Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-174

134 174. országts Illés május 16, 1870. lamadósság után járó couponok is meg fognak adóztattatni A usztria által; és mégis megadóz­tatták, a mi által pedig mi körülbelül 5 millió forin­tot vesztünk évenkint. Mi nem nyertünk tehát semmit, nyert azon­ban igenis az ellenfél, s igy én most nem ér­tem és nem tartom méltányosnak : miért aján­dékozzunk mi a nyerő félnek ? Hanem pénzügyi szempontból is — mely pe­dig sarkpontja a jelen kérdésnek — rendkívül ter­hesnek tartom ezen szerződést : mert, nézetem szerint, ott, hol pénzkötelezettségről van szó, az állam csak azon előnyöket tartozik kárpótolni, mely előnyöket a másik szerződő téltől nyer. Hogy Magyarország a Határőrvidék bekeb­lezése által bármi előnyt is nyert volna, azt tagadom : sőt inkább az ellenkező történt. A mint a statisztikai kimutatásokból világos, a Határőrvidék evenkinti jövedelme tesz 3 millió 4_500.000, kiadása 3,600,000 forintot; midőn tehát mi ez ország rész területét Ausztriától átvesz­szük: akkor Ausztriának 100,000 forintot kimé­lünk meg. Ausztria tehát ezt nem követelheti tőlünk, mert a Határőrvidék egyátalában nem járult semmivel sem a közös költségek arányá­hoz, de fedezi azt Magyarország, és fedezik az osztrák tartományok. Miután tehát a Ha­tárőrvidék pénzügyileg nem járul Magyarország terheihez : ennélfogva én nem tartom czólszerü­nek, hogy Magyarország azon territoriális am­bitióért, melynél fogva egy őt jogosan illető területrészt követel, — melyet én, őszintén kimon­dom, szívesen odaengednék, mert nem vágyom territoriális terjeszkedésre, 1,400,000 forintot tíze­sen évenkint. De nem tartom politikaszükségnek sem, azért, mert a Határőrvidéket oly megért almá­nak tartom, mely. akár mi magasan tartsák német szomszédaink fejeiket, ha most nem is, de néhány év múlva ingyen fog kezünkbe hullani: mert ha ez soká igy maradna. Ausztriának egy második Lombardiája lenne. A németek jól tudnak számítani, tudják, hogy ez pénzbe kerül. Ha ezen országnak meg kell maradni a magyar-osztrák monarchiában, ezt csak Magyarország tarthatja meg. Ha tehát mi most tényleg birtokba nem lépünk is, elóbb­utóbb mienk lesz, nekünk adják a legelső vál­ságnál, és hogy válság lesz, az kétséget nem szenved: mert hisz a válság eltávolítása nem­csak tőlünk függ, hanem az európai politikától. Midőn pénzügyről szól valaki nemcsak a jelent, hanem a jövőt is tekintetbe kell vennie. En egyátalában nem bizhatom abban, hogy a Határőrvidék pénzügyi helyzete bármi tekintet­ben javuljon : ez teljes lehetetlen, ott legalább 20 évig nem fog a jövedelem szaporodni, és pedig azért nem,mert Ausztria, mely a reactio szitá­sára mindent elkövetett, ezen tartományban az ipar emelésére nem tett semmit. Szerintem a vagyonosabb ember mindig több önállással bír, mint a szegény: nem függ annyira mástól. A határőrvidékieknek eddig nem volt sajátjok, ők nem földmivelők, smig éhez hozzá nem szoknak, míg vagyoni állapotuk meg nem erősbül, addig a Határőrvidék nem fog jövedelmet hozni: ehhez pedig évek kellenek. Tehát a dolog természeté­nél fogva mindaddig, mig ott a földmivelés virág­zásban nem lesz, nem fog anyagi helyzete meg­javulni. Ha politikai tekintetben teljes jogállapot­ban lesz is, miután a reactio által az mondatott, hogy Magyarország ismét egy tartományt akar felfalni, kicsikarni, a Határőrvidék irányában na­gyon elnézőnek kell lenni; ott a -magyarországi adórendszer 10 —15 év múlva sem hozható be. A Határőrvidéken van Magyarországnak egy te­kintélyes birtoka, és ez a 3.000,000 hold erdő­ség ; megvallom ezt szintén ideális birtoknak tartom, ha ismerjük a határőrvidéki viszonyokat, mert a Határőrvidéknek van egy része, mely nem hoz jövedelmet, de melyet segélyezni kell; tehát a jövedelmek egy része oda fog menni. A mi a másik részt illeti, melynek kiterje­dése 6,990,000 holdra megy, és melyből csak 2,400,000 hold van a lakosok kezében, az or­szágnak ezen uradalmak egy részét illendő föl­tételek mellett azoknak kell átadni. Tehát onnan sem lesz jövedelme. Miután tehát közjogilag szükségesnek nem látom ezen egyezséget, miután az pénzügyileg az országra nézve terhes : azt a részletes tárgya­lás alapjául el nem fogadhatom. (Helyeslés hal felöl.) Irányi Dániel T. képviselőház! Mi­után a közös ügyeket el nem ismerem : követ­kezőleg azon költségeket, melyek ezen ügyek vitelére szolgálnak el nem fogadhatom. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Irányi Dániel: Mondom, tisztelt ház, hogy a szőnyegre hozott törvényjavaslatot főleg azért nem fogadhatom el, mert a közös ügyeket el nem ismervén, és nem ismervén el az ezek vitelére szolgáló költségeket, az ezen költségek szaporítását czélzó törvényjavaslatot nem fogad­hatom el a részletes tárgyalás alapjául. De még azok is, uraim, kiket ezen közjogi tekintet nem tartóztat, lehetetlen, hogy ezen törvényjavasla­tot ugy, a mint az előterjesztve van, elfogadják, nem csak azon okoknál fogva, melyeket előttem szólott képviselő ur előadott, hanem azért is, mert egyátalában nem feküsznek előttünk ada­tok, melyekből megitélhetnők, vajon a négy tized, illetőleg 2 százalék illeti-e Magyarorszá­got azon költségekből, vagy pedig több vagy ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom