Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-144

90 144. országos Ütés márczius 14. 1870. utána. — Akkor e király oda ment és azon csomó szénát jobb lábával oda lökte a teve kö­zelébe, ugy, hogy az elérhette azt és megehette. (Derültség.) Azon lábát, melylyel ezt tette — mond a mindenható — a mennyországba tétettem , a többi része pedig itt van. (Atalános derültség.) Teljesítsük tehát mi is ezen jótékonyságot, hogy legalább azon egy ke­zünk, melylyel azt megadjuk, valaha szintén a mennyországba jöhessen. (Derültség és helyeslés bal felől.) Az ellenvetésekben, melyek a jobb oldalról ezen határozat elfogadhatása ellen föl hozattak, legnagyobb súly ugy az indítványozó Gajzágó, valamint Szlávy képviselő urak által is a nem­zetiségi kérdésre helyeztetik. — Hivatkoztak a t. képviselő urak arra, hogy mi ezen határozat által újra föl akarjuk éleszteni ezen kérdés vita­tásával a lezajlott vihart ; sötét színben festet­ték ázzon benyomásokat, melyeket ezen kérdés a nemzetiségekre gyakorolni fog. En nem bo­csátkozom ennek czáfolásába, miután Miletics és Stanescu képviselő urak tegnapelőtt erre már megfeleltek. (Mozgás a jobb oldalon.) Azt mondotta Szlávy képviselő ur, hogy ha azon tért, melyen az 1848-iki országgyűlés állott, szilárdnak, azon utat, melyet követett czéíra vezetőnek és újra megkisérlendőnek vélte volna a nemzet többsége, akkor most nem ülnénk itt, mint a nemzet képviselői. Ez, t. ház, igen nagy fontosságú érv volna, hogyha nem lehetne ép annyi bizonyossággal állítani,—hogy ha azon utat követtük volna, akkor most mint a független, önálló magyar nemzet képviselői fognánk itt ülni; (Élénk, helyeslés bal felöl) mert „de íüturis eon­tingentibus non datur apodiciica veritas." Oly dolgot igen nehéz czáfolni, midőn valaki azt mondja, hogy ha ezt nem tettük volna, akkor ez nem történt volna. Ki tudja mi történt volna akkor? A dolgok logikája, és természete szerint azt merem állítani, hogy most mint az ön­álló független magyar nemzet képviselői ülnénk itt az 1848-iki esonkitlan alkotmány visszaállí­tása mellett. (Igaz szélső bal oldalon.) De azt monda Szlávy képviselő ur, hogy tény az, hogy elhagy­tuk az 1849-iki alapot, és állottunk a jogfoly­tonosság alapjára, melyen a mint egy részről nem fér meg az 1849-iki márcziusi alkotmány és az 1860-ki októberi diploma, ugy más rész­ről nem férnek meg azon országgyűlés hatá­rozatai, mely Debreczenben folytatván működé­sét, Szegeden végezte be pályáját. Ebben a dol­gok állásának egy kis ferdítése van: e határozati javaslatban nem az 1849-ki, hanem az 1848-iki határozatokra törtónt hivatkozás. Az 1848. és 1849-ki országgyűlésnek van demareationalis vo- j nála, a mely azokat igen élesen elválasztja egy­mástól. Szlávy képviselő ur jónak látta ezen vona­lon túl mutatni, nem beszélni az 1848-ki pesti országgyűlésről, hanem azon országgyűlésről, a mely Debreczenben folytatta és Szegeden végezte működését, és azt mondta, hogy mi mái most azon térről leléptünk; hogy azon térről leléptünk, melyet april 14-ike után követett a debreczeni országgyűlés, az igen természetes következménye a kiegyezkedésnek: mert az volt tulajdonképen a kiegyezkedésnek alapja és főföltétele. hogy egy részről ő felsége elismerte alkotmányunk ér­vényességét, más részről a nemzet elállott azon határozatától, melyet april 14-én hozott, midőn alkotmánya megsemmisítéssel fenyegettetett. De t. ház, ebből nem következik, hogy az 1848 — 49-iki országgyűlésnek a nemzet nevében tett ígéretei bennünket nem köteleznének. Ezt nem­csak Szlávy képviselő ur, hanem, mint előbb is emlitém, Majláth képviselő ur is ugy magyaráz­ták, hogy az 1867-ki kiegyezkedéssel mindezen ígéretek meg nem férnek. Méltóztassanak nekem megengedni, ez nem jó politika önök részéről; különösen nem jó politika, mert önök igen jól tudják, hogy az országban igen nagy számú honpolgárok vannak, a kik ezen kiegyezéssel nin­csenek megelégedve; nem jó politika tehát arra emlékeztetni őket, hogy a nemzet annyi áldoza­tán fölül még a nemzeti szószegést is kívánja áldozatul. (Helyeslés hal felől. Igaz! Ugy van !) De ugy tünteti fel Szlávy képviselő ur, és bizonyos tekintetben a miniszterelnök ur is ezen határo­zati javaslatot, mintha az valami forradalmi lépés volna. Én megvallom, e határozati javaslatban ré­szemről semmi forradalmi lépést nem látok, és • nem hiszem, hogy az indítványozóknak legrej­tettebb szándokában is ezen határozati javaslat által valami forradalmi czéljok lett volna. Én igen károsnak tartom azt. ha. a kormánynak vagy bármely pártnak e házban oka van, vagy képzeli, hogy oka van egy határozatot, egy in­dítványt ellenezni, ha azt mindjárt ugy tüntetik fel, mint oly lépést, mely forradalmi térre vezeti a nemzetet. Ha önök ily értelmet tulajdonítanak e ha­tározati javaslatnak, akkor önök uraim elférd itik azon szándokot, mely az indítványozók által el­éretni czéloztatott; mert igen természetes, hogy ha a kormány által e határozati javaslat ugy állíttatik oda, mint valami forradalmi lépés, ak­kor sokkal nehezebb annak végrehajtását eszkö­zölni, és én részemről tiltakozom az ellen, hogy ezen határozati javaslatban bármi forradalmi lépés rejtőzzék. Ugy tűnteti fel különösen a' miniszterelnök ur ezen határozati javaslatot,-'

Next

/
Oldalképek
Tartalom