Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-174

174. országos illés május 16. 1870. 133 hanem túl a másik részre fizettetik. Ha tehát bekebeleztetik a Határőrvidék a magyar szent korona részei közé : ezen körülmények megszűnnek, az adó ide fog befolyni, az administratio mi általunk történik, és akkor mondhatjuk csak igazán, hogy a Határőrvidék tettleg is hozzánk tartozik. Ez alapja annak, hogy a quota fölemeléséről szóló ezen törvényjavaslatot, mind átalánosságban mind részleteiben elfogadás végett ajánlom a t. háznak. {Helyeslés jobb felől.) Máriássy Béla: T. ház ! A Magyarország és Ausztria közti viszonyok egyezség által oldattak meg ; ennélfogva jelenleg a minisztérium által az ország elé terjesztett törvényjavaslat pótegyezség színezetével bir. Pótegyezségnek nézetem szerint helye van ott, hol a kérdés a felek közt végleg meg nem oldatott, hol a szerződés homályos, hol egyik szerződőfél nyer és a másik vészit. Itt, nézetem szerint, egyik eset sem forog fön. Az 1867-ki XIV. törvényczikkben határozottan ki van mondva az, hogy a közös költségekből Magyarországot mennyi illeti. Miután ez véglegesen és határozottan elfogadtatott mindkét államterület által, és miután ő felsége mint Magyarország királya és Ausztria császára által ezen szerződés megerősíttetett : itt ez arányról többé szó nem lehet, és míg azon 10 év tart, sem Magyarország leszállítást, bár Magyarországra nézve terhes a megállapodás, sem Ausztria fölemelést nem követelhet. Nem tartom ezen szerződést homályosnak : mert a szerződésben világosan ki van mondva az, hogy ezen szerződési kötelezettség illeti egy részről ő felsége többi tartományait, más részről a magyar korona országait, és igy nemcsak Magyarország, de a magyar korona összes országai is bele vannak értve a járulékba. Benfoglaltatik tehát ezen arányban a Határőrvidék is, akár csak jogilag, akár tettleg is, vagy Magyarországhoz közvetlen, vagy a magyar szent korona tartományai közé tartozik. E házban nincs senki, a ki kérdésbe venné azt, hogy a Határőrvidék jogilag Magyarországhoz tartozik. Nem tagadják ezt a másik oldalon sem : mert midőn Magyarország Horvátországgal kiegyezett és Magyarország ezen egyezségben a 15. határőrvidéki ezredet Horvátországnak átadta, az osztrák országgyűlés ez ellen legkevésbbé sem tiltakozott; kénytelen volt elismerni, hogy a Határőrvidék Magyarországnak kiegészítő része, és pedig annyira kiegészítő része Magyarországnak, hogy ámbár nincsen állam, melyben a ezimekre oly szorgos gond fordíttatott volna, mint épen Ausztriában, ugy anynyira, hogy a legkisebb grófságnak czime is ott volt a császár czimei között, a Határőrvidék még sem volt ezek közt soha megemlítve. Ennélfogva jogilag nem ismerhetem el azt, hogy a Határőrvidék valaha Ausztriához tartozott volna. Ezen törvényjavaslat támogatására hallottam megemlitetni azt is, hogy Magyarország küldöttsége, mely előlegesen egyezkedett a quota kérdésében, már akkor, midőn a szerződés megköttetett, előleges ígéretet tett: hogy, ha később a Határőrvidék egy része Magyarországba be fog kebeleztetni, az aránylag reá eső részt Magyarország fogja megtéríteni. En előttem ezen érv egyátalában semmiféle nyomatékkal nem bir, mert azon küldöttség megbízása nem lóvén feltétlen, az csak közbenjárónak tekinthető ; annak ígéretei tehát Magyarországra nézve egyátalában nem lehetnek kötelezők; kötelezők csak azokra nézve lehetnek, a kik az ígéretet tették; tessék tehát Ausztriának az ő szakállukon megvenni ezen Ígéretet. De pártszempontból sem tartom ezt kötelezőnek az országra, egészen eltekintve attól, hogy a mi pártunk nem vett részt ama küldöttségben : mert hisz ezt végtére tette a múlt országgyűlésnek egy pártja, tették a múlt országgyűlés egy pártjának megbízottjai; de most az országgyűlés változott, és ujabb országgyűlés jött össze; én tehát még párttekintetből sem tartom az ígéretet kötelezőnek, hanem azt tisztán és kizárólag csakis magán ígéretnek tekinthetem. A mi a harmadikat illeti, azt hiszem, nem .'•kell hosszasan bizonyítgatni, hogy mi nem vagyunk azon helyzetben, hogy ajándékozhassunk, mert hisz ajándékoznia csak annak lehet, ki felesleggel bír, nekünk pedig nem feleslegünk, hanem 5 — 6 millió forint deficitünk van, igy tehát ajándékoznunk sem lehet. Felesleg nem lehet azért sem, mert hisz a költségei? megszavazásánál a legnagyobb takarékossággal jártunk el, ugy hogy a népnevelésre, utak építésére és fentartására szükséges s más egyéb elkerülhetlen költségeket is megnyirbálni kényszerültünk. Éhez járul, hogy némely adónem máris felette nagyra van csigázva, nekünk tehát sem most nincs feleslegünk, sem, jövő évre nem remélhetünk, de talán a legközelebbi tiz évben sem várhatunk, telesleget. De továbbá csak azon fél ajándékozhat, mely a szerződés által nagyobb előnyöket vívott ki. Megvallom, hogy az előny megvitatása nem tartozik ide, de azt tudjuk mindnyájan, hogy az előny nem nálunk van; csak egy kis példát említek erre vonatkozólag. Akkor, midőn az ismert közösügyes szerződés megköttetett, nem volt szó arról, bogy a Magyarországra aránylag eső ál-