Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-179

244 179. országos ülés május 23. 1870. ni, a ház tagjai között szétosztatni, és annak idején tárgyalás alá vétetni határoztatik." Az előterjesztés szerint tehát annak ideje fölött itt volna helye határozni. Ide vonatkozik a szabályoknak 2-ik szakasza. Azt is felolvasom. A 102-ik szakasz igy szól: „Ha az inditvány törvény alkotását czélozza, azt törvényjavaslatképen szerkesztve kell a bejelentéskor benyújtani. A törvényjavaslat a tagok között kinyomva szétosztandó, s ha a ház tárgyalni kívánja, mindenesetre osztályülési tárgyalásra utasítandó." A 103-ik szakasz pedig igy szól: „A minisztérium által előterjesztett törvényjavaslatoktól az osztályülési tárgyalást megtagadni nem lehet." A szabályok szerint tehát arról: vajon utasittassék-e a javaslat az osztályokhoz? nem is lehet szó, hanem esak arról: hogy a tanácskozás most vagy a jövőben tartassék-e meg? Kérem a szónok urakat, méltóztassanak nyilatkozataikban praecise e kérdésre szorítkozni. (Helyeslés.) Tisza László: T. ház! Én az elnöki, s fölfogásom szerint is igen helyes figyelmeztetésnél fogva, de két más oknál fogva is arra kérek a háztól engedelmet, hogy rövid lehessek. Ugyanis egy felől nem hiszem, hogy a tisztelt ház annyira szomjuznék ma is a hosszú szónoklat után, mint azt a miniszterelnök urnák egyenes óhajtására tegnapelőtt tette; más felől azon megnyugtatással szolgálhatok a tisztelt háznak, hogy mindazon megjegyzésekben ós rágalmakban melyeket egy képviselőtársam, reménylem nem nemesebb szerveinek, hanem esak is gyomrának galvanistikus rángatózásai közt (Derültség) szombaton a megyékről és a megyék barátairól mondott: semmi följegyzésre méltót, ennélfogva megczáfolni méltót sem találtam. Ellenkező helyzetben vagyok a közoktatási miniszter b. Eötvös József tisztelt barátom nézeteire nézve : ezeket méltatni, igen : de bennök osztozni nem lehet. Nem osztozhatom pedig először azért, mert nem hiszem azt, a mit ő állit : hogy a közvélemény magáról az előttünk fekvő törvényjavaslatról tájékozva lenne. Elismerem, hogy igen is.a megyei kérdésről a közvélemény tájékozva van, sőt tovább megyek : elfogadom tisztelt barátom azon állítását is, hogy bizonyosan ezen törvényjavaslat az országos közvéleményt a megyerendezés iránt megváltoztatni nem fogja: sőt fokozom ezt azon meggyőződésem nyilvánításával, hogy ezen törvényjavaslatnak legerősebb fele épen azon gyengesége, hogy nem képes az ország közvéleményét e tekintetben megváltoztatni. Hogy mi az ország véleménye ? avval talán sokan tisztában vagyunk; de nem mindnyájan s csakis azok, kik e kérdést elejétől fogva figyelemmel kisérték, kik azokat az ujsági ezikkeket, azokat a brochüröket, melyekre a túloldalról annyian hivatkoztak, lelkiismeretesen végig olvasták, bizonyosan egyet fognak velem érteni abban, ho<.y valóban — egyetlen egy, mert igy kell ez egyet neveznem, pamphletet kivéve — nincs az összes irodalomban e tekintetben fölí merült tervek közt egyetlen is, mely jobb ne I lenne a belügyminiszter által előterjesztett törj vényjavaslatnái. j Tisztelt ház ! Különben is az én fölfogá| som szerint téves az egész fölfogás és kiindulás, melyet az e tekintetben előttem szólott tisztelt jobboldali szónokok és maga a tisztelt közoktatási miniszter ur is, érvelésükben elfogadtak : mert hiszen, mi most nem tájékozni, nem képezni, de tudni akarjuk a közvéleményt. Jelenleg az elsőre nincs szükség; mert hiszen nem a közvéleményt alkotók fognak mi reánk törvényt alkotni, és igy nem azoknak kell tájékozI va lenni a mi nézetünkről: hanem mi fogván törvényt alkotni az ország számára, az országos közvéleményt nekünk kell ismernünk. Miután oly sokat beszéltünk igen helyesen hivatkozva az utolsó 18— 20 év előttiekre, arra nézve, hogy magában a legáldásosabb theoria is a legveszélyesebb lehet alkalmazásában, ha az ország körülményeinek meg nem felel, és annaü hatása bizonyára a várt jó helyett rósz leend, ós arra nézve, ha a törvény nem a közmeggyőződésből növi ki magát; az életerős, életképes soha nem leend: (Helyeslés a bal oldalon) ne kövessük el magunk épen ezen annyiszor gáncsolt hibát. En azt hiszem hogy mikor ily nevezetes organicus törvényt hozunk, melytől — nem kétkedem kimondani — nagy részben függ Magyarország léteié : nem kellene talán a kívánt 3—4 hónapi időt kimélni; még pedig nem azért, hogy ez alatt tájéi'ózzuk a publieumot: mert, mint magam is mondottam, az a kérdés theoriájáról már tájékozva van: hanem azért, hogy adjunk időt, alkalmat arra, hogy tájékozottságából folyó véleményét nyilvánossá tegye, s igy, midőn eljő a törvény meghozásának ideje : mindnyájan teljes tudatával bírjunk a közvélemény legkülönbözőbb nyilatkozatainak és midőn ezen nevezetes lépést megteszszük: azt ugy tegyük meg, hogy a közvélemény meg is tudjon nyugodni ebben, Ha nem csalódom, vallás- ós közoktatásügyi miniszter ur mondotta azt is, hogy az 1867-ki törvények hozatalánál sem . hagytunk időt a közvélemény nyilatkozatának, hogy akkor is azonnal az osztályokhoz tétetett át a törvényjavaslat és rögtön határoztunk. Hogy ebben mi különbség van az akkori törvények tárgya-