Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-199
198. országos ülés Julius 2. 1870. 97 esetben a végrehajtó hatalom nevezi ki, a másik esetben pedig választatik ? Másra nem hivatkozhatom, mint azon eszmére, mely ezen törvényjavaslat megjelenése óta felmerült, s mely arra czéloz, hogy még a bizottsági tagok is napidíjjal láttassanak el. Ezen eszme majdnem kétségbe hozhatna az iránt: vajon nem vesztette-e el a nemzet tökéletesen régi önkormányzati ösztönét ? En e tekintetben — megvallom — mindennek daczára reményemet el nem vesztettem : mert meg vagyok győződve, hogy még léteznek anyagok, melyekből az önkormányzatot kifejthetjük; csak csalódások után ne induljunk, hanem vegyük fel a valót bár milyen kellemetlen legyen is az. Nein mondom, hogy feledjük azt. a mi volt, vagy azt, a mit kívánnánk, hogy legyen : de induljunk ki abból, a mi van. Szedjük össze az elszórt szálakat, melyek még léteznek, fűzzük össze azon elemeket, melyek az önkormányzatból megmaradtak, vagy azóta keletkeztek és ugy rendezzük be azokat, hogy a többi intézményekbe beleillesztessenek, és a fejlődós ne gátoltassók. Ezen gyakorlati eljárási módot és szándékot látom a jelen törvényjavaslatból kiviláglani. Nem titkolhatom, hogy több részletre nézve én e szándékot nem látom ugy elérve, a mint elérhetőnek gondoltam; hanem ez véleményem szerint, nem az átalános vitához tartozik, hol elvekről szólunk; de a mi magukat az elveket illeti, melyeket abban irányadóal látok, azokat tökéletesen magaméinak vallom. Ily elveként én hármat tekintek az előttünk fekvő törvényjavaslatban. Az első az, hogy az önkormányzat a legtágabb alapon nyugodjék. E tekintetben mint Széchényi István abból indult ki, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz; —véleményem szerint—most nekünk is abból kell kiindulnunk : hogy valódi önkormányzatunk nem volt, hanem csak kell, hogy legyen. Ez némikép paradox állitásnak látszhatik épen ott, hol az önkormányzatra annyi büszkeség helyheztetik. de vessünk egy pillantást a helyzetre, s Ítéljünk higgadttan és önámítás nélkül. (Halljuk! Ralijuk 1 .) Mi létezett és mi létezik? Hetvennyolcz magyarországi és erdélyi megye és terület, köztük nem csekély számban olyan, mely nem egy német souverain herezegséggel, schweiczí kantonnal, vagy szabad északamerikai területtel felér ; kivévén a 60 szab. kir. várost, e 78 törvényhatóság képezte az ország egész önkormányzatát. E csekély számú testületek mindegyike korlátlan hatalommal uralkodott saját területén, és a központból kiküldte hivatalnokait, kik saját területükön mint ugyanannyi prokonsul ép oly szaKÉPV. H. NAPLÓ 18|| IX. badon uralkodtak. Az, hogy a kiküldés választás utján történt, a rendszer természetén egyátalában nem változtat: mert a választás a központból eredt, nem pedig az illető kerület által történt. E rendszer tehát lehetett és volt is egy tul nem becsülhető és a calturai és politikai viszonyokhoz mért politikai intézmény ; de önkormányzat a szó valódi értelmében — felfogásom szerint — nem volt, Az önkormányzat nem fölülről lefelé, hanem alulról felfelé fejlődik. Alapja csakis a község lehet, az az: egy oly önkormányzati egység, mely az egy helységben levő és a mindennapi élet viszonyai által kifejtett érdekeket jelezi. En tehát igen helyesnek találom, hogy a kormány előterjesztésében a törvényhatóság rendezését a községre fektéi, és csak egyet sajnálok : hogy a sorrendet a tanácskozásban e tekintetben megfordította, s hogy nem a községi rendszerrel kezdte a tanácskozást, vagy legalább a törvényhatóságokkal nem együtt bocsátotta a községi rendszert tanácskozás alá. A másik sarkalatos elv, melyet én e törvényjavaslatban találok, s melyet hasonlóképen magaménak vallok, az, hogy a törvényhatóságok szervezésében azon ellentétek, melyek viszás nemzetgazdasági fejlődésünkből s a múlt társadalmi és politikai viszonyokból erednek, a mennyire lehet kiegyenlittessenek, ugy, hogy minden jogosult érdek abban kifejezést ós megelégedést találjon. Ez a legnagj^obb a legnehezebb föladat, az volt a kormányra nézve, és az ránk nézve is. Pedig ezzel szembe kell szállanunk, ha azt akarjuk, hogy törvényhatósági rendszerünk életrevaló legyen. E nehézség többé-kevésbé mindenütt létezik, mert egy nagy természeti törvényen alapszik : az átalános elvek a politikában inkább csak törekvéseinkben szolgáljanak irányadóira!, mint működéseinkben alapul. Nincs e tekintetben magasztosabb elv, mint azon sokszor emiitett egyenlőség ; de a ki erre valamit alapítani akarna . az homokra, hogy ne mondjam légbe építene : mert a természetben egyenlőség nem létezik. Van erős és gyönge, van tehetséges és tehetetlen. Ha ez elemek az élet harezában minden korlát nélkül egymásra hagyatnak, fölváltva vagy a csekély számú erő fog uralkodni a tömegen, vagy a tömeg fogja elnyomni a csekély számú erősöket. Az államnak és a társadalomnak épen az a hivatása, hogy az egyensúlyt a kettő közt helyreállítsa, ugy hogy sem a lós ^zámu erősök a sokat el ne nyomhassák, sem pedig a' tömeg a kisebb számú erősöket és haladókat le ne bilincselhesse: inert ha ez történik, vége a haladásnak, és mindenki a középszerűség Proerustes ágyába szorittatik. Ott, hol ezen ellerd étek a kü13
