Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-173
112 173. országos Ülés május 13. 1870. vény vagy a törvényes gyakorlat szerint ez a mi jogunk; ők sem mondhatják, hogy épen ezen kijelölés az ő j A guk. Hanem mi ezen uj hivatalnál kizárólag magunknak akarjuk vindieálni a kijelölést; ők pedig azt mondják, hogy az országgyűlés által eszközlendő választásoknál vagy kijelöléseknél ők mindeddig befolyást gyakoroltak, és pedig gyakorolták ezen befolyást részint elegyes ülésben közösen velünk, részint külön: én a törvényben ellenkező esetet nem tudok. Ők tehát attól tartanak, hogy, ha e módositványuk el nem fogadtatnék, az eddigi gyakorlathoz hasonló esetekben élvezett joguktól meg lennének fosztva, s e kérdést, legalább mint vitatkozásaikból kitetszik, magukra nézve életkérdésnek tekintik. Nehéz azt állitani, hogy e kérdés egyikre vagy másikra nézve jogilag, vag}ds elméletileg egészen közömbös; de hogy gyakorlatilag nem igen fontos , arról meg vagyok győződve. Ugyanis a parlamentaíis kormánynak alapja az, hogy a minisztérium a többségre támaszkodhassak, mert ha fontos elvi kérdésekben a többséget a képviselőházban elvesztette; igen természetes, hogy állása is lehetetlenné vált. És valóban igen gyönge volna azon mioiszterium s nem életre való, mely 3 tag közül legalább egynek nem tudna többséget szerezni : olyannak ti., kit a kormány felterjeszteni szándékszik és ő felsége kinevezni kész : és igy a főrendek befolyása a gyakorlati téren az eredményen valóban semmit sem változtatna. A számvevőszék eszméjét s az arról szóló törvényjavaslatot nem a kormány kezdeméiryezte, hanem ez a ház. Már körülbelül két éve annak, hogy a ház legelőször elhatározta: szólittassék fel a minisztérium az erre vonatkozó törvényjavaslat előterjesztésére. Sürgette másod Ízben ezen törvényjavaslatot és utóbb e háznak egyik tagja mégis megelőzte a kormányt; egyik képviselő ugyanis — ha nem csalódom Várady Gábor ur — törvényjavaslatot terjesztett be, és csak ezután adta be a minisztérium azon törvényjavaslatot, mely felett mi a múlt őszszel tanácskoztunk. Ezen törvényjavaslat előterjesztése azért követeltetett a ház által, mert nagyfontosságunak tartották a számvevőszék felállítását. íme az első fenakadás már abból, hogy a számvevőszék nem volt már előbb indítványozva s felállítva, maguknál a később beadott számadásoknál mutatkozott, azokat mai napig sem tudtuk tökéletesen megvizsgálni: mert a számvevőszékre bíztuk határozatunkban azok számtani megvizsgálását. A számvevőszékre kívántuk bízni azt, hogy az egyes minisztériumok költségvetését összeállítva terjeszsze elő a minisztérium által, vagy a minisztérium befolyásával. Azt hiszem, hogy igen nagyon itt van már az ideje, hogy ezenlköltségvetésnek készítéséhez hozzá fogjanak, mert különben megint ugy járunk, mint jártunk : hogy ezen esztendőből 4 hónapot vett igénybe az 1870-ki budgetnek megállapítása. Mind az ellenőrködés, mind a dolognak világosságban tartása a számvevőszék föladata. ííekem tehát nagyon szivemen fekszik, hogy a számvevőszék létrejöjjön., Én azt nem kérdem: a minisztérium akarja-e a számvevőszéket ? azt sem kérdem: melegen akarja-e vagy közömbösen? En rám nézve elhatározó nem volna: ha a minisztérium akarná is ; mert ha én részemről károsnak tartanám, ez esetben ellene szavaznék. És ha a minisztérium nem akarná is, de én hasznosnak, szükségesnek tartanám, rá szavaznék. A törvény előttünk fekszik, és egy incidentális kérdésben akad fön. Ismételni, bővebben fejtegetni mások előadását nem akarom; hanem magamat e pillanatban a központi bizottság véleményéhez tartom. A központi bizottság azt hiszi, hogy a főrendeket indokok által rábírhatná, hogy eddigi véleményüktől elálljanak. Igen is, ha én is ezt hinném, azt mondanám : kíséreljük meg, hiszen egy-két hét veszteség nem olyan súlyos, hogy ezt meg ne próbálhassuk. De ha azon indokoknak kell a főrendeket meggyőzni, melyek a központi bizottság előadásában elszámláltatnak: én meg vagyok győződve, hogy a főrendek nem fognak ellenkező véleményre térni, mert én magam után mérem mások nézetét is : engem sem voltak ezen indokok legkevésbbé is képesek megingatni véleményemben. A központi bizottság maga, ugy látszik, nem hozza kétségbe, hogy minden eddigi választás, különösen 1848 előtt akkép történt, hogy a felsőháznak vagy főrendeknek a választásokba szintén befolyása volt. Hiszen azon hivatalok, melyek az ország választásától függöttek, mint a nádori és koronaőri, mindig a főrendek közbejöttével, elegyesülésökben töltettek be. De nemcsak azok, hanem mindaz, a mi az országgyűlés nevében történt, egyszersmind a főrendek hozzájárulásával történt. Ilyen volt a limitationális commissió, ilyenek volt az egyes munkálások elkészítésére választott minden országgyűlési küldöttség. Ilyen volt maga a portalis conseriptio is, mely pedig épen az adózásnak adta meg alapját; ilyen közös ofszagos küldöttség által teljesíttetett. Azokra is mindig mind a két tábla választott, törvény és gyakorlat szerint. Ennek ellenében azt hozza fel a központi
