Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-174

174. országos ülés május 16. 1870. 135 vesebb ? és ezen hiányt nemcsak a kormány, hanem maga a pénzügyi bizottság sem pótolta. Hallom ugyan, hogy a pénzügyi bizottság elé terjesztett valami számokat a pénzügyminiszter; hanem ez, szerintem, nem lehet elegendő arra, hogy mi a törvényjavaslatot elfogadjuk. Nemcsak a pénzügyi bizottságnak, hanem nekünk is elő kellett volna azon számokat terjeszteni, hogy alaposan megítélhessük : vajon ennyi és nem kevesebb illet-e meg minket ? A tálában azt tapasztaltuk, hogy a kormány a vasúti kérdéseknél is szerfeletti bizalomra számit a ház részéről: mert én részemről nem láttam, hogy eddigelé előterjesztettek volna oly számadások, melyek alapján a vasúti engedélyezések megszavazása is helyesen történhetett volna. Egyébiránt valamint a t. előadó ur, ugy én is örömemet fejezem ki a felett, hogy Magyarország integritásának helyreállítására valahára lépés történt. Nem csak ezért örvendek, hanem azért is, mert tudom, hogy ez HorvátSzlavonországnak egyik íorró kívánsága; én pedig nagy nyomatékot helyezek arra, hogy horvát testvéreink kielégítve legyenek: helyezek annálinkább, mert fájdalmasan kellett azt tapasztalnunk, hogy azon párton kívül, mely az egyezség ellen mindjárt kezdetben alakult, azóta magában azon pártban, mely az egyességet elfogadta, az elégületlenség jelei mutatkoznak. Mindnyájan olvashattuk, hogy a legközelebb megnyílt zágrábi országgyűlés egy küldöttséget küldött ki oly megbízással, hogy vizsgálja meg: mely pontjai az egyezményeknek nem tartattak meg a kormány által 1 Ezen küldöttség, mint értesültem, csak egy ülést tartott ugyan, azonban máris az egyezménynek több megsértését constatálta. Én nekem alkalmam volt figyelmeztetni a kormányt ez előtt 7 — 8 hónappal, hogy Horvátországban az elégedetlenség jelei mutatkoznak ; idéztem azon interpellatiót, mely a horvát országgyűlésen e végett az ottani kormánj'hoz intéztetett : kértem felvilágosítást a kormánytól, azonban mind e mai napiig feleletet nyerni szerenesés nem voltam. (Ellenmondás jobb felől.) A t. miniszter ur, miután különösen a budget tárgyalása alkalmával hozzá fordultam, átalánosságban nyilatkozott ugyan; azonban részemről megvallom, ezen átalános nyilatkozat engem ki nem elégített: ki nem elégíthetett annál inkább, mert, mint hallom, azóta is ismételve történtek olyanok, melyek az egyezménynyel meg nem férnek. Történt ugyanis az, hogy miután már a népöszeirási táblák nem horvát, hanem magyar nyelven küldettek Horvátországba, azóta újonnan még akatonaállitási táblázatok is nem horvát, hanem magyar nyelven küldettek el. Ez mind ellene van az egyezménynek; de ha nem volna is ellene, önök tudják, hogy ha Szlavonországban sokan értik és beszélik is ugyan a magyar nyelvet, de Horvátországban vajmi kevés azok száma, a kik értik, és így Horvátország részéről nem ellenséges indulat, hanem merő lehetetlenség következménye volt, hogy be nem töltötték ezen táblázatokat. Önök, uraim — ez tény — több ily esetben nem ragaszkodtak az egyezményhez Én egyátalában nem vonom kétségbe önök jóakaratát e tekintetben, hanem lehetlen ezen mulasztást, hibát meg nem rónom, annyival inkább: miután igen könnyű lett volna azt el nem követni. Nem valami nagy dolgok ugyan azok, hanem olyanok mégis, melyek Horvátországban az érzületet sértik, és ez annyiban fontos, mert ott régóta történnek oly dolgok, melyek nem férnek meg az egyezménynyel és rósz hatást szülnek. Miután a Határőrvidék visszakeblezése, remélem, legalább némileg enyhítni fogja ezen visszatetszést, én örömmel üdvözlöm azt; hanem egyúttal felkérem a kormányt, hogy ezen egyezmény, mely Magyar- és Horvátország közt köttetett, ezentúl pontosabban tartassák meg. Egyébiránt mint beszédem elején, ugy annak befejezésével is ki kell jelentenem, hogy miután a közös ügyeket el nem ismerem, ezen törvényjavaslatot a részletes vita alapjául el nem fogadom. (Mozgás joffl felől.) Bujanovics Sándor: T. ház ! Azon ellenvetések, melyeket ezen egyezményi javaslat ellen felhozni hallottam, indítanak engem arra, hogy nézeteimet, melyek alapján ezen egyezményi javaslatot elfogadom, pár rövid szóval előadjam. A kérdés, felfogásom szerint, nem jogi, hanem méltányossági kérdés. (Mozgás, ellenmondás a bal oldalon, helyeslés a jobb oldalon.) Ismétlein: a lajthántuli adózók és a magyar korona, országainak adózói közt fenálló méltányossági kérdés nern jogi kérdés, mert a ház ezen oldalán senki sem volt, ki Magyarország jogát a Határőrvidékhez bármikor is kétségbe vonta volna. Nem vonta ezt kétségbe a ház ezen oldalán senki, de, daczára annak, hogy ezen jog megvolt a papíron, tényleg a Határőrvidéken ő felsége, mint legfőbb hadúr, kormányzott, és Magyarországnak a kormányzatra nézve egyátalában semmi befolyása nem volt. Miután most a Határőrvidéknek polgárosítását ő felsége, mint legfőbb hadár motu propris elrendelte, ez által Magyarországnak a papíron létező joga tényleg elismertetik és gyakor-