Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-199

100 199. országos Illés Julius 2. 1870. sem más átalános érvényességűnek ismert elv alapján eldönteni; e kérdés mindig az egyéni fölfogástól függ, tehát mindig a többség által döntetik el. Ennek természetes következése, hogy a politikai felelősség most már elvileg kizárja a végrehajtó hatalomnak önállását szemben a parlamenti többséggel, és ennek teljesen alárendeli : mert nem tarthatja fön magát, csak ha a többség czélszerünek tartja eljárását; miután pedig e tekintetben semmi objectiv szabályhoz kötve nincs, de kötve van a változó többség nézetéhez : ennek tökéletesen alá van rendelve. Ily tökéletes alárendeltsége a kormánynak parlamenti többsége alá, gyakorlatilag nem képzelhető másképen, mint pártkormány által. Pártkormány nem jelent mást, mint hogy a kormány és a párt között, az összes törvényhozás, az összes kormányzat legfőbb irányadó elvei iránt identitás létezik. Ezen elvek maguk nem egyebek, mint az állam eszméjének többé kevésbbé tisztult fölfogása és az emberi gyarlóságtól elválaszthatatlan önérdek eombinatiójának kifolyásai: tehát a kormány és párt közt érdekegységneb kell létezni. Gyakorlatilag tehát a pártkormány nem jelent más, mint,hogy a kormány, mely feje a végrehajtó hatalomnak, feje egyúttal a törvényhozásnak. Kormány és párt nem kettő, hanem egy. Parlamenti kormány gyakorlatilag nem jelent mást, minthogy a legtöbb törvényhozó és végrehajtó hatalom egy kézben a kormány kezében van egyesítve, és hogy ezen hatalom gyakorlatánál a kormánynak csak egy korláta van, és ezen korlát nem a törvény, hanem a pártérdek. Világos, hogy a politikai felelősség, mely elvileg kizárja a kormány önállóságát, szemben a parlamenti többséggel, kizárja egyúttal a törvényuralmát. Miután pedig képtelenség föltenni a többségről, hogy feleletre fogja vonni a minisztériumot azért, mert saját érdekében járt el: a miniszteri felelősség nem egyéb, minthogy a minisztérium felelős azért, hogy ne tegyen valamit saját érdekei ellen. (Jobb felől derültség.) Csak látszólag áll ellentétben ezzel azon körülmény, hogy sokszor a többség maga leszavazza kormányát, és a kormány mégis megtartja portefeuille-ét épen ugy, mint ez a cabinet kérdésére nézve is áll. Mindez nem egyéb, mint az alsóbb rendű érdekek barátságos kiegyenlítése, a magasabb érdek egység czéljából. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) A bizalmatlansági szavazat épen ugy, mint a feloszlatás! jog, szintén csak látszólag áll ellentétben a parlamentalismus oly értelmezésével a mint én bátorkodtam azt előadni. Mert a választások eredményéhez képest fognak változni, az egyik vagy másik oldalon a személyek, és ezzel változik az érdekek tartalma is; de nem fognak változni a szerepek, nem változik a lényeg : az érdekuralom. A politikai felelősség tehát elvileg megsemmisíti a törvény uralmát, és helyettesíti azt az érdekuralom által. De lássuk tovább. Kényszerrendeleti jog nélkül kormányozni lehetetlen. A kényszerrendeleti jog alapján a kormány fel van jogosítva, sőt köteles, minden létező törvényt részben vagy egészben felfüggeszteni, s erre minden rendelkezésére álló eszközt felhasználni. A kényszerhelyzetet jogilag érteményezni lehetetlen; a kényszerhelyzet minden esetét ugy, mint az ily esetekben felhasználandó eszközöket a legélesebb easuistica sem képes előre szabályozni. A kény szer rendeleti jognak, — hacsak az állam legfőbb érdekeit a formalismusnak nem akarjuk feláldozni — csak egy határa lehet anyagilag; mert alakilag lehet több is •—és ezen határ az: hogy a kormány fel van jogosítva minden létező törvényt egészben vagy részben felfüggeszteni, egynek kivételével: a választási jog kivételével, melynek alapján alakul a parlament; mert nem lehet képzelni kényszerhelyzetet, mely igazolná, hogy a kormány tegye lehetetlenné saját eljárásának megbirálását a törvényes parlament által. A kényszerhelyzeti jog tehát gyakorlatilag mit jelent? Azt jelenti, hogy a parlamenti kormány most alakilag is már a törvény urává lett, kötelessége magát a törvénynek föléje helyezni, valahányszor magasabb politikai okok követelik : azt pedig, hogy melyek ezen magasabb politikai okok, saját pártja, tehát önmaga constatirozza, illetőleg ítéli meg, A kormány ezen törvény fölötti uralmának gyakorlatánál eljárását ismét csak egy tekintetnek kénytelen rendelni alá, és ez a pártérdek. Már most ezek után azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy a parlamenti kormányrendszer gyakorlatilag nem más, mint a lehető legtökéletesebben organisált, a legfőbb törvényhozást és végrehajtást egy kézben egyesítő államhatalom, melynek csak egy korláta van: az önérdek, a mely csak egynek felelős: önmagának. (Nagy nevetés a jobb oldalon, és fólr hiáltások: Szeretetreméltó doctrinarismus, sophismák! A baloldalon: Halljuk! halljuk!) Nem késem, t. ház, beismerni, (Halljuk!) hogy ezen absolut hatalmat a gyakorlati élet mérsékli, hogy ennek élét a gyakorlati élet tényezői tompitják. Ilyen például a nyilvánosság, ilyen az erősen kifejlett közszellem, ilyen maga az érdeknek számító eszélyessége: de ilyen — a mi a fő : hogy minden parlament része az országnak, és mint ilyennek, bizonyos tekintetben az