Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-191

370 191. országos ülés június 20. !870. Én részemről e törvényjavaslatokat azon igen fontos tárgyak közé sorozom, melyek a lehető legkimeritőbb tanulmányozást, a lehető leggondosabb megfontolást veszik igénybe. Először azért: mert az elvállalt terhek nagysága s mennyisége kiszámíthatatlan, s a tőke elhelyezésétől függ, vajon nagyok maradnak-e azok, vagy aránylag csekélyek s igy könnyen el viselhetők lesznek-e? Másodszor azért: mert az e téren elkövetett hibák vagy épen nem hozhatók iielyre , vagy ha igen, ez még akkor is tetemes áldozatokkal jár; s épezen okból én a vasúti törvényjavaslatokat mindenekelőtt a nemzetközi viszonyok kellő tekintetbe vétele mellett, a kereskedelem követelte irány, továbbá országos közgazdásza/ti szempontból vélem megbirálandóknak. Másod vonalban tekintetbe vehetők, nézetem szerint, az egyes vidékek jogosult érdekei is ; de a személyi érdekeket, teljesen mellőzendőknek tartom. Van még egy igen fontos szempont, s ez a hadászati. De én részemről annak nem szentelek nagy figyelmet az oknál fogva, mert azt tapasztaltam, hogy az eddig előterjesztett vasútvonalak, főleg hadászati szempontból túlságosan voltak megbírálva, s hogy ha egyátalában valamely vasútnál már előre lehetett látni, hogy az soha sem fogja a biztosított kamatokat jövedelmezni, ez bizonyosan stratégiai szempontból mellőzhetlennek nyilváníttatott. De tapasztaltam azt is, hogy a hadászati szempontok s ezek körüli nézetek sokszor változnak : mert alig múlt egy éve, hogy észak felől jöhető támadások megvédéséül Przemysl volt hadtani szempontból kulcsnak kijelentve, és immár ez évben két más védelmi pont van elénk hozva; most meg azt tapasztaljuk, hogy a ifyitra völgyön vezetendő vasút ha tani szempontból szintén az északi berohanások meggátlására van szánva. Ezekből kiindulva, igen kívánatos lett volna, bogy a magas kormány, mielőtt uj vasúti vállalatokkal lépett volna fel. miuden már is elvállalt tehernek kimerítő fölszámitását terjesztette volna a ház elé, és ezenkívül még ahhoz az egész vasúthálózatnak kiegészítő tervezetét az egyes vidéki érdekeknek kellő méltánylásával szintén beterjesztette volna: hogy ekként kellő tudomást szerezvén magunknak az ügy állásáról , teljes lelki megnyugvással szavazhattunk voloa. De miután ez nem történt, vagy legalább nem ugy történt, mint én kívántam, s miután ugy tudom, hogy már az eddig biztosított kamatok után előre láthatólag "öbb millióra menő összegek terhelik évenkint az ország pénztárát: akaratlanul azon kérdés merül fel előttem : vajon lehet-e, szabad-e ez utón tovább haladnunk? Én részemről szeretem hinni, hogy igen: mert nem tartozom azok sorába, kik a kamatbiztositás mellett építendő vasutakban az országra nézve különös veszélyt találnak, már esak az oknál lógva sem, mert ez által azon vidékeknek értéke, melyek a vasúti hálózatba bele vonatnak 100, 200, 300 százalékkal növekedik, s igy természetesen e vidékek jövedelme is fokozódik, ha nem is ily arányban. Ennek igen természetes következése az, hogy a vidékeken befolyt adók mennyisége, ha nem is ily arányban, de szintén tetemesei, növekedik, miután teljes joggal föltehetem azt, hogy a pénzügyminiszter az illető vidékekre kellő figyelemmel fog lenni. Meg vagyok győződve, hogy az ezen vidékeken bejött adómennyiség többlete okvetlenül ki fogja pótolni azon hiányt, mely a kamatbiztositás által az ország pénztárára háramlani fog. De ha ez igy van is, igen megfontolandó a másik kérdés, mely figyelmünket felhívja: vajon nem kell-e fukarkodnunk minden megtakarítható garassal ? szabad-e nekünk százezreket vagy milliókat elpazarolnunk akkor, midőn ezek megtakaríthatók ? s erre határozottan nemmel felelek. Ugy szintén igen méltánytalan s igazságtalannak tartom azt, hogy az ország egyes vidékei a szó szoros érteimében elárasztatnak vasutakkal akkor, a midőn más terjedelmes, tekintélyes, jó módú nép által lakott vidékek nemcsak hogy a vasúti hálózatból kizáratnak, de oly hálózatokkal vétetnek körül, melyek végromlásukat eszközölhetik. A kamatbiztositást másokért fizetni köteleztetnek akkor, midőn épen ez által a végső elszegényedés küszöbére jutnak. Ezek előttem a főirányelvek, melyekből kiindulva az ersekujvár-nyitra-trencséni, avagy már most „észak-nyugati" vasútra nézve véleményemet előadni akarom. Szoritkozni fogok tényekre, minden utógondolat nélkül s ezek megbirálását teljes lelki megnyugvással a t. képviselőház bölcseségére s a közvéleményre bizom. Tény az, hogy a képviselőház 1868. decz. 4-én tartott 333-ik ülésében határozatilag kimondta, hogy az „érsekujvárnyitra-trencséni" vonalra nézve a minisztérium tegye meg a szükséges előintézkedéseket. E határozatban szó sincs arról, mily irányban kötendők össze a, jelzett pontok, sőt az azokra indítványba hozatott „nyitra-bán-trencsén-szucsányi" irány, nagy többséggel mellőztetett; szó sincs arról, hogy a minisztérium ezen irány meghatározásával megbizatik. Bizonyítja ezt azon ülés jegyzőkönyve, bizonyítja ezt a közlekedési minisztérium előttünk fekvő indokolása; s hogy ez ekképen értelmeztetett, bizonyítja Nyitra vár-