Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-186

Siés június 10. 1870. 324 '86- országos i zatba, méltóztassék, t. ház, figyelembe venni, hogy Szlavónia egész területére csak öt mértföld vasút esnék, azaz Eszéktől Vercsonáig, s akkor nem is volna kilátás ugyanottan több vasútra, mert, ha azon vonal kiépíttetnék, egy józan embernek sem jutna eszébe azzal parallel vonalat építeni. A dolognak strategikus oldala még szembetűnőbb. Hisz kiemelte a t. előadó ur is rövid szavakkal, hogy ha az ország közepén vezettetnék az ut, biztosabb eordon nem kell neki, és nincs azon veszedelemben, hogy a törökök azt elrombolják. Egyébiránt ezen strategikus szempont már sokkal jobban van kifejtve, mintsem én ezt kifejteni képes lennék. Van még a dolognak politikai oldala is (Halljuk!) Ha egy tárgyat Horvátország gyűlése egyhangúlag három szakaszában elfogad, melynek 1. §-ában a határőri képviselet is teljesen képviselve volt; hogyha ezen vasútvonal biztosíttatott az egyezkedési országos bizottság által, jóváhagyatott annak jelentése a t. képviselőház által, s hogyha ezen vasútvonalra nézve a közlekedési minisztérium a hozzá intézett interpellatióra nézve kedvező feleletet adott: akkor ez, uraim, oly politikai tekintet, melyet az egész állam figyelembe vehet, s mely jelesen Magyarországra nézve sokkal lényegesebb, mintsem egy pár ezer forinttal több kiadás, vagy egyéb — bár jól motivált — törekvések valósítása. {Helyeslés.) A kereskedelmi kamarák, igaz, hogy ezen vasútvonal ellen nyilatkoznak, nyilatkozataikat — mint nem is lehet másként föltenni józan kereskedőktől, — jól motiválták. Igaz az is, hogy országunkban kérelmezés történik némely képviselő részérő], kik el akarják hárítani a közép szlavóniai vasút építését s kieszközölni az eszékit; én azonban bátor vagyok azon megjegyzést tenni, hogy midőn az 1865-ki országgyűléstől kezdve egész 1869-ig három horvát országgyűlés egyhangúlag elfogadta ezen eszmét ós Magyarország is elfogadta: addig azon t. kereskedelmi kamrák lelkiismerete hallgatott, és csak most ébredt föl egyszerre, (Helyeslés,) hogy ugyanazon képviselők, kik velünk együtt egyhangúlag szavazták meg ez utat Horvátországban, most rögtön, midőn semmi topographiai, históriai, politikai vagy juridicus változás az országban nem történt, most egyszerre azon nézetben vannak : hogy ez üdvös, amaz nem. (Élénk helyeslés.) Még egy tekintetet kell felhoznom a t. ház előtt, és itt — engedelmet kérek, hogy hazámat hozom föl példaként — de tartozom számadással lefelé is, s ez azon állítás, hogy nem az egész vonalat, melyet a horvát országgyűlés kért, adta meg a kormány javaslatában; hanem csak a felét, Eszéktől Nasehitzon keresztül Pozsegáig, a másik felét Pozsegától Pakráczon kére sztül Kuttináig és tovább Sziszekig nem adta meg. En mint képviselő egyátalában és mint Szlavónia eoncret képviselőié tökéletesen belenyugszom a kormány ezen intézkedésébe. S miért? mert miután kibocsáttatott a legfelsőbb kézirat 1869. augusztus 20-án, melynek értelmében két határőri ezred fel fog oszlattatni legrövidebb időben, s a többiek feloszlatása maholnap be fog következni; miután e részek de facto Horvátországhoz csatoltatnak, és ez által a magyar korona és a közügyek tekintetében a minisztérium felügyelete alá kerülnek, átlátom, hogy a kormánynak kötelességében állott számolni azon tényezőkkel, melyek a határvidékre vonatkoznak, azaz: ki nem zárni a határőrvidéket a vasutak jótéteményéből. Meg vagyok győződve, hogy midőn a vasutak építésének nagyjából ki fogunk jönni: Horvátország azon óhajának teljesítéséről, mely a Pakrácz-Kuttinán át kivan vasutat vezettetni, legyen azon utón, legyen mellék utón, gondoskodni fog annak idején a kormány, (TJgy van!) és én kötelességemnek fogom érezni, maga idején a t. ház előtt ez eszmét megpendíteni. Most bátor vagyok, azon reményemet kifejezni, hogy a t. ház nem fogja Horvátország óhaját meghiúsítani, igéretét meg fogja tartani, s a vasutat, mint a kormány indiványozta, meg fogja szavazni. És ennélfogva pártolom a kormány előterjesztését. (Élénk helyeslés jobb felől) Wahrmann Mór: T. képviselőház! (Halljuk!) Nem kecsegtetem magamat azon reménynyel, hogy felszólalásomnak a szőnyegen lévő kérdésnél valami nagy sikere legyen, (Helyeslés) nem reménylem azt, hogy előadásomnak sikerülend mellőztetni azon törvényjavaslatot, mely a kormány által a ház elé terjesztetett, a vasúti és pénzügyi bizottságok által pártoltatott, az egyes osztályok által elfogadtatott, ós a központi bizottság által is pártolólag terjesztetett a ház elé. De mindezen előzmények daczára aat hiszem, hogy képviselői kötelességemnek nem tennék eleget és a belém hebyezett bizalomnak nem felelnék meg, ha aggodalmaimat és mengyőződésemet ezen törvényjavaslat irányában itt e ház kebelében és az ország szine előtt nem nyilvánítanám ugy, mint azt a bizottságokban is tevém. (Helyeslés.) T. ház! En az előttünk fekvő törvényjavaslatot nem tartom elfogadhatónak. Tökéletesen osztozom azon nézetben, mely a kormány jelentésében foglaltatik, hogy t. i. technikai és forgalmi szempontoüból véve a dolgot, a Száva-