Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-173

173. országos ülés május 13. 1870. 113 bizottság, hogy akkor egy volt az országgyűlés, habár két teremben ülésezett is, 1848-ban azonban e részben változás történt, és mármost nem igy van a dolog. Bocsánatot kérek : én ezt nem tartom. Az országgyűlésnek akkor volt közös elnöke, most nincs; hanem az országgyűlés most is egy, mert csak az összes országgyűlés hozhat törvényeket és országgyűlési határozatokat a nemzet nevében. (Ugy van! jobb felől.) Azt mondják : hogy 1848. óta megváltozván a dolog : máskép állunk. Bocsánat, ez sincs ugy. Valahányszor országgyűlési küldöttséget akartunk kiküldeni, a főrendek hozzájárultak. 1867ben a kiegyenlítés alkalmával a delegatiónak egyharmadát a főrendek választották, két-harmadát mi a törvény szerint, mert ez az ország nevében van kiküldve, s igy mindkét háznak kellett hozzájárulnia; s a mint Justh József képviselőtársunk megemlítette: már 1867-ben — tehát annyival később 1848-nál — a mire a központi bizottság hivatkozott, a koronaőröket itt választottuk közösen. A gyakorlat eddig ilyen volt, és igy a központi bizottság által fölhozott okok azért, mert nem áilanak, mert a tények nem ugy vannak: nem hiszem, hogy arra bírhatnák a főrendeket, miszerint nézetöktől eltérjenek. Egyébiránt mindezek mellett még az a tekintet is fönforog, hogy ha a főrendek a számvevőszéki törvényt illetőleg megtalálnának maradni eddigi véleményüknél, — a mitvalószinünek azért tartok, mert ők indokokat kívántak ós mi indokokat nem hozunk föl; legalább én a központi bizottság indokait olyanoknak tekintem, mintha semmit nem hoztunk volna föl; s habár ez által az illedelemnek teszünk is eleget, de capacitatióra semmit, — mondom, h főrendek hozzá nem járulnak, és a számvevőszéki törvény elmarad : attól tartok, hogy nehéz bonyadalmakba keverjük magunkat mind a költségvetés, mind a számadások megvizsgálása, mind a számvevőszékre bízandó ellenőrködés teljes tökéletes gyakorlatára néz re. (Helyeslés jobb felől.) A másik, a mit én szintén elkerülni szeretnék : a keserűség, mely igen könnyen a hosszas üzenetváltásokból a két ház közt támadhatna. Erre könnyű szerrel azt mondhatni, hogy nem tehetünk róla. Ha valaki nekem kimutatja azt, hogy az a jog, melyet itt magunknak követelünk , egyenesen meglevő törvényen és gyakorlaton alapuló jog; azt mondom : igaz ; lehet, hogy azoknak igázok van, a kik azt mondják, hogy még a keserűséggel sem törődnek. De ez nem alapszik törvényen és gyakorlaton, mert uj dolog; nem alapszik analóg jogaik gyakorlatán, mert az analóg gyakorlat — t. i. más választások — épen KÉPV. H. NAPLÓ 1844 VIIt] ellenünk szól, pedig bizony, ha valamire nincs szükségünk: a keserűségre épen nincs. Isten — fájdalom — ebből bőven mért reánk, s felét bátran oda engedhetnők; nem hogy még szaporítanék. A kettő közül könnyebben engedhet a képviselőház eddigi véleményéből. Megmondom miért. Engedhet azért: mert a képviselőház egy uj intézménynél uj jogot akar megalapítani. A főrendek pedig a hasonló esetben eddigi gyakorolt jogukat féltik, és azokat akarják megtartani. Továbbá a főrendiház rendezése küszöbön van. Előbb-utóbb, remélem : nem sokára más alakot fog az venni. És ha más alakot vesz, akkor leend ideje gondoskodni, nem esak erről, hanem minden egyéb esetekről is. Kérdem: ha most merülne föl egy választás szüksége, akkor sem tartanok meg az eddigi gyakorlatot ? Kétségkívül meg kellene tartanunk, mert míg azon tábla, vagy ház, vagy akárminek nevezzük, — mert még a neve is anaehronismus, miután főrendek és alrendek nincsenek, mert mi képviselők vagyunk; — de mig azon ház fönáll, az eddigi gyakorlatot okvetlenül szükséges megtartani. Az átalakítás, a reform föladata leend megváltoztatni azokat, a miket szükségesnek tartunk. Hozzá teszem azt, hogy — a mint már említem, — az eredményre nézve, valószínűleg mindegy, akár kik lesznek kijelölve : mert a minisztérium bizonyosan képes lesz keresztülvinni, hogy a három közül az, kit ő kivan, kineveztessék; és csak azt jegyzem meg, hogy igen valószínű, miként ezen aset egyetlenegyre fog reducáltatni; ezen első államszámvevőszéki elnök megválasztására, mert reményleni lehet, hogy a ki megválasztatik, nem hal meg rövid idő alatt; a főrendiház rendezése pedig nem sokára előkerülvén, ezen kijelölésről tüzetesen fogunk intézkedhetni. (Bal felől: Akkor sem fognak beleegyezni!) Az államszámvevőszék fölállítása, a mint emlitém, közszükség lévén, (Zaj bal felől) én nem merném a magam saját személyét illetőleg, elmaradásának következéseiért, ezen gyakorlatilag nem fontos, hanem inkább csak elméleti különbség miatt, a felelősséget magamra vállalni, csupán azért: mert egy terméketlen theoriát akarunk kivinni. (Helyeslés jobb felől.) Nagyon óvatosan vannak némely dolgok a központi bizottság motivatiójában elkerülve, mert azok bizony sokkal több kárt, mint hasznot okozhattak volna, azért nem is szólok ezekhez, mert talán messzebb vezethetne, mint magunk óhajtjuk. Eőviden azzal végzem szavaimat, hogy először azért, mert a főrendek régi gyakorlatra hivatkoznak, mely Magyarországban közjogul szol15