Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-176

176. országos ölés uiájus 18. 1870. 187 ott csakugyan nem léteznek, miután a pécskai uradalom, melyhez ezen két puszta tartozik, nem Békés, hanem Csanád és Arad megyékben fekszik. A mi továbbá azt illeti, hogy van-e tudomásom arról, hogy e Bánfalva községe, melyet ugy látszik képviselő ur kincstári telepitvénynek tekint, folyamodott földátengedés végett a minisztériumhoz? Igen is van; de ismét arról is van, hogy Bánfalva községe nem kincstári telepitvóny, hanem a pécskai urodalomtól 2 mértföldnyi távolságban b. Rudnyánszky Sándor-féle sz. tornyai birtokán lett 1827-dik évi június 8-án örökbérszerződés mellett telepítve. Tehát a két puszta nem Békés megyében fekszik, Bánfalva : pedig nem kincstári telepitvény. Arról azonban van tudomásom, hogy folyamodott Bánfalva ; első folyamodásukat beadták az országgyűléshez 1866-ban; ezt, a minisztérium megalakulván, márczius 11-én átvettem, s én azt az illetékes helyre áttettem, oly czélból, hogy ha netalán telepitvényi esetek fogják magukat előadni, ezen község előjegyzésbe vétessék és a község kívánsága — ha lehet — teljesíttessék. Bánfalva községe 1868-ban újra folyamodott, s ekkor már meg is állapította, mennyire van szüksége: akár állandó haszonbérbe, pl. 30—-40 évre, akár örök áron legalább is 3000 hold szántóföldet kívánt. Ezen folyamodvány is, miután hasonló tárgyról szól, átküldetett a pécskai m. Királyi államjavak igazgatóságának, annak idején teendő jelentés végett. A harmadik folyamodvány Bánfalva község részéről Székács József által adatott be 1869-ben a képviselőháznak, s ebben a község puszta Földvárt kéri telepítés végett átengedni. E folyamodványt is a pécskai államjavak igazgatóságának küldöttem át, a telepitvények rendezése alkalmával leendő használat végett. Végre e község f. é. márczius 27-én egyenesen hozzám nyújtatott be egy kérvényt. Ismervén a tárgyat, miután a telepitvényekre nézve a t. háznak törvényjavaslatot nyújtottam be, mely azonban még eddig nem tárgyaltatott, addig pedig, mig ez iránt törvényhozási intézkedés nem jön létre, nem érzem magamat, fölhatalmazva a kincstárnak nagyobb területét terhes szerződés mellett kiadni, és különösen másoknak, mint a kik nem a kincstári birtokon telepittettek : nem tehettem mást, mint hogy az illetőket Péterdi tanácsoshoz, mint ez ügyben előadóhoz utasítottam és ugy látszik, hogy az illetők a tanácsos azon nyilatkozatáért neheztelnek, mely az interpellatióban is fölemlittetik, hogy t. i. azt tanácsolá nekik: ha nem adhatnak annyi bért, a mennyit mások adnak, legokosabb lesz, ha napszámmal keresik élelmüket. Atalában megjegyzem, hogy a pécskai uradalom a legbecsesebb és legjövedelmezőbb a magyar kincstári uradalmak között. Itt a telepítés már igen nagy mérvben van létesítve, és a birtok emelésére a szükséges intézkedések minden tekintetben már megtétettek. A pécskai uradalomban ugyanis jelenleg 57,163 hold van a telepitvényközségek bérletében s ujabb telepitvények rendezésének szüksége fön nem áll. Egyébiránt megjegyzem, — és ez lesz az, a mi talán a képviselő urnák megnyugtatására szolgál, és őt arra fogja bírni, hogy az interpellatióban a gazdatisztek ellen felhozott súlyos vádakat visszavonja, — hogy a magyarországi kincstári birtokokon eszközleadő bérletekre nézve a pénzügyminisztérium a szükséges rendszabályokat már rég kiadta s azóta minden bérlet kiadása, és így a pécskai is, e szabályok szigorú megtartásával történik. Miután szerencsém volt a t. háznak az államvagyonról egy részletes munkát benyújtani, mely a t. ház tagjai közt ki is osztatott, abban pedig ezen szabályok ben foglaltatnak : azon reményben voltam, hogy azokat képviselő ur is ismeri, s így nem fognak a kincstári tisztviselők ellen oly súlyos vádak emeltetni, minők az interpellatióban fölhozatnak. A mi különösen a pécskai bérleteket illeti, engedje meg a ház, hogy erre vonatkozólag anynyival inkább említsek meg néhány részletet, mert tapasztalatomon alapuló meggyőződésem az, hogy a pécskai uradalom tisztei legkevésbé érdemlik meg az ellenük emelt vádat. (Halljuk!) A pécskai uradalomban ez évben járván le a bérletek legnagyobb része, mintegy 45,074 hold, ezen földek 93 bérletre osztva, alhaszonbérlők kizárásával adattak ki, még pedig oly sikerrel, hogy az illetők holdankint 1 frt 20 krral nagyobb bért fizetnek, mint fizettek az előbbi évek alatt, ámbár a velők kötött szerződés az előbbiekénél annyiban terhesebb, a mennyiben köteleztettek uj gazdaságépületek fölállítására, a jelenleg létező épületek jó karban tartására, ültetvények plántálására, egy szóval czélszerü gazdálkodás vitelére. Arra nézve, hogy atalában miképen történik a kincstári jószágok bérbeadása ? tudomást szerezhetni a „Buda-Pesti Közlöny" 1869. évi május 6-ki 103. sz. „Hivatalos Értesítő"-jéből, melyben a*- mondatik, hogy a haszonbérelni kívánók 50-kros bélyeggel ellátott és 10% bánatpénzzel terhelt, zárt ajánlataikat a kitűzött napig nyújtsuk be akár Budán a magyar királyi pénzügyminisztériumhoz, akár Pécskán az államjavak igazgatóságánál, akár bármelyik pénzügyigazgatóságnál; a miből világos, hogy bérleti önérteket a pénzügyminisztériumnál, 11 jószágigazgatóságnál és 16 pénzügyigazgatóságnál, tehát őszesen 28 különböző helyen lehetett az ország különböző részeiben benyújtani. 24*