Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-199
199. országos ülés Julius 2. 1870. öö ker nélkül, megmutatja a törvényjavaslat. (Igás! Ugy van! hal felől.) Azonban a t. miniszter ur megmutatott még valamit, a mi még szomorúbb, a mit én lehetetlennek tartottam és a minek lehetőségéről csak minapában győződtöm meg : hogy t. i. ma egy parlamenti kormány Európa szine előtt egész korunk társadalmi és államj létének fundamentális princípiumát megtagadva, nyíltan és hangzatosan, (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon) sőt még a pathos hangján kihirdette, hogy nem csak az egész kormányrendszert, hanem az állam fentartását a birtok előjogára, tehát az erőszakra kívánja fektetni. (Zajos helyeslés bal felől. Ellenmondás jobb felől.) T. ház! Ez szomorú jelensége a mi politikai állapotunknak, helyzetünknek, melyre oly gyakran történik hivatkozás itt vitatkozás közben. (Igaz .'" Ugy van! bal felől.) Szirmay t. képviselőtársam magában véve igen jeles beszédet mondott. Megvallom, habár osztozom is azon szép elvekben, melyeket a többi kőzött fölemlített; de nem volnék képes azokat oly szép szókőtésbe foglalni, mint ő ezt tette. Azonban azt hiszem, hogy az ő beszédén átalában egy nagy ellentét vonul keresztül. Vagy komoly meggyőződése azon szép szókőtésbe foglalt, nagy és igen nagy tartalmú democratikus elvek a t. képviselő urnák? és akkor nem tudom mikép pártolhatta a törvényjavaslatot? vagy pedig komolyan pártolta a törvényjavaslatot: és akkor, —bocsánatot kérek : némi kétségem van komoly meggyőződése iránt. (Derültség a szélső baloldalon. Mozgás a jobb oldalon.) Szabadjon ezek után magára a tárgyra áttérnem. (Halljuk!) Nézetem szerint e törvényjavaslat el- vagy el nem fogadása három előzetes kérdés eldöntésétől függ. Az első kérdés : vajon a parlamenti kormányrendszer és miniszteri felelősség életbe léptetése hazánkban a valódi lényegében meg nem másított önkormányzati rendszert feleslegessé teszi-e vagy nem ? Ha nem, vajon a valódi tiszta önkormányzat a törvényhatóságoknak a parlamenti kormánynyal incompatibilis-e vagy nem? És miután a kormány, daczára annak, hogy a tőrvényhatóságok önkormányzata a parlamentalismussai nem incompatibilis, mégis lényegében megsemmisíti azt: akkor világos, hogy az ok, mely a kormányt erre indította, nem lehet sem alkotmányossági, sem közigazgatási; hanem a kormány szemeiben magasabb politikai ok. A harmadik kérdés tehát: vajon ezen politikai ok. mely a kormányt erre inditotta, az ország legfőbb és jól felfogott érdekével öszhangzásban van-e vagy nincs? (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ez utolsó kérdés megfejtésétől függ a törvényjavaslat elfogadása, vagy el nem fogadása. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) A mennyire gyenge tehetségeim megengedik, e három kérdés vizsgálatába szándékozom bocsátkozni. Az első kérdésre, azt hiszem: a választ megadja maga a parlamenti kormányrendszer, a miniszteri felelősség természete, és azt hiszem, hogy helyes utón indulok, ha e tekintetben Angliát tartom szem előtt. Elismerem: Angliában a parlamenti kormányrendszer, s annak corollariuma is, t. i. a miuiszteri felelősség csak lassankint, csak lépésenkint fejlődött ki azon nagy ós hosszú küzdelemben, mely a parlament és a királyi absolut hatalom között folytattatott, és melyben a parlament győzött, melynek győzelmét egy bár véres, de nagy forradalomnak valószínűleg örök szentesítése követte; mindenek előtt a végrehajtó közegek nagyszámú perbefogása által és számos praeeedentia szokásjogából kifejlődött a miniszteri felelősségnek azon rendszere, melyet ma a jogi felelősség neve alatt értünk. A jogi felelősség a végrehajtó hatalom hatáskörét külsőleg szabja meg. A jogi felelősségnek tárgya mindig csak egy bizonyos a jogi bizonyíték követelményeihez képest földeritett, és a törvény valamely világos rendeletével ellenkező cselekmény vagy mulasztás lehet; de sohasem lehet tárgya a jogi felelősségnek az oly nehezen definiálható, és mégis a végrehajtó hatalom minden tettében és lépésében jelenkező szellem. Miután világos, hogy nem lehet oly kimerítő törvényhozás, a mely képes volna az állam életéből kifejlődő és mindennap fölmerülő ezerféle életviszonyokat törvény által szabályozni; miután époly világos, hogy a végrehajtó hatalomnak feladata nem csak a törvény végrehajtása, hanem van egy magasabb feladata is : világos, hogy a jogi felelősség mellett a végrehajtó hatalom mindig bír elég önállósággal arra, hogy szorosan a törvények korlátai között mozogjon, és mégis, ha alkotmányellenes indulatú, a parlament jogait kijátszhassa, vagy a parlament és a végrehajtó hatalom között oly ellentétet idézhessen elő, a mely minden egészséges államéletet lehetetlenné tenne. Erezte ezt Anglia s már Dauby II. Károly Lord High Treasurer-ének perbe fogatása alkalmával először felállíttatott azon elv, miszerint a minister nemcsak azért felelős, hogy tettei törvényesek legyenek, de felelős a miniszter egész eljárásának czélszerüségeért is. Ekkor állította föl Anglia először a politikai felelősség elvét. Ezen politikai felelősség a miniszteri felelősséget lényegében megváltoztatta. Azon kérdést, hogy eljárása czélszerü-e vagy nem ? nem lehet sem jogi. 13*
