Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-183

286 183. országos ülés május 30. 1870. 10,000-nyi lakossággal bir, 21,000 katasztrális holdon folytatott gazdálkodás s mintegy 2000-nyi iparos kéz verejtéke után fizet 31,000 frt évi adót és igy mindenesetre tekintetbe veendő tényező az államra nézve, melyet most ennek daczára a magyar-keleti vasutat építő vállalkozók minden eddigi terv ellenére mellőztetni akarnak a fővonal által. Tordáról szólok t. ház, mely minden tekintetben megérdemli, hogy most, midőn úgyszólván léte és nem léte koczkáztattatik, midőn ezen lelkes magyar város megmentésére kérem fel a házat, gyönge szavamat figyelembe venni méltóztassék. De kérem figyelmét azon körülménynél fogva is, hogy most, midőn mindenki kertje végéhez akarja erőszakolni a vasutat, nálam nem beszél Cicero pro domo: mert reám nézve a vasút nem Tordának, de Gyéresnek volna előnyösebben vezethető, miután egy felől ezen állomás másfél mértfölddel esik közelebb birtokomhoz, de másfelől választóimnak egy részét szintén a gyéresi állomás elégítené ki tökéletesben. Ha tehát mindezen érdekek ellenére Torda mellett szólalok fel : méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ezt azon benső meggyőződésből teszem, hogy a keleti vasút főirányának Tordától elvonása nemcsak igazságtalan e várossal szemben, de nagy kárt okoz a hazának, kereskedelemünknek, szóval a közérdeknek, melyet én legalább sem magam, sem választóim magán érdekéből megtámadni, vagy ezeket a közérdekekkel szemben védelmezni, támogatni képes nem vagyok; teszem ezt ezért is, mert a magyar keleti vasút vállalkozói által Torda városa mellőzésével Apahidának s Kolozsnak vezettetni szándékolt vasút, egyenesen összeütközik a szentesitett 1868. XLV. tör vény czikkel is, mely Bózst tisztán megnevezi. Oly kérdésre kérem fel tehát a t. ház figyelmét, melyben a törvénynek érvényre juttatásáról is van szó, és azon reményben, hogy azt megnyerni szerencsés leszek, bátorkodom álláspontomat bővebben indokolni, E kérdés, t. ház, felfogásom szerint négy szempontból tekinthető. Első a vállalkozók érdeke, második a technikai, harmadik a helyes politikai, negyedik az államgazdászati tekintet. A vasúti vállalkozóknak, t. ház, nemcsak az az érdekök, hogy a törvény korlátai közt minél több mértföld vasutat építsenek, hogy igy minél több mértföld után húzzák a számukra minden viszony között biztosított 46,750 frt o. b.-és 600 ezüst forint tiszta jövedelmet; de egyszersmind az is, hogy a vonalokat oly helyeken építsék, ha mindjárt az ország érdekeinek nem teljesen megfelőleg is, hol természeti akadályok nincsenek, hol tehát az épités olcsóbb, hogy igy még a biztosított kamatnak megfelelő tőkét se kelljen egészen beruházniuk, s minél kisebb tőke után hozhassanak minél nagyobb jövedelmet. — E tekintet az, mely a keleti mozdonyvasut építőit rábírta arra, hogy az 1868. XLY. törvényczikk 8. §. 5-ik pontjában megnevezett kolozsvár-bózsi irányt mellőzve, a vonalat legörbitsók Kolozsvártól Apahidáig, Apahidától Kolosra, és igy vigyék Gyéresre; bár ez irány a törvény szentesítéséig soha senki által még csak szóba sem hozatott. T. ház! Ók ezzel három czélt igyekeznek elérni. Először, hogy a vasút építésénél elmellőzhessék a bozsi vizosztó alatti nagy tunnel kiépítésének tetemes költségeit, másodszor azt, hogy mintegy 1 V

2 mértföld oly sinutat építsenek, mely a később építendő szamosvölgyi vonallal, melynek kiépítéséről a vállalkozók köztudomásúlag illetékes helyről biztosítva vannak, közös legyen, s harmadszor, hogy ez által nemcsak a fővonal maga nyúlván meg, de még Tordához is szárnyvonalat kelletvén épitniök, növekedjék azon távolság, mely után _ a biztosított kamatot a vállalkozók élvezik. Ok, t. ház, tökéletesen tudják, hogy mit csinálnak. Az ő eljárásuk a maguk szempontjából tökéletesen helyes. De nem tarthatnám t. ház helyesnek azt ha. . . . (Nagy zaj.) Egy kis csendet kérek, mert nem győzöm tüdővel. Kérem becses figyelmöket, mert ha én nem, de az ügy megérdemli. Méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy mint mondom, a vállalkozók eljárása az ő nézetökből tökéletesen helyes ugyan, de helytelen volna az, ha a ház hallgatólag megengedné történni, {Nyári Pál fölkiált: Azért lármásnak !)hogy egy vasútvonal egyenesen a törvénynyel ellenkezőleg építtessék ki. De nemcsak az elébb érintett 1868. XLV. törvényczikk 8. §-ának 5. pontjával ellenkező ez eljárás, de ellenkezik az az engedélyokmánynyal is, mely nemcsak Bózst nevezi meg a 23. §-ban, de az 5. §. d) pontjában még Patáról is megemlékezvén az építendő vonalat még határozottabban kijelöli. Ha nem látnám t. ház valósággal, nem is hihetném, hogy most még másfélév múlva is kérdés legyen egy vasútvonal irányáról, mely ily határozottan ki volt jelölve; annyival kevésbé: mert a már sokszor említett törvény 7. §-a egyenes szavakkal kimondja a vasútnak Nagy- Váradtól Kolozsvárig menő darabján kívüli részére nézve, hogy: „A részletes tervezetek a kormány által helybenhagyott át alános vonalozás alapján lesznek az engedélyesek által készítendők." Terv sem készülhetett volna tehát, t. ház, a kolozsvár-apahidi-kolozsi vonalról minddadig, mig az 1868-ki XLV-ik törvényczikk 7-ik §-ának ezen rendelete meg nem változott, melynek keletkezte-