Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-164

164. országos Ülés ápril 8. 1B70. 9 lett kihirdetését követő 15-ik napon kezdődik: a központi bizottság indítványozza, hogy a képviselőház jegyzőkönyvileg fejezze ki azon óhajtását, hogy a szentesitett törvények az országgyűlésen történt kihirdetést követő napon a hivatalos lapban közzététessenek. Elnök: Átalánosságban van-e észrevétele a háznak e törvényjavaslatra? (Nincs.) Átalánosságban nem levén semmi észrevétele, részleteiben is elfogadja a t. ház. A központi bizottságnak kívánsága az, hogy e törvényjavaslat mindjárt másnap a ,,Közlönyében kihirdettessék, és ezt jegyzőkönyvileg kimondatni kéri. E törvényjavaslat szintén holnap harmadszor felolvastatik és végszavazás alá bocsáttatik. Következik a fölebbviteli bíróságoknál alkalmazott ítélő bírák számának meghatározásáról szóló 277. számú törvényjavaslat tárgyalása. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Hodossy Imre elöasló: A központi bizottság e törvényjavaslatot ugy lényegében mint részleteiben elfogadta, és elfogadás végett a t. háznak ajánlja. Jankovics Gyula: T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslathoz mellékelt miniszteri indokolásból világosan kitűnik az, hogy felsőbb itélő-székeink a hozzájuk beérkezett ügydarabok halmaza által annyira tulterheltetnek, hogy megfeszített munkásságuk daczára sem képesek az ügydarabok elintézését a beérkezettek számával aránylagosan vezetni akként, hogy hátralékok fön nem maradnának. A minek sajnos és közérdekeinkre nézve káros hatása az, hogy a restancziák száma napról napra mindinkább félelmesen növekszik. A dolgok ily állapotában mi természetesebb, mint hogy a közhangulat hangosan hirdeti azt, hogy felsőbb törvényszékeink jelen állapota tarthatlan, s méltányosan követeli e törvényhozástól, hogy a jelen fonák helyzet bajait mihamarabb orvosolni siessen. Ezt kívánj előttünk fekvő törvényjavaslat által az igazságügy miniszter is elérni. — Azt hiszem, a ház minden tagjának óhajtása ez. Minden államban az igazságszolgáltatás rendszeressége, gyorsasága, pontossága a felvirágzás- és előhaladásnak egyik sarkpontját képezi. Még a legelőhaladottabb államokban is tapasztaljuk azt, hogy az igazságszolgáltatásnak tökéletesbitése, gyorsasága s egyátalában a legfőbb ítélőszék határozatai mindenkor kiváló figyelem tárgyát képezik. így például esak Franeziaországot hozom fel, hol a semmitőszék határozatai tudjuk mily roppant tekintélyly el bírnak s mindamellett a szabadelvű kritika folytonos tárgyául szolgálnak. Annál szükségesebb, hogy oly államokban, hol az első bíróságok rendezetlensége és primitív álKÉPV. H. NAPLÓ. 18|4 Vnl. lapota miatt a tulajdonképeni igazságszolgáltatás szorosan véve csak a felsőbb bíróságoknál kezdődik, annál szükségesebb mondom, hogy ott a felsőbb bíróságok igazságszolgáltatása kiváló tekintélylyel birjon. Mi fájdalom, még ilyen helyzetben sem vagyunk, mert mi felsőbb bíróságaink igazságszolgáltatásában a jelen állapotban megnyugodva nem lehetünk, mert az általam már jelzett roppant hátralékok száma miatt az igazságszolgáltatás igen lassú és nehézkes annyira, hogy biztos kimutatás szerint a nyugot-europai államokban egész per lefolyásához nem kívántatik több idő, mint nálunk a felébbviteli bíróságoknál elintézéshez, sőt gyakran megtörténik az, hogy a már iteletileg befejezett pereknek expediálásához néha hetek, hónapok kívántatnak. E bajnak gyökeres orvoslását tűzte ki feladatául a jelen törvényjavaslat. A bajnak gyökerét, kutforrását ott véli rejíeni, hogy az ítélő bírák és a kezelő személyzetiek száma igen csekély. E körülményt magam x

s a baj egyik kutforrásául találom, de nem hihetem azt, hogy az által, ha e törvényjavaslat életbe léptettetnék is, ugy a mint előterjesztetett, a baj gyökeresen orvosolva volna: mert tagadnom kell azt, hogy főbb törvényszékeink lassú igazságszolgáltatásának egyedül a személyzet csekélysége lenne oka, s tagadnom kell azt, hogy a személyzet szaporítása által e bajon segítve lenne. Merb a bajok kutforrásának a személyzet csekély számán kívül, én még a hiányos rendszert : az ország összes felebbviteli ügyeinek egy fórum előtti concentrálásában találom. Midőn jelzem azt, hogy a hiányos rendszerben is találom a bajok kutforrását, korántsem szándékom igazságügyér urnák szemrehányást tenni, mert tevékenységéről s ügybuzgoságáról mindnyájan meg vagyunk győződve; csak a baj kutforrására akarok mutatni, s határozottan merem kijelenteni azt, hogy mig összes alaki, és anyagi törvényeink átdolgozva nem lesznek, míg a roszak jókkal felcserélve, mig az első bíróságok szervezve, törvénykezési rendszerünk minden tekintetben a kor színvonalára emelve és a kor kívánalmainak megfelelőleg rendezve nem lesznek, mig rendezett codexünk nem lesz, mig a bíróságok a legalsóbb foktól a legfelsőbbig tökéletesen rendezve nem lesznek: e bajon segíteni nem lehet és azért nem tartom — mondom — egyedüli kutforrásnak a személy hiányt, hanem tartom, mint mondám, a rendszerhiányt is. A mi az ország összes felebbviteli ügyeinek egy fórum alatti concentrálását illeti, nézetem szerint ez is igen lényeges kútforrása a bajnak ; mert az által, hogy az életben levő perrendtartás az egyes bíróságoktól a felebbvitelt tisztán, egyenesen a királyi táblához intézi, azt reméltük, 2