Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-191
19!. országos ülés Június 20. 870. 385 nehéz őt onnan kiszorítani, mert ott bő élelmet talál, és akkor felső Magyarország leggazdagabb vidéke veszve van, ki van sarezolva, s azt nehéz ismét kipótolni. Mindezen fontos okoknál fogva, t. ház, nem akarom a türelmet hosszasan fárasztani, (Zajos helyeslés. Szavazzunk!) csak még azon egy észrevételt méltóztassék nekem megengedni, melyet szükségesnek találok fölemlíteni, és ez az, hogy az érsekujvár-komáromi vonalba nézve engedélyezési tárgyalás nem tartatott. Egyszerűen bevétetett e vonal az engedélyokmányba, és igen szépen tárgyalta az engedelmes pénzügyi bizottság, (Zaj és derültség) tárgyalták az osztályok, és igy fekszik most a t. haz előtt. Mindezen fontos indokokat tekintetbe véve, én Somossy képviselőtársam határozati javaslatát, mint praecise a legigazságosabbat átalános tárgyalás alapjául elfogadom, és a t. háznak ajánlom. (Szavazzunk! szavazzunk !) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : T. ház! Bocsánatot ;> érek, hogy ha az; itt fölkozatottakra nézve nem hallgathatok el néhány észrevételt. (Halljuk ) Meg kell vallanom, hogy e tárgyalás egész menete reám sajátságos benyomást tett. Azt tapasztalom ugyanis, hogy az előttem szólott t. képviselő urak és maga a nyilatkozott miniszter ur is a praemissákban teljesen egyetértenek, és hogy itt véleménykülönbség köztünk nem létezik; (Közbekiáltások: Igaz!) hanem, midőn a praemissákból a következtetést kell vonni : az egyik jobbra, a másik balra megy. Én e körülményből azt látom, hogy a következtetésekben kell lenni a hibának, és ha az rectiflcáltatik, a véleményegységnek helyre kell állnia : mert ugyanazon előzményből csak egy helyes következtetést lehet vonni, és a mi ezen kivül esik, az nem lehet helyes. Az előttem szólott képviselő urak előadásaira fordított rendben térvén át, először a közvetlen előttem szólókkal kötöm össze előadásomat. (Halljuk!) En vele tökéletesen egyetértek abban, hogy az építendő vasutak irányának megállapításánál 3 vezéreszme van mit szem elől téveszteni nem szabad. E 3 vezéreszme, mint monda, a következő : a világkereskedelmi, a nemzetgazdászati, és a hadászati tekintet. Még abban is körülbelől egyet értek vele, a mivel ő ezen három tekintetet megjelöli s jelzi; azon módosítással mégis, hogy a világkereskedelmi fontosságot nemcsak azon vasútnak tulajdonítom, a mely a tengerig vagy az ország egyik végétől a másikig vonul, s természetesen az ott kezdődő más vasúttal kapcsolatba jő : hanem minden olyan vasútnak is talaj donitom a kereskedelmi fontosságot, a mely KÉPV. H. NAPLÓ 1841 vni. egy ily kereskedelmi vonalnak integráns részét képezi, ha magában nem is megy át az ország egész területén, de kiegészít oly vasutvonalat, a mely vele kapcsolatban ezen czélnak szolgál. Sőt elismerem e tulajdonságot, ha a vasút nem valamely más vasúthoz, hanem hajózható folyamhoz csatlakozik is : föltévén, hogy ez esetben is az emiitett körülmények forognak fön. A képviselő úrral tehát e részben egyetértek. Alkalmazzuk már most ezen elvet a szőnyegen levő kérdésre. Kérdem : hogy áll a dolog? Még a múlt országgyűlés határozatot hozott, a mely azt rendeli, hogy a minisztérium egy vasutvonalat tanulmányozzon, annak kiépítésére a tárgyalást megkezdje, és a kiépítésre vonatkozó törvényjavaslatot a házhoz beterjeszsze. Tehát ezen határozat alapján ki kell építeni egy vasutat. Es melyik e vasút 1 E vasút az, a mely Érsekújvártól Nyitrára és Trenesénbe vezet. Tehát egy tartományi kis várostól egy másik olyanhoz. Ha eltekintünk az államvasuttól, melyet ezen vonal érintene, ugy ez nem világkereskedelmi, hanem mindenesetre provinciális vonal: mert, mint monda, kiindul Érsekújvárból, s onnan Trenesénbe vonul: tehát az egyik kis városból a másikba. Ez mindenki előtt ismeretes dolog volt már akkor, rmdőn ezen határozat hozatott, és ezen tekintet mégsem szolgált akadályul az emiitett határozat meghozatalára. (Helyeslés.) Én nem emlékezem, hogy a t. képviselő ur föl is szólalt volna ellene. (Folkiáltások: Még akkor nem volt üt!) Tudtommal más sem szólalt föl azok közül, a kik itt voltak, mondván, hogy ez nem világkereskedelmi fontossággal biró vonal; hozzunk tehát határozatot. (Közbekiáltás jobbról: Mondták, hanem Lónyay nem fogadta el') Legyen, hogy voltak, kik ez iránt fölszólaltak, — magam nem voltam szerencsés a tárgyalásokon jelen lenni, mert akkor beteg voltam, s igy ez könnyen elkerülhette figyelmemet; nem emlékszem, hogy ezekre a tárgyalás közben különös hangsúly fektettetett volna, s mindenesetre igaz, hogy a t. ház azon netalán tett észrevételt fontosnak ós irányadónak nem tartotta, mert a határozatot mégis meghozta. Mi történt azóta 1 Az azóta történtek folytán a vállalat épen a világkereskedelmi jelleget nyerte meg: t. i. az által, hog3 r a vonal Érsekújvártól megtoldatott egy vonallal, mely azt hazánk főközlekedési eszközével a Dunával összekösse. Most tehát azon kell csudálkoznom, hogy ezen házban, mely kész volt arra, hogy az érsekujvár-trencséni provinciális jellegű vasutirány kiépítését elrendelje, jelenleg ily nagy vita támad a fölött: lm vajon a fönebbi tekintetben roszabb vonal he49
