Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-168
168. országos ülés ápril 27. 1870. 67 tekintetbe. Én részemről nem látom szükségesnek, egyes adott eset tekintetéből, azt tekintetbe venni. Azért csak azon nézetemet fejezem ki, (Zaj.) hogy azon kérdés tekintetében: vajon Komán ellen indítandó vizsgálatra engedély adassék-e, vagy nem! ezen kérdés eldöntése nem jelentékeny. A második érvet Halmossy Endre képviselő társam hozta föl, s ezt nagyon fontosnak tartanám, ha alapos volna. (Zaj. Halljuk!) Halmossy képviselőtársam azt állította, hogy a képviselőház bíráskodást gyakorolna, ha megtagadná a Román Sándor ellen indítandó eljárást, s ez által a törvény világos rendeletével ellenkezésbe jutna, azt állítván, hogy ez az esküdtszék megítéléséhez tartozik. Én részemről egyike voltam azoknak, kik legerősebben tiltakoztak a parlament által gyakorlandó bíráskodás ellen és a mentelmi jogot soha sem fogtam oly kép föl, hogy ennek ürügye alatt a parlament mondjon véleményt: büuös-e az illető vagy nem? De bocsánatot kérek : itt nincs arról szó, hogy a képviselőház a bűnösségről moudjon ítéletet ; hanem arról van szó : vajon csakugyan lehet-e Román Sándor képviselő ellen egyáta Iában vádat emelni? A czikk, mely miatt a vád emelendő, nem általa íratott. Ha ezen körülményt a képviselőház tekintetbe nem venné: semmi akadály sem forogna fön, hogy bármely képviselő ellen, bárki által irott czikk miatt, vád emeltessék, (ügy van! bal oldalon. Ellenmondás jobb felől.) Azt mondják: majd az esküdtszéknek lesz föladata elhatározni, vajon az illető bünös-e vagy nem ? Itt az incriminált czikk szerzője Domokos és vád emelendő Román Sándor ellen. A mennyiben mi itt nem határozhatnók el, hogy a felelősség első sorban Domokost illeti, semmi akadály sem volna, hogy ne Román Sándor, vagy bárki más ellen emeltessék vád. Csak még egy megjegyzést akarok tenni. A miniszter ur azt mondta, hogy üldözés nem forog fön. ED is tökéletesen e nézeten vagyok : nemis üldözés, hanem egy nagy hiba forog fön, t. i. a sajtóügyi biró nem teljesítette kötelességét, miként azt a törvény értelmében tennie kellett volna. (Helyeslés bal felől.) Nem üldözés tehát, hanem hiba forog fön, s épen azért, mivel hiba forog fön, a mentelmi bizottság megtagadandónak vélte az engedélyt, a mi nem zárja ki, hogy a hiba pótlása után, ha neki tetszik, a közvádló ,. újból engedélyt kérjen, mint ez jelesül a másik mentelmi ügy tekintetében, — mely még ma szóba kerül — meg is történt. Én tehát részemről a mentelmi bizottság véleményéhez ragaszkodva, ajánlom azt a t. háznak. (Szavazzunk!) Elnök: Be lévén fejezve a vita, előttünk áll : először a mentelmi bizottság jelentése, másodszor igazságügyminiszter ur indítványa, harmadszor Nyáry Pál kézviselő ur határozati javaslata. A bizottsági véleményt méltóztatnak ismerni; föl fog olvastatni miniszter ur indítványa és Nyáry Pál határozati javaslata. Széll Kálmán jegyző (olvassa újra H&rvát Boldizsár igazságügy miniszter indítványát és Nyáry Pál határozati javaslatát.) Elnök: Az első kérdés az: elfogadja-e a t. ház a mentelmi bizottság előterjesztését? (Nem fogadjuk el! Elfogadjuk!) A kik elfogadják, méltóztassanak felkelni. (Megtörténik.) Méltóztassanak felkelni azok, a kik el nem fogadják. (Megtörténik.) A többség a bizottság véleményét nem fogadja el. Következik miniszter ur indítványa. A kik igazságügyminiszter ur indítványát elfogadják, méltóztassanak fölkelni. (Megtörténik.) Ugyanazon többség elfogadja. Következik a mentelmi bizottság másik jelentése. Hoffmann Pál előadó (olvassa a mentelmi bizottság jelentését Miletics Szvetozár kiadatása iránt.) Mocsonyi Sándor: T. ház! Az épen most lefolyt és meglehetősen hosszura nyúlt vita uj bizonyságát adja annak, mily szükséges volna egy törvény, mely a mentelmi jogot tüzetesen szabályozná. TJgy látszik az igazságügyminiszter ur eddig erre időt nem talált; azt hiszem azonban, hogy addig is, mig azon szerencsés helyzetben leszünk, hogy ily törvénynyel fogunk birni, kötelességünk az ily természetű kérdések eldöntésénél zsinórmértékül venni azon vezérelveket, melyeket kifejtve találunk a múlt országgyűlés kebléből kiküldött mentelmi, úgynevezett tizes bizottság véleményes jelentésében. Nézetem szerint a mentelmi bizottság lényegesen eltér azon vezérelvektől. Ugyanis a tizes bizottság akkori jelentésében a többi közt azt mondja: „Midőn tehát a ház concret esetekben kénytelen határozni, vizsgálódásának csak az lehet egyedüli tárgya: vajon az állítólagos vád, melynek aLapján a ház egyik vagy másik tagjának per befogására engedély kéretik, olyan-e, a mely haza i törvényeink szerint és törvényes bíróság alatt indítandó keresetre alkalmas alapul kínálkozik, ha valónak bizonyulna be? a Már most a jelen esetben — mint a mentelmi bizottság jelentéséhez mellékelt iratokból, melyek ugyan nem olvastattak föl, kit ünik — a kérdéses czikk 1869-ben a „Zastava" czimü lap 36. számában jelent meg, 1869. június 15-én e czikkre vonatkozó első kérvényét nyújtotta be a közvádló; a képviselőház akkor a kérvényt vissza9*
