Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-168
70 168 országos Ülés ápril 27. 1870 ják, hogy sajtóvétséget követett el, de a sajtóvétséget valódilag Nagy László követte el. Ekkor is ki kell adnunk Nagy Pétert? (Zaj.) En ugy hiszem, hogy a hol ily positiv dolgok forognak főn, midőn például a ház tudja, hogy a kereset elévült, és még is kiadja a képviselőt, ez valóságos üldözés. Ez annyi, mint midőn constatálva van az error in persona, de azt nem vennők tekintetbe. Azt kívánják önök talán, hogy vasban hurezolják a képviselőt? A fiscus urnák tudnia kellett volna, hogy ezen kereset 6 hónap alatt elévül, s ennélfogva én eltekintve a személytől, a képviselő ur kiadására nem szavazhatok. (Helyeslés bal felől.) Babes Vincze : Tisztelt ház! Rövid leszek. Azt lehet ugyan vitatni, hogy mennyire terjed a tisztelt ház joga, a subjectiv és objee tiv tényálladék megvitatására nézve; de azt hiszem, arra nézve nern lehet kétség, hogy a tisztelt ház nemcsak jogositva, de sőt kötelezve van minden alkalommal megvitatni: van-e helye a zaklatásnak vagy nincs? Kérdem már most, van-e ott zaklatás, hoi világosan ki van mutatva,, hogy a tárgy elévült, és mégis megadatik az engedély a perbefogásra ? Azt pedig, hogy a fiscus megtette kötelességét az által, hogy kellő időbea beadta kérvényét a kéjiviselőháznak, noha az által visszautasittatott: ugy hiszem, senki sem fogja helyeselni. Hogy j:>edig a fiscus 2 hónappal később adván be a keresetet, jogát mégis töntarthassa: ez annyi volna, mint a képviselőt örökös veszélyeknek kitenni. Vegyük föl azon esetet, hogy a fiscus nem adja be 3—4 hónap múlva a keresetet, hanem vár, mig a képviselőház eloszlattatik. Ezen esetben minden engedelem nélkül is beidézhetné a képviselőt. Ez a legnagyobb önkényre vezetne, én tehát a kiadatást megtagadandónak vélem s pártolom Mocsonyi képviselő urnák indítványát. Elnök: Senki sincs bejelentve a szólásra, ennélfogva fölteszem a kérdést. Elfogadja a tiszt, ház a mentelmi bizottság véleményét vagy nem? (Elfogadjuk! Nem!) Méltóztassanak, a kik elfogadják, fölkelni. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Tehát el van fogadva. Következik a 336. számú okmány. Széll Kálmán jegyző (olvassa Eötvös József báró vallás- és közoktatási miniszter határozati javaslatát.) Elnök: Elfogadja-e a t. ház e határozati javaslatot, mely szerint egy tizenöt tagú bizottság küldessék ki, mely a nevezett törvényjavaslatokat combinálva, véleményt nyújtson a ház elé, mielőtt azok az osztályokhoz utasíttatnak? (Elfogadjuk .') Ha elfogadtatik, kérem a t. házat, hogy a következő ülésben méltóztassék az e bizottság tagjaira vonatkozó szavazatokat beadni. (F'őlkiáltások: Hétfőn!) Méltóztassék tehát a hétfői ülésben a tizenöt tagú bizottságtagjaira, azon kivül pedig két naplóbirálóra beadni a szavazatokat, miután Nikolics Sándor és Gábriel István lemondása után két hely üresedésbe jött. Következik a kérvényi bizottság jelentése. Halmosy Endre a kérvényi bizottság előadója: Pest szabad királyi város közönségének főiirata a belügyminiszternek 1870-ik évi februárhó 5-én 24680/1869. szám alatt kelt rendelete ellen, a tűzifa után szedett kövezetvám beszüntetése tárgyában. Tényállás: Pest városa a helytartótanács által 1866. márczius 27-én 1866. april 1-től 1872. márczius végéig helybenhagyott díjszabályzat alapján a tűzifa után a következő dijak szedésére jogosíttatott föl: A díjszabályzat A) 3. pontja szerint a tűzifával rakott hajóért a benfoglalt mennyiségre való tekintet nélkül fizetendő naponkint 10 kr. A B) pont szerint minden öl tűzifáért, mely a farakhelyeken vagy a dunaparton fölállittatik, fizetendő helypénz 14 1 / 2 kr. A C) pont szerint pedig a tűzifa a kövezetvám fizetése alól végkép kivétetik. Ezenkívül szed a város fogyasztási illeték fejében minden öl fáért 17 1 | 2 krajezárt, ugy, hogy 32 kr. fizetendő minden öl tűzifáért. Ezen díjszabályzat ellenére a város az éjszaki vaspályán szállított tűzifáért mázsánkint 2 kr. kövezetvámot szedett, melyet későbben 1 krra szállított le, ugy, hogy egy ölért 27 kr. kövezetvám szedetett; továbbá a szekereken szállított tűzifáért ölenkint 28 kr. kövezetvámot szedett. A város közönsége ezen kövezetvám szedését föl térj esztett irományaiban mint kétségtelen tényt elismeri, azonban annak igazolásául csak a gyakorlatra hivatkozik, és helybenhagyott díjszabályzatot föl nem mutat, sőt ilyenre nem is hivatkozik. A városi számvevőség által figyelmeztetve múlt 1869. évi február hóban a városi tanács észrevevén azon egyenlőtlenséget, mely szerint a vasúton és szekereken szállított tűzifa után kövezetvám szedetik, holott a vizén érkezett tűzifa után ez nem történik: azon javaslatot terjeszté a képviselőtestület elé, miszerint ezen egyenlőtlenség szüntettessék meg, és minthogy a vizén szállítás olcsóbb, és a dunapartról való továbbszállítás által a kövezet szin-
