Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-144

86 144 országos Illés mirczius 14. 1870. zése nem fog többé szőnyegre kerülni". Én kény­telen vagyok a nyilatkozatot, a miniszteri fele­letet ekként formulázni, t. ház, hogy némileg megérthetővé tegyem azon merevséget, melylyel a t. kormány az 1867-ben e tárgyra nézve elfog­lalt állásához most is szívósan ragaszkodik. Azon­ban megengedem, hogy nem ily nyilatkozat té­tetett a miniszterelnök ur részéről, és ez annál jobb, mert ez esetben a miniszterelnök ur kezei nincsenek kötve olyan jóslat által, mely nem valósult, s olyan Ígéret által, mely soha sem váltathatik be. Egyébiránt annak találgatásában, hogy minő nyilatkozat tétetett a miniszterelnök ur által, könnyen tévedhetünk, de annak meghatá­rozásában, hogy minő feleletet kell vala ezen ünnepélyes alkalommal adnia, tévednünk alig lehet. Fölfogásom szerint csak egy nyilatkozat, csak egyetlen nyilatkozat felelt volna meg az akkori körülményeknek és a nemzet követelmé­nyeinek, és ez a nyilatkozat következő: „Nagy­lelkű e tény, uram király, szivéig fog hatni ez a nemzetnek, de ne engedd, hogy ez csak múló becsű legyen : engedd, hogy ez első szegletkövéül szolgáljon az országgyűlés által megszavazandó honvéd segélyezési alapnak ; engedd, hogy legyen ez mustármag, a melyből ki fog emelkedni a nemzet hálás kegyeletének terebélyes faja, és ekkor meg fog szűnni a honvéd-kérdés ilyen kérdés lenni." — Az én nézetem szerint az igen tisz­telt miniszterelnök ur e vonalig mehetett volna, és e vonalra — meg vagyok győződve — rá­lépett volna ö felsége a király r is, és bizony nyal a honvéd-kérdés e szempontból véve most már nem léteznék. Leromboltatott volna azon válasz­fal , mely a nemzet fiainak egy része és más része közé ezen tátongó seb folyvást nyitvatar­tása által emelkedik, és nem állíttatott volna föl a másik válaszfal, — legalább részben válasz­falnak mondhatnám — a mely a magukat mos­toha gyermekeknek tekintő régi honvédek és ifjabb testvéreik az uj honvédek közé e tárgy­nak függőben tartása által némileg emelkedett. És legyen meggyőződve az igen t. miniszterel­nök ur, hogy ez lett volna a valódi politikai tőke, a melynek gyűjtésére büszke lehetett volna : mert áldásait, kamatait vele, a kormánynyal együtt élveztük volna mindnyájan az alap lehető megszilárdítása és a teljesített hazafiúi köteles­ség tiszta öntudata által. Azonban, t. ház, a bajon nézetem szerint még lehet segíteni. (Hall­juk!) A sibyllák könyveiből 6 elégettetett, 3 még megvásárolható. Elégett az első könyv, melynek ezime : „harmadfél esztendei idő", elégett az is. a mely nekünk az alkalmat adta volna, hogy segelyeztessenek azon rokkant honvédek vagy özvegyeik és árváik, kik ezen lefolyt idő alatt I a végnyomornak estek áldozatul, és elégett több más könyv, melyeket megnevezni nem akarok, melyeknek czimeit megtaláljuk a lefolyt idők történetében; azonban 3 könyv még megvásárol­ható: segélyezése legalább azon rokkantaknak ; és özvegyeknek, kiket megkímélt az idő, ez az I egyik könyv; folyóvá tétele a kormány részére, vagy ha ugy akarjuk, mindnyájunk részére az úgynevezett politikai tőkének, ez a 2-ik könyv, és a mi legfööb: beváltása a nemzeti becsületszónak. Ez a 3-ik könyv! I És ez nem ugy, mint igen t. képviselőtár­' sam Szlávy József mondotta, ez nem a sziv, ez | nem a megáradt érzelem politikája : ez az ész. I a higgadt megfontoló ész szava. Igaz, t. ház, hogy nehéz elfojtani oly tárgy­nál a sziv lüktetését, a melynek minden pará­nya a mi testünkből való test és a mi vérünkből való vér. De mégis elfojthatjuk a sziv érzelmeit és el kell fojtani azokat a közügy érdekéből: mert hiszen nemcsak humanitási , nemcsak philantropicus tényekről van itt szó, hanem itt arról is van szó, hogy Magyarország Ígéretet adott és Magyarország ezen Ígéretet váltsa be, hogy Magyarország megemlékezik a harezosok­ról, kik érte fegyvert emeltek. És ez nem a sziv. hanem az ész intő szózata: mert mig egy részről bennünket a múltra visszatekinteni enged, más részről foglalót ad az uj harczosoknak a jövő küzdelmekre. {Igaz Ugy van', bal felől.) Ez, t. képviselőház, Magyarország főkönyvében a Soll és Haljen rovatoknak kereskedői pontossággal be­töltése és ez nem a sziv, hanem a.z ész politi­kája. . Azonban t. képviselőtársam Szlávy József­nek igazságot kell szolgáltatnom, (Halljuk!) mert két nagy igazságot mondott. Egyik az. hogy mostani állásunkat nemcsak az 1848-ki küz­delmeknek köszönhetjük, hanem köszönhetjük az absolut hatalom működésének, köszönhetjük a közbejött háborúknak, valamint a, nemzet azon idő alatti magatartásának. Igazság! Azonban engedjen meg, ha igaz mondását egy kérdéssel egészítem ki: mi történt volna, hogyha a nemzet 1849-ki januárban az unbedingte Unter­weríüug-ot elfogadja, ha megcsókolja a kezet, mely megostorozta a helyett, hogy a kardot a végső pillanatig tartotta kezében? mi történt volna, hogyha gyáva megadással a márcziusi úgynevezett alkotmányt elfogadja 1 ? Bizonynyal hasztalan lett volna az absolut hatalomnak ügyetlenkedése, hasztalan lett volna a nemzet­nek passiv ellenállása, mert az 1859. és 1866-ki harczok már nem találtak volna nemzetet : a nemzet meghalt volna már akkor, midőn jogait I önként föladta; (Igaz! Ugy van! bal felől) a mit az 1861-ki második fölirat is, mely mélyen t.

Next

/
Oldalképek
Tartalom