Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-164

12 164. országol Oléc áprii 8. 1870. levén az igazságszolgálatásnak másod- és harmadfoka, az itélethozás elveinek egyenlősége inkább biztosítva van, mint akkor, mikor az ország öt-hat részében külön felsőbb bíróságok működvén, mindegyik különböző elvek szerint itélne; és ez annál fontosaim mi nálunk, minthogy szorosan véve, és valóban is, polgári tőrvénykönyvünk még nincs, mely az itélethozásban az egyformaságot legalább tökéletesebben biztosítaná, mint biztosittathatik akkor, ha a másod bíróságok az országban szétszórva volnának elhelyezve. Egyben azonban az előttem szólott képviselő urnák és Hodossiu t. képviselő urnák is igazat adok, ha csakugyan áll az, hogy jöhetnek a királyi táblához oly perek, melyeknek megértésére az ott kinevezett birák közül elégséges számmal nem találkoznak, kik annyira értenék az illető nyelveket, hogy az ily perekben, a nélkül, hogy e perek mások által lefordíttatnának, bíráskodhatnának. Ez minden esetre oly hiány, melynek mielőbbi kipótlására, és helyrehozására az igazságügyminiszteri umot komolyan föl kell szólítanunk : (Helyeslés.) mert ez csakugyan ellenkezik az igazságszolgáltatás azon kellékeivel, melyeket az ország minden polgára méltán követelhet. Egyébiránt, t. ház, ne felejtsük el azt, hogy maga a perrendtartás, melynek nem annyira módosításáról, mint egyik czikkének bővítéséről szólunk most, ideiglenes. Kinundatott, midőn ezen perrendtartás meghozatott s törvénybe iktattatott, hogy az csak addig állhat meg, mig a szóbeliség s közvetlenség alapján véglegesen fog a perrendtartás megállapittatni; nem is lehet addig a perrendtartást végleg megállapítani. Addig tehát nekünk is, mig a perrendtartásnak égleges megállapítása megtörténhetik, csak azon ideiglenes perrendtartást kell, a hol elkerülhetlen, módosítanunk, mely jelenleg fönáll: mert, ha mi ezen ideiglenes j^errendtartást lényegében is folyvást módositanók annak számos pontjában, akkor még nagyobb zavart hoznánk be a törvényes eljárásban, mint jelenleg létezik. Én ennélfogva kijelentvén véleményemet azokra nézve, mik itt mondva voltak, arra nézve t. i., hogy a dolgok jelen állásában addig, mig a szóbeliség s közvetlenség be lesz hozva, mi czélszerübb: egy-e vagy több királyi tábla? egyébiránt föntartván, a részletekre netalán lehető módosításokat, átalánosságban elfogadom a részletes tárgyalás alapjául a szőnyegen fekvő törvényjavaslatot. (Helyeslés) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter ; T. ház ! {Halijuk!) Mindenesetre a bajnak csak egyik forrása az, melyet ezen törvényjavaslat által megszüntetni akarok. A baj nem csak abban rejlik, hogy a bíróságok létszáma az ügyek halmazához képest csekély: a bajnak több forrása is van. Legfőbb forrása az, hogy jogrendszerünk a múltban folytonos hullámzásnak volt kitéve. 1860-ig az osztr. törvények uralma alatt álltunk. Az országbírói értekezlet azt mondotta, hogy az osztr. törvények megszüntettetnek és visszaállíttatott a magyar törvények uralma. Kimondta ezt szóval; de a német törvények igen nagy részét tettleg íöntartotta. Például átalános kifejezésben föntartotta az osztrák polgári törvénykönyv mindazon intézkedését, melyek telekkönyvi jogok szerzésére, vagy elidegenítésére vonatkoznak. Nem azért hozom ezt föl, mintha az országbírói értekezletnek épen ezen intézkedését megtámadni akarnám; hanem csak konstatálni akarom a tényt, hogy két ellenkező jogrendszer vegyüléke az, a melynek ma uralma alatt állunk. Igen természetes hogy ily körülmények közt nálunk a jogi kérdések sokkal bonyolodottabbak, mint bárhol Európában, ugy hogy némely jogi kérdések megoldása a legnagyobb jogi capacitásoknak is fejtörésébe kerül; annál nagyobb a felek és ügyvédek tájékozatlansága. Ez a roppant nagyszámú semmiségi panaszoknak és felebbezéseknek forrása, melyeknek példáját Európa más államainak statistikája nem mutatja föl. (Igaz!) Egy másik nagy oka a bajnak azon körülményben rejlik t. ház, hogy a közigazgatás és törvénykezés a legalsó forumoknál még mindeddig elkülönitve nincs. A szolgabíró péld, most az ujonczozás alkalmával hetekig el volt foglalva és különben is el levén halmozva közigazgatási teendőkkel : a juridicumot egészen mellékes teendőnek tekintvén, sem a törvények tanulmányozására, sem a perekre nem fordit, — mert nem fordíthat— elegendő időt. (Igaz!) Innen van, hogy hibás ítéleteket hoz mind forma, mind lényeg tekintetében; mert ugy szólván fecskeröptében intézi el a pereket, s innen származnak a tömérdek fölebbezések és semmiségi panaszok. (Ugy van!) Mindezekhez járul még az is, hogy minden politikai átalakulás rendesen a pereknek egész özönét vonja maga után. A nép ugyanis azt gondolván, hogy az uj aera közegei egészen más jogelveket fognak megállapítani, oly követelésekkel tesz ujabb kísérleteket, melyek a múlt aerának közegei által már helyesen végleg el voltak intézve. Mindezen bajok tehát coníluáltak arra, hogy most a fölső bíróságoknál a restantiáknak megdöbbentő halmaza állott elő. Mindamellett tagadhatlan, hogy a felebbviteli bíróságok létszámának csekélysége egyik