Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-191
384 19! • országot Illés június 20. 1870. mikor ezen egész hálózatba a Nagy-Szombat és Pozsony közt közlekedő első magyar nevet viselő lóvasut által bevonatván Pozsony megye is a közlekedésbe egy, egész rendszeresített hálózat állana elő, a mely által a Nyitravölgye, a Vágvölgye és Pozsony megyének dús termékü hegyalj része több mint biztositoná ezen vasútnak jövedelmezőségét és akkor az állam csak mint forgatmányos volna, a ki biztosította ezen vasút vállalatnak létesítését a nélkül, hogy azon kellemetlen helyzetbe jönne, hogy anyagilag is köteles volna azt támogatni. A vágvölgyi vonalnál az emelkedés, minthogy rónán fút, a legmagasabb csak 1 — 150-hez, mig a nyitran völgyi vonalnál 1—62 1 / 2 , tehát ez már par excellence hegyi pálya, a melyet kicsiben Lajtán túli rokonaink Brenner vagy Semeringi vaspályájával lehet összehasonlítani. A Dunán inneni kerület három völgye minden tekintetben megérdemli azt, hogy az állam által vasúttal elláttassák, és ez volna az Ipoly-Garan, a Nyitra és a Vág völgye ; de ezen völgyeknek egyik lakosa sem teheti azon kívánságot, hogy a természeti akadályok leküzdése által létesíttessék ezen vonal: mert ez néni is szükséges. Mind a három völgynek megvan a természetes viszonya, hol a bevezetett vasút ki is vezethető, csak épen nem ott, ahol a nyitravölgyiek akarják: t. i. a hegyek tetején kivezetni. A Pozsony kerületi kereskedelmi ós iparkamra 1866-ban kiadott évkönyvében „Statistisehe Nachweisungen über das Pressburger Komitat c ezim alatt foglalt hivatalosan bebizonyított adatok szerint Pozsony megye hegyalj részére vonatkozólag némi adatokat fogok röviden fölemlíteni, mely adatok nyomán be akarom bizonyítani azt, hogy ezen vasútnak kiépítése, ha Pozsony megye hegyalji része belevonatik, mennyire előnyössé fog válni. Hogyha az a Vág völgyén keresztül vezettetik, és Nagy-szombatnál a lóvasuttal érintkezésbe hozatik, ekkor Pozsony megyénak öt szabad királyi városa, nevezetesen Pozsony, Szt.-György, Bazin, Modor és Nagy-Szombat. 11 mezőváros, 75 falu részesülne ezen vasút előnyeiben, részesülne abban 150,000-nyi lakosság, kik összesen egy miliőn felül fizetnek adót. Hogy pedig mily terhes ama vidéken az adó, erre nézve bátor leszek bemutatni a háznak egy eredeti okmányt, melynek hitelességéit ez nem fér kétség. Itt van, t. ház, Pozsonytól N.-Szombatig körülbelül egyenlő magasságban fölvéve az adófizetés. Az első osztályú szőlők után Bazin városában fölvétetik holdja után 41 frt 40 kr tiszta jövedelem, ezután kivettetik 13 frt 2 kr, egyenes adó. Méltóztassék körülnézni Magyarországon. Itt van a budai hegység, ott van a Tokaj hegyalja, ott van a bihari Érmeilék. Hol van ilyen hasonló nagy adó? Ha ehhez már most hozzá veszszük az accist és a pótlékot, körülbelő] 20 írtra megy fel egy hold után az egyenes adó. A második osztályuaknál, melyek már a hegyek tetején vannak és nehezen mivelhetők, a tiszta jövedelem 27 frt 27 krra vétetik fel s attól 8 forint 54 kr. jár. Azon jelentós, melyet a miniszter ur előde a ház elé terjesztett — minthogy más jelentést a miniszter ur nem adott be, föl kell azt tennem, hogy ugyanazon jelentés az ö gondolkodásával is összevág — mondom, ezen jelentés azt mondja, hogy a Vág völgye hajózható folyóval bír, és ez a Vág. Engedje meg a t. miniszter ur; ezen nézet igen téves föltevésen alapszik. A Vág nem hajókázható, mert sekély medrü. A Vág vizét föl lehet ugyan talpakon faszállitásra használni, akár Pestig is, hanem egy talp kiállítási költsége 80 írtba, hozzá 2 ember költekezése 30 írtba kerül, és ezen magas költség mellett, miután a tutajra öt öl fánál többet rakni nem lehet, különben elsülyed, csak mesterségesen készített fanemüeket lehet szállítani, mint például deszkát és sindelyt. (Fölkiáltások: Szavazzunk !) Hadászati szempontból szembeszökő az, hogy föl a Vág folytán Trencsénig a Kárpátoknak egy szoros lánczolatát képezik a természeti erődítések, melyeket áthatolni akaró ellenséget nem nagy számú hadsereggel föl lehet tartani, ha a sin-út a hegyek alján Trenesénen fölmegy, ahol aztán könnyen lehet a megtámadott ponton a katonaságot összpontosítani, azt kiegészíteni, és pontosan élelmezni. Hogy pedig e körülmény még a mai igen gyorsan bevégződő hadjáratok idejében is nagyon fontos, azt ugy hiszem, a csehországi königgrátzi hadjárat practice megmutatta, hol az elbizakodott hadvezérek által az Erezhegyek meg nem védése, e mulasztás keserűen megboszulta magát. Ha az ellenség e természeti erődön innen van, akkor elismerem, hogy a sinut elvesztette előnyét, de a hadsereg is elvesztette tekintélyét. Azt hozzák föl továbbá, hogy ha már a Vágvölgy mellett szólnak a hadászati tekintetek, akkor azok még inkább az ország mélyében beljebb fekvő Nyitravölgy mellett szólnak. Méltóztassék megengedni, ezen fölfogás véleményem szerint nem tökéletes: mert ha az ellenséges hadsereg a Vág völgyébe nyomul, annak nyitott a tér Pozsonyig, Győrig, Komáromig, Sopronyig; az nem fog többé visszatérni a Vág völgyén, az nem fogja talán a Nyitravölgyén elsánezolt hadsereget keresni, verekedni akarni: hanem megsarczolja a vidéket; ha tá madni akar, támadhat bárhol; hamaradni akar.
