Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-178

178. országos Dlés május 21. 1870. 207 műtét kedvezőbb sikerrel vitetett keresztül, mint arra a törvény értelmében a minisztérium fölhatalmazva volt. (Helyes ! Eélyes! a jobb oldalon.) Ugyanis mi lett volna a mai napi eredmény, ha a kölcsön azon szerződés értelme szerint fogan atosittatott volna, melyet az országgyűlés két bizottságának bemutattam í Már előadásom kezdetén kimutattam azon összeget, melynek be kellett volna folyni, ha a kölcsönszerződés teljes mérvben keresztülvitetik, mely összeg tett volna 66.022,275 irtot. De mennyi esett volna ebből el intercalaris kamatok fejében ? Miután ily nagy pénzösszeget rövid időre kellett volna jövedelmezés végett elhelyezni, tekintetbe véve a rövid elhelyezésnél fizetett kamatokat az 1868. évben és az 1869. év első felében, nem mondok sokat, ha saját tapasztalásomból merített adatok alapján azt állítom, hogy a kölcsönnek egyszerre való kibocsátása esetében — és ez a legkevesebb, a mit fölvehetünk — 3Vs%-nyi intercalaris kamatveszteségünk lett volna, mely különbség két év alatt legalább 4.620,000 frtra megy, s ezen öszszeget leszámítva a 66 millióból, alig maradt volna több 61 millió forintnál decz. utolsó napján részint készletben, részint vasutakba befektetve és törlesztésre fordítva, holott a mostani eredmény szerint intercalaris kamat és költségek lejében semmit sem vonva le, 69 millió forint valóságos értékről rendelkezhetünk. Tehát majdnem 8 millióra tehető azon különbözet, melylyel kedvezőbben állunk 1869. decz. 31-én a kölcsön ügyében, mint állottunk volna akkor, ha a kölcsönszerződés értelme szerint az összes kölcsön kibocsátása egyszerre eszközöltetik. Ezen eredmény eszközlésére szükségessé vált intézkedések létesítéséhez bizonyos bátorság kívántatott, miután annak első föltétele volt az országgyűlési küldöttségeknek bemutatott szerződéstől való eltérés, a végsiker pedig függött attól, vajon békések maradnak-e a jövő évek, s a birodalom két fele közti kiegyenlítés megszilárdulván, fog-e emelkedni Magyarország hitele 1 s mindezek iránti bizodalom folytán határoztam el magamat a kölcsönmütét végrehajtásánál eltérni a szerződés némely pontjainak értelmétől; s az eredmény igazolja is, hogy számitásom nem volt helytelen, midőn már szerződés által kötve levén, és a szerződő fél a szerződéstől elállani nem akarván, sőt ez irányban tett kísérleteimre perrel fenyegetvén, a párisi kibocsátás alkalmával a kölcsön egy nagy részét az állam számára írattam alá. E tekintetben nyíltan bevallom. hogy ezen mód kivitelének érdeme nagyrészt tulajdonitható a kölcsön kibocsátásával megbízott magyar miniszteri biztosnak, nemeskéri Kiss Miklósnak, ki határozott írásbeli utasítás nélkül. csupán csak távirati értesítések alapján, fölismerve az akkori helyzetet, az aláírás napjain a kölcsön kibocsátásával megbízott Société Grenerale-val az állam részére aláirt kötvények után kikötött dijaknak felére való leszállítása iránt egyezkedve, a kölcsön iránt szerződött bankár számára a kikötött s túlzottan számított kibocsátási nyereménynek két harmadát az állam számára biztosítva, minden kilátásba helyezett perlekedést mellőzve, a kölcsön nagy részét a magyar kincstár számára irta alá. Ezáltal biztosíttatott a szabad mozgás az államra nézve, és fölhasználván az időközben javult hitelviszonyokat, örömmel tapasztaltuk, hogy azon mérvben, a mint a kölcsön nagyobb része elhelyeztetett, s a kölcsönből befolyt összegek valóban jövedelmező pályavonalakba fektettettek, a vasúti kölcsönkötvények árfolyama folytonos emelkedésben van, s midőn a kibocsátást követő napokban — és lehet mondani az egész 1868. év folytán — a kölcsönkötvények 95 forintnál magasabb árfolyamra emelkedni nem voltak képesek: 1869-ben már 106-ra, sőt ezen ev kezdetén 109, és bizonyos kedvezőbb conjeeturák közt közel 110-ig emelkedtek, és nem kételkedem, hogy a mely mérvben meg fog a penzpiacz győződni arról, hogy az úgynevezett magyar éjszaki vaspálya és átalában az azzal kapcsolatban levő állampályák képesek lesznek rövid idő alatt a befektetett összegeknek összes kamatait fedezni és így a kijelölt jelzálog a kölcsön pontos visszafizetésére nézve már maga is kellő biztosságot nyujtand, az árkeletnek még további emelkedése is várható, és átalában azon reményt táplálom, hogy a, magyar vasúti kölcsön nemsokára el fogja érni azon árfolyamot, melylyel az úgynevezett domanialis kölcsön bir. Sok nehéz, s ezen kölcsönnél politikai szempontból sokkal fontosabb és nehezebb föladatok megoldásának gondja sulyosodott reám: de megvallom, egy sem okozott több munkát, adott több gondot, tett ki több megtámadásnak, mint épen ezen kölcsönügy keresztülvitele; annál inkább örvendek tehát, hogy sikerült azt kedvezően, kedvezőbben, mint a szerződés tartalmazá, megoldani. Azok. kik ítéletet fognak mondani az eredmény fölött, ne mérjék ítéletüket a szerint: minő Magyarországnak államhitele ma, vagy minő lesz, ha jövőben is sikerül az államháztartásban a sulyegyent föntartani; de emlékezzenek vissza azon időkre, midőn a kölcsönszerződés 1867-ben megköttetett ; midőn azon kiegyezkedési kérdések még mind függőben voltak, melyek a magyar önálló pénzügynek létesítését lehetővé tették. (Igazi jobh felöl.) Ne feledjék, hogy még oly közel állottunk akkor azon korszakhoz, midőn egy szerencsétle-