Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-144

144. országos ülés március 14 1870. 89 adott, és melyet teljesítenie kötelessége. Én azt kérdem a képviselő úrtól: mit mond a világ az oly emberről, a ki két irányban adja szavát ? — Azt akarja-e, hogy ugyanazt mondják a magyar nemzetről is? Én részemről nem akarom; (He­lyeslés szélső bal felől.) De, t. ház, áttérek Szlávy képviselő ur által az utolsó ülés alkalmával mon­dottakra és ezekre akarok néhány megjegyzést tenni. 0 igen szép szavakban magasztalta a hon­védeket, kiknek hős tetteik fölemlitése kőnyeket csikart ki szemeiből, de ezt elmondván, áttért a kritika terére, és a mint magát kifejezte, a kér­dést a skepsis bonezkése alá vette. Kimagyaráz­ta mindjárt, hogy ezen dicső honvédek, a kikről oly kegyelettel megemlékezett, nem mások mint közönséges koldusok, a kiket segíteni kell és a kik segittetnek minden polgárisult államban, el­mondta, hogy például Angolországban a községek milliókat fordítanak e czólra. Elmondta, hogy nálunk is a szokás a köz­ségekre hárította e kötelességet, hogy azonkívül vannak vakok, siketuémák számára intézetek, vannak nöegyieteink, melyek a nyomorban le­vőkről gondoskodnak. Hanem a képviselő ur arra nem hozott föl példát, hogy valamely polgári­sult államban a haza szolgálatában megbénult rokkantak ós a csatatéren elvérzett hősök öz­vegyei közkoldusoknak tekintetnének. (Helyeslés a ssüső balon.) Ezekről mindenütt másként gon^ doskodott minden polgárisult országban az állam, mint a közönséges koldusokról. Azt mondja a képviselő ur, hogy ha ezeket segélyezni kívántuk, és ha azon segitség, mely most egyletek, intézetek által adatik, nem ele­gendő, akkor azt a belügyminiszter költségvetésé­nél kellett volnaelöhozni. De, t. ház, méltóztatik igen jól tudni, hogy azon indítvány, mely beada­tott, nem az indítványozó akaratánál fogva, ha­nem a t. ház határozatánál fogva utasíttatott a honvédelmi minisztérium költségvetésének tár­gyalására. (Helyeslés a ssélsŐ bal oldalon.) Ha azon­ban a t. képviselő urnák az volt meggyőződése, hogy ez a belügyminisztériumhoz tartozik: miért nem szólalt föl akkor, hogy ennek a belügymi­nisztériumhoz, tán a tolonczok, a téboly odottak, (Derültség a szélső bal oldalon.) sat. rovatába le­endő fölvétele eszközöltessék. Azon érvre, hogy segíteni kell a honvéd­özvegyeket, azért, mert a férjeik honvédek voltak, azt mondja a képviselő ur, hogy hisz se­gélyeztettek éveken át egyesek, egyletek és hatóságok által, és hogy közelebbről ő felségeik is egy fényes példáját adták ennek, és ő meg van győződve, hogy e példa utánoztatni fog. Ebben tehát ő hiányt nem talál, hanem egy vé­lelmet koczkáztat s azt mondja: hogy mi tulaj­donképen nem is magára a segélyezésre, hanem KÉPV. H. NAPLÓ. 18f| VII. a segélyezés módjára fektetjük a fősúlyt, tulaj­donképen nekünk nem is az a ezéluuk, hogy se­gélyeztessenek ezen honvédrokkantak és honvéd­özvegyek, hanem inkább a módnak feltételezése, hogy miként segélyeztessenek. Ha, t ház, a honvédek rokkantjai s özve­gyei el volnának látva, bizony nehéz volna elhin­| ni, hogy eszébe jusson valakinek a házba oly in­dítványt hozni be, hogy azok elláttassanak; dó mivel azt látjuk, hogy e honvédek azon honvó­j dek rokkantjai s özvegyei, kik a nemzet jóhisze­mű hitelezői, 18 éven át mostoha körülmények közt némán ós panasz nélkül tűrtek és most, midőn az alkotmányos kormány Magyarországban visszaállíttatott, midőn azon kormány, mely vissza­állíttatott, azt állítja, hogy ő a 1848-ki alapon áll, most azt hittük, hogy joga van azon kato­nának, ki megbénult a nemzet szolgálatában, akkor, midőn az 1848-ki törvény helyreállításáért küzdött, joga van, hogy fölszólítsa a nemzetet: váltsd be most adott szavadat. Ez oly természe­! tes, oly világos következtetés, hogy megvallom: nem tudom, mi szükség volt itt külön vélelmet koezkáztatni Ez annyira magából következik, nem [ levén ellátva a honvéd, hogy mi a honvédnek törvény által ellátását szorgalmazzuk, szorgalmazzuk pe­dig azért, mert láttuk, hogy bármi történt is eddig, — nem mondom, hogy semmi nem történt, hisz történt sok, magánosok által, hatóságok részéről, történt ő felségeik igen szép példája által is, de nem történt elég, mert a tény azt mu­tatja, hogy vannak nyomorékok , éhséget szenvedő­nekés pedig saját magák hibája nélkül.Ha tehát nem történt elég, nem kívánhatjuk továbbra is ily kétes állapotnak tenni ki a honvédeken, hanem. és kérjük a házat, hogy most az alkotmányos­ság negyedik évében törvény által biztosítsa a honvédek állását. Oly igazságos, oly méltányos a kívánság t. ház, h így nekem eszembe jutat egy adomát, melyet Zoroaster könyvéből olvastam. Azt mondja ugyanis Zoroaster egy helyen a Zenda Vestában, hogy egy ízben neki álmában megjelent a mindenható ós magával vivén őt. hogy a túlvilági állapottal megismertesse, elvitte őt a többi közt alá a pokolba, és ott sok min­denféle embert láttam — úgymond — a kik a világon élvén, igen jó embereknek tartattak, de különösen föltűnt nekem ott egy király, kinek csak egy lába volt; kérdem tehát a mindenhatót : miért van a királynak csak egy lába? S ez azt feleié, hogy ez igen rósz ember volt, ki sohasem tett jót senkivel a világon, hanem egy reggel az erdőben vadászván, talált ott egy erős fához kötve egy tevét, és e tevének szája elé volt téve egy csomó széna, de oly távolságban, hogy azt a szegény teve el nem érhette, és az éhség kínjaitól marezangolva nyújtózott és erőködött 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom