Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-186

322 186. országos Ütés június 10. 1870. lyos körülményeknél fogva ismét nem valósult. A mi 1848. után egész 62-ig történt, azt nem levén ezen tárgyalásnak anyaga, egyszerűen mellőzöm. 1862-ben az eszmét fölkarolta az akkori eszéki főispán és a három sziavon országgyűlést tanácskozásra hivta össze. Ezen tanácskozás alkalmával nagy erőmegfeszitéssel ismét tervbe hozatott az úgynevezett zimony-íiumei vonal, mely Bomán-Diakováron-NaschiczoaPozsegán át Pakrácz és Kuttinán Sziszekig vitetett volna. Ezen vonalat illetőleg keletkezett is egy legfelsőbb rendelet 1863. április 3-án, melyben ezen vonal jóváhagyatott és még ugyanazon évben egy belga társulat a traceirozást is fölválalta. Előbb azt voltam bátor mondani, hogy nagy erő megfeszítéssel vitetett keresztül ezen terv azon 1862-ki tanáeskozmányban. Ennek oka az, hogy ezen eszme létesítése az akkori császári kormány részéről a birodalmi tanácsban való részvételtől fölteteleztetett és miután a horvátok a birodalmi tanácsban részt venni nem akartak, Ausztriának akkor uralkodott közegei nem adták meg Szlavóniának azon előnyt, sőt az akkori közlekedési miniszter Gallenberg ellenszegülése miatt a terv egészen félre vettetett, megbukott pedig a zimony-fiumei vonal teljesen a magyar kormány helyreállításával, mert a kormány az alföld-fiumei vasutat hozta javaslatba, melyet az akkori horvát országgyűlés egyhangúlag el is fogadott, de elfogadta már akkor, midőn még a mostani horvát kormány nem létezett, sőt ezzel ellenkező faktorok uralása alatt, még pedig a határőrvidék 55 képviselője jelenlétében és beleegyezésével. E vonal belpontjait a magyar terv nem jelölte ki ugyan, de egy szak ember a teremben tartott fényes beszédéből tanulmányoztam azt, hogy a vonal Berdinből, Mohács-Barcs-ZákányZágrábon keresztül, Fiumére vezetni szándókoztatott. Ha igy vezettetett volna a vonal: akkor természetesen Szlavónia egyarasztnyi vasutban sem részesült volna. Közbejött ezután az egyezkedési országos bizottmány 1868-ik évi ápril havában. Ezen bizottmány munkálkodásának eredménye ismeretes. A horvát képviselők már akkor megpendítették ezen vasútnak eszméjét a bisottmányban, és azt óhajtották, hogy mint külön pont vétessék ez föl az egyezkedési okmányba. Azonban Magyarország képviselői biztatván a horvát országgyűlési képviselőket kívánságuk teljesítéséről, azt óhajtották, hogy ezen a közjogi kérdésekhez szorosan nem tartozó ügy, ne vétessék föl az ; egyezkedési jegyzőkönyvbe; a horvát országI gyűlési képviselők azon véleményben voltak, i hogy azon váltót, melyet az országgyűlésnek kij küldött 12 tagja elfogadott, az országgyűlés hoj norálni fogja. Es nem is csalódtak a horvát I képviselők ; mert a jegyzőkönyvbe ezen óhajtás be is igtattátott, azt az országgyűlés tudomásul vette, jóvá hagyván a garantiát, mely ígéretül adatott. E közben egy enquette is hivatott egybe a kormány által, mely nem vévén figyelembe ezen vonalat: egészen más vonalat projectált, a mely azonban szintén félrevettetett; mert mérvadó körök nem voltak tisztában : vajon ezen vonalak a Száva, vagy a Dráva völgyében vezettessenek-e ? így állván a dolgok: 1868-ban fölkarolta az eszmét Pozsega megye, kérelmezett ő felségéhez ezen vonalért, kérelmezett a horvát országgyűléshez, hol ismételve egyhangúlag elfogadtatott. A közlekedési minisztérium és hadügymij niszterium a traceirozásra engedményt is adott Pozsega megyének. Az bevégeztette a traceirozást bizonyos Leger franczia mérnök által, és ezt authentikáltatták Oudot ós Chapman mérnökök által, kik közül az első Spanyolországban és Algírban működött, a másik Londonban és Amerikában. Ezt nem ok néikül hangsúlyozom, mert visszatérek még ezekre a kérdés íináncziális oldalánál. Ezen vonalnak még két szárnyvonala terveztetett, az egyik Pleterniczből Brodba, a másik Banovajariczából O-Gradiskáig. Az operatumok elkészültek, s a magyar kormánynak beadattak 1869-ben február 20-án. Közbejött a horvát országgyűlés márcziusi szaka, midőn ezen hó 8-án szőnyegre kerülvén a tárgy, a horvát országgyűlés ismét, azaz harmadszor egyhangúlag elfogadta ezen vonalt. Midőn ő fölsége legmagasabb személyével méltóztatott Horvátországot szerencséltetni, ezen tárgyban a horvát országgyűlés részéről egy küldöttség kérelmezett ő fölségénél és hathatós pártfogását kikérte a t. miniszterelnök urnák is. A kedvező feleletek ezekre a hírlapokban | voltak olvashatók. Az 1869. áprilisi magyar országgyűlés bekövetkezvén, a horvát országgyűlési képviselők ezen vonalat a föliratba kérték beigtatni; de a válasz az volt, hogy e kérdés nem tartozik a föliratba, mert erre nézve elég biztosítás adatott. Mi ebben megnyugodtuuk, átlátván ennek alaposságát. Még mielőtt a magyar kormány az illető törvényjavaslatot a ház elébe terjesztette volna a horvát képviselők részéről, interpellatio intéztetett a mnlt országgyűlésen a közlekedési mi-