Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-168
08 168. országot ülés ápril 27. 1870 utasította, mert a kérdéses ezikk fordítása hitelesítve nem volt, de azon fölül még oly roszul fogalma? ott szövegezést, s annyira rósz írást is tartalmazott, miszerint teljesen érthetlen s olvashatlan volt. Ezen határozat, mint a képviselőház kiadóhivatalában megtudtam, augusztus 5-kén adatott ki a közvádlónak. A második kérvény, mely ugyané czikkre vonatkozik, s melyben közvádló kijelenti, hogy e mulasztásokat már pótolta, 1870. márez. 1-én adatott be; tehát 1869. augusztus 5-ke és 1870. márczius 1-je között néhány nap hiján 7 havi időköz folyt'le. Mint tudjuk, az 1848: XVIII. t. ez. 28. szakaszának értelmében minden oly sajtó vétség, mely ellen birói megtorlásnak van helye, 6 hónap múlva évül el; tehát itt előáll azon eset, melyben a vád, ha valónak bizonyulna is be, hazai törvényeink szerint törvényes bíróság előtt inditandó keresetre alkalmas alapul nem kínálkozik. Részemről tehát arra kérem a t. házat, hogy a mentelmi bizottság véleményének mellőzésével a kiadatást tagadja meg. Igenis jól tudom, hogy a képviselőház a nélkül, hogy hatáskörét túllépné, nem bocsátkozhatok azon kérdés eldöntésébe , vajon az objectiv vagy subjectiv tény álladók megvan-e vagy nincs: de itt nem arról van szó, hanem arról, hogy oly tény forog-e főn, mely ha valónak bizonyulna is be, törvényeink értelmében nem toroltathatik meg; nem pedig azért, mert vagy törvényeink a bűntény jellegét nem nyomták reá, vagy mert a megtorlást egyenesen kizárják. Ily nézetben volt az úgynevezett tízes bizottság is, mely egy későbbi jelentésének indokolásában a többi közt azt mondja: nem lehet ugyanis tagadni, mert hiszen maga a sajtó törvény 10. §-a világosan mondja, hogy „ki a törvény által alkotott valamely hatóságot vagy testületet netalán rágalmaz, sajtó vétséget követ el." Tehát igenis bele bocsátkozott azon kérdés eldöntésébe, hogy törvényeink értelmében, ha azon tény valónak bizonyulna be, van-e megtorlásnak helye, vagy nincs ? Ily nézetben volt maga a képviselőház is, és e tekintetben bátor vagyok egy praecedensre hivatkozni. Ugyanis akkor, midőn egy tagtársunk ellen a bigámia kisérletének vádja emeltetett — bár nem nyilt, hanem zárt ülésben, — azon ok indította a házat a mentelmi bizottság véleményének mellőzésére, hogy hazai törvényeink szerint a bigámia kísérlete a bűntény jellegét nem hordja magán, következőleg oly tény, mely ha valónak bizonyulna is be, megtorlásra nem adna alkalmat. En részemről nem ezen egyes eset miatt fektetek súlyt ezen dologra: hanem az immunitási jog íontosságánál fogva azt hiszem, a képviselőháznak kötelessége, szigorúan ragaszkodni azon vezérelvekhez, melyek az emiitett tizes bizottság jelentésében foglaltatnak ; nehogy ily kérdés felett, mely maga a parlamentalismusnak, tehát az alkotmányosságnak egyik garantiáját foglalja magában, pártszempontból Ítéljünk. En azt hiszem, hogy, ha mi a tárgyilagos alapot az ily kérdések eldöntésénél mellőzzük, akkor az immunitási jog a hatalom által netalán czélba vett zaklatásoknak nem gátul, hanem épen a legalkalmasabb köpenyül fog szolgálni. Azért kérem a t. házat, miszerint mellőzésével a mentelmi bizottság véleményének a ki nem adatást rendelje el. (Helyeslés bal felől.) Hoffmann Pál előadó: T. ház! .. . Tisza Kálmán: Nem tudom, vajon zárbeszédet akar-e előadó ur tartani, mert én kérném minden esetre fölolvastatni azon jegyzőkönyvet, mely a ház határozatát az első alkalomról foglalja magában, az fog tájékozásul szolgálni. Hoffmann Pál előadó: Maga a háznak akkori határozata, t. i. az 1869. jul. 11-én hozott határozat az aeták között nem fekszik Széll Kálmán jegyző: A ház határozata a következő : (Közbeszólások: Hányadikáról?) 497. szám 47-ik ülés 1869. Julius 10-én. ..Julius 9-én: Tárgyalás alá vétetvén a meotelmi jog tárgyában kiküldött tiz tagú bizottságnak jelentése, a királyi ügyek aligazgatója által Miletics Svetorzár mint az „Zastava" czimü szerb lap szerkesztője ellen, az ezen lap f. évi márczius 23-iki és április 4-iki számában állítólag elkövetett sajtóvétség miatt megindítandó bünfenyitő vizsgálat megengedése iránt beadott kérvénye tárgyában — a jelentés fölolvastatott, s a bizottság véleménye elfogadtatván, a királyi ügyek aligazgatója értesíttetni határoztatott, miszerint a jelentésben foglalt okoknál fogva kérelme nem teljesíttetik." Elnök: A jelentést kérem fölolvastatni. Hoffmann Pál előadó* A jelentés javaslata az volt, hogy megtagadtassák a kért engedély, mivel az irományokhoz mellékelt fordítása az incriminált czikknek nem volt hitelesítve, s különben is oly roszul volt fordítva, hogy azt nem lehetett érteni, tehát egyszerűen annak visszautasittatását javasolta volt a mentelmi bizottság. Elnök: Méltóztatnak hozzá szólani? Nyáry Pál: T. ház! Én azt hiszem, hogy mindenekelőtt a törvényt meg kell tartanunk. Bár mi opportunitási indokok sem vezérelhetik sem a bírót, sem a törvényhozást. A törvény világos. A 28. §. azt mondja: minden
