Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-144
144. országos ülés márczius 14. 1870 n mintha ő felsége ellen valami sértést követne el az országgyűlés, ha ezen határozati javaslatot elfogadja. (Andrásy Gyula gr. közbeszól: „nemi") Engedje meg nekem, ezt olvasta fel a miniszterelnök ur 1867-ben tartott beszédéből (olvassa) : „Egészen különböző az, ha ő felsége gondoskodik azokról, a kik o felsége seregeivel szembeszállottak, es az, ha az országgyűlés segélyezi azokat, a kik ő felsége seregei ellen küzdöttek." Ez pedig nézetem szerint annyit tesz, mintha ezáltal ő felsége megsértetnék; pedig erre ő felségének magaviselete ezen ügyben a t. miniszterelnök urat semmi tekintetben nem jogosítja fel. Ugyanis, hogy viselte magát ő felsége ezen ügyben? Mint előttem szóló Várady képviselő uv is fölemiitette, az nap, midőn Magyarország királyának, törvényes királyának megkoronáztatott, első tette az volt, hogy a régi szokás szerint a neki koronázási dij fejében fölajánlott 50.000 aranyat, és ő felsége a királyné szintén a neki felajánlott hasonló összeget a honvédek segélyezésére ajándékozta, és ebben a mint a miniszterelnök ur itt ünnepélyesen kinyilatkoztatta, ebben a kormánynak semmi befolyása nem volt, ez tehát nem a kormány részéről sugalt politikai lépés volt. hanem ő felségüknek saját hajlamából keletkezett. Es hogyan keli ezt magyarázni? Nem intés volt-e ez a nemzetnek : most mikor az 1848-ki alkotmány alapján kibékültem a nemzettel, midőn elismerem, hogy ezen alkotmány, melyért az 1848—49-ki honvédek hősiesen harezoltak, elismerem, jó és azt visszaállítom, most ne nekem hozzatok tiszteletdijt. hanem adjátok azoknak, a kik érte véreztek és küzdöttek. (Élénk tetszés bal felől.) Ez intés volt a nemzetnek, nem eltiltás attól, hogy utánozza ezen példát. És mit mutat ő felségének további magatartása ez ügyben? A miniszterelnök ur fölemiitette, a mit mindnyájan tudunk, hogy későbben egy rendeletet bocsátott ki, hogy azok, a kik a régi osztrák seregben szolgáltak, megkapják nyugdijaikat. Azt mondta a miniszterelnök ur, hogy az sehol nem történik, mert az a katonai szabályok ellen van. Igen, de ő felsége átlátta, hogy azok, a kik ezen szolgálatot tették, annyira törvényes téren állottak, hogy igazságtalanság lett volna őket ezen nyugdijaiktól megfosztani, és ezért azt azoknak visszaadta, s megengedte, hogy a régi honvédtisztek ugyanazon rangban, a melyben a régi honvédségben szolgáltak, az ujon fölállított honvédségnél is alkalmaztassanak. Ez ismét uj bizonysága anuak, hogy ő felségének a honvédség •ellen semmi kifogása, semmi neheztelése nincs, és annak semmi szemrehányást nem tesz. Elismerte ő felsége, hogy a honvédek törvényes téren állottak, hogy a honvédek a törvényes országgyűlés által hozott, és a király áliai szentesitett törvények mellett harezoltak, azoknak visszaállítását kívánták. Azt mondjuk mi, t. ház, hogy ez a nemzeti becsületszó beváltásának kérdése. Ennek ellenében fölhozza a miniszterelnök ur: hogy nem az; fölhozza Szlávy képviselő ur is: hogy ez nem az, mert az 1861-ki országgyűlés nem vette fel azt feliratába, s mert az 1867-ki országgyűlés sem ismerte el becsület kérdésének és azért nem szavazta meg. Utalnak továbbá arra is, hogy a törvényhozás két tényezőből áll: az országgyűlésből és a fejedelemből. Igaz. Nem is azt mondjuk mi a végrehajtó hatalomnak, hogy íme itt van egy törvény, hajtsd végre, mint kötelességedet. Nem arról van itt szó, hanem arról, hogy igen nehéz körülmények közt, midőn saját maga hibáján kívül a nemzet és a fejedelem között válaszfal keletkezett, midőn fegyverrel állott a nemzet és a fejedelem egymás ellenében, ekkor a nemzet azon meggyőződésben, hogy törvényes, hogy jogos alapon áll, hogy esak hazája védelmére fog fegyvert, megígérte azoknak, a kik ezen törvényes czéljában őt segíteni, gyámolítani fogják. hog3 r azoknak jövőjéről gondoskodni fog és ezen igéretét a nemzeti becsület védpajzsa alá helyezte, mert ennék nagyobb biztosítékot nem adhatott, és nem is képzelhette, hogy ezen biztosítékra helyezett igéret valaha nemzeti kormány által megtagadtassák. (Fölkiáltás bal felől: Igás!) Az uraim, hogy az 1861 -ki országgyűlés nem vette föliratába, s az 1867-iki meg nem szavazta; hogy az nem törvény utján alkottatott, hanem csak országgyűlési határozat által mondatott ki: ezek mind sophismák. A kérdés nem ez. hanem az a kérdés : miképen történt az? Az 1848-ki országgyűlés volt az első, melyre a nemzet által választattak képviselők; ezek közt volt a kereskedelmi miniszter ur, volt a vallásos közoktatási miniszter ur, volt az igazságügyminiszter ur. és a pénzügyminiszter ur is. Önök, uraim, akkor a nemzet képviselői voltak, és önök azok, kik lekötötték a nemzet becsületszavát. (Helyeslés bal felől.) Önök voltak azok, kik azon teljes meghatalmazásnál fogva lekötötték a nemzet becsületét: és azért arra hivom föl önöket uraim. hogy váltsák be ezen Ígéretet. (Élénk helyeslés bal felöl.) Dobsa lajOS T. ház! A vita jelen stádiumában nem akarván ismótelésekbe bocsátkozni, az alant termő babérok után kapkodni, midőn a túlsó oldalon a sortüzelést már megszüntették, a nagy ágyuk, nehéz ütegek elnémultak, midőn az igen t. jobb oldal többé nem küld uj harczosokat a csatatérre, hol eddigi érvei összezúzva hevernek: szorítkoznom kell főképen azon egyes érvek és okoskodások felkutatására, melyek még 12*
