Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-168

168. országos ülés ápril 27. 1870. 69 oly sajtóvétség, mely ellen hivatalbóli megtoroltatásnak van helye, hat hónap múlva elévül. A kérdés már most az, hogy azóta, midőn a t. ház a közvádlónak kérését teljesithetlennek nyilvánította, s igy az ügyet azon állapotba helyezte vissza, melyben volt, mielőtt megkezdetett a kereset, 6 hó lefolyt-e s illetőleg ezen idő alatt megujittatott-e a kereset? Ez nem tőrtént, és miután a törvény rendeletét teljesíteni kell, azon okból el kell utasítani a közvádló kérését. {Helyeslés Lal felől.) Hoffmann Pál előadó : Mocsonyi Sándor és Nyáry Pál képviselő urak azon okból támadják meg a mentelmi bizottság javaslatát, mert a vád tárgyát képező ezikk oly régen jelent meg, miszerint az elévültnek tekinthető. (Bal felől: Nem azon okból) En, részemről, ezen ellenvetést minden alap nélkül valónak tartom azért, mert az elévülés kérdése a büntethetőség kérdését involválja, és arról határozni a bíróság dolga. A képviselőház már egy más alkalommal is hasonló indokokból járt el, midőn visszautasította azon igényt, miszerint az elévülés kérdésének, illetőleg egy más alkalommal a királyi kegyel mezési jog által megszüntetett büntethetőség kérdésének fejtegetésébe^ bocsátkozzék. Épen akkor, midőn Román Sándornak egy más ügye előfordult, hivatkozás történt a kegyelmezés tenyéré, mint olyanra, mely szintúgy megszüntetné a büntethetőséget, és a képviselőház akkor azon nézetben volt, miszerint a büntethetőség kérdése a bíróságnak engedendő át. Ennélfogva én azon indokokat nem ismerhetem el e helyre tartozóknak: ez tartozik a bíróság elé, hol az illető védő ügyvédnek lesz a dolga azokat érvényesíteni. De továbbá bátor vagyok még egy körülményre figyelmeztetni a tisztelt képviselőházat. A közvádló kellő időben nyújtotta be első kérvényét a képviselőházhoz. Akkor kérése megtagadtatott egy formahiba miatt. A kérés tehát függőben maradt, mig ismét megujittatott. Az alatt ismét bizonyos mennyiségű idő járt le. Elismerem ugyan, hogy az elévülés félbeszakítása rendes körülmények közt a vádemeléssel megy véghez. De itt a mentelmi jognál fogva nem emelhetett vádat előbb, mig a képviselőház erre az engedelmet meg nem adta. Tehát nem marad egyéb hátra, mint az elévülés félbeszakadását a közvádló első föllépésének idejétől számítani, azon időtől t. i., midőn kérvényét beadta a képviselőházhoz, és azon körülmény, hogy a képviselőház azonnal nem adta meg az engedélyt, nem szolgálhat elévülési indokul. Ezen körülménynél fogva még azon esetben is, ha az elévülés kérdését itt tekintetbe lehetne venni, nem fogadnám azt el. Kérem azonban a tisztelt képviselőházat, méltóztassék azon elvet elfogadni, hogy ily kérdéseket nem vesz tekintetbe, hanem azok eldöntését az esküdt bíróság ítéletére bízzuk. (Helyeslés jobb felölj Irányi Dániel: Nem érthetek egyet a tisztelt előadó úrral. Hivatkozás történt már két esetben a háznak azon határozatára, a midőn ellenkezőleg ezen elmélettel igen is belebocsátkozott a kérdésbe, hogy vajon van-e helye a perindításnak vagy niucs, és pedig helyesen. Különben megtörténhetnék. hogy valamely képviselő fölött évek hosszú sora alatt függ Damokles kardjaként a kereset. Itt most csak egynehány hétről van szó, mely alatt be kellett volna adni a keresetet. De ha most eltekintünk ezen mulasztástól, akkor a köz vádló évekre fogja halasztani keresetét. Hogy a bíróság el fogja őt mozdítani attól, azt reményiem; de én már magában a vizsgálatban alkalmatlan faggatást látok a képviselőre nézve, következőleg annak elhárítását kötelességemnek tartom. A mentelmi bizottság tisztelt előadója azt találta, hogy a közvádló nem hibázott abban, hogy a kérvényt későn adta be, miután az első kérvényt jókor adta be. Azonban mi tartóztatta őt attól, hogy a másik kérvényt is annak idejében adja be ? hiszen a képviselőház októberben ült össze másodszor. Tisztelt ház! A mentelmi jog, mint már előbb mondottam, nincs határozottan körvonalozva. En, midőn ezen kérdésben határozunk, ugy tekintem magunkat, mint Angliában a grand-juryt, vagy Francziaországban s mindenütt, hol franczia intézmények vannak, a vádló kamarát. Mi nem határozunk a dolog érdeme tölött, hanem prima facie megtekintjük, hogy forog-e fön vétség s kereshetőség. Ezt igen helyesen megmagyarázta Mocsonyi tisztelt barátom, s ennélfogva ezeket nem ismétlem, de a mentelmi bizottság véleményét hibásnak tartom, és következőleg ellene szavazok. (Helyeslés bal felől.) Halász Boldizsár: Tisztelt képviselőház! Miután itt elvi kérdés forog fön, méltóztassanak megengedni, hogy röviden én is nyilatkozzam. A mentelmi bizottság tisztelt előadója azon elvet állította föl, hogy ha valaki a pert kellő időben megkezdi, de nem folytatja, joga in infinitum fönáll. Méltóztassanak megengedni, a régi perrendtartás szerint 32 év kívántatott az elévülésre, itt 6 hónap kívántatik, de az idő itt is, ott is meg van szabva. Ez oly positiv dolog, hogy ehhez szó sem fér. Ha még itt sem lehet megtagadni a képviselő kiadását, akkor nem tudom hol? Tegyük az esetet, hogy valami Nagy Péter nevű képviselőről azt mond-