Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-144
86 144 országos Illés mirczius 14. 1870. zése nem fog többé szőnyegre kerülni". Én kénytelen vagyok a nyilatkozatot, a miniszteri feleletet ekként formulázni, t. ház, hogy némileg megérthetővé tegyem azon merevséget, melylyel a t. kormány az 1867-ben e tárgyra nézve elfoglalt állásához most is szívósan ragaszkodik. Azonban megengedem, hogy nem ily nyilatkozat tétetett a miniszterelnök ur részéről, és ez annál jobb, mert ez esetben a miniszterelnök ur kezei nincsenek kötve olyan jóslat által, mely nem valósult, s olyan Ígéret által, mely soha sem váltathatik be. Egyébiránt annak találgatásában, hogy minő nyilatkozat tétetett a miniszterelnök ur által, könnyen tévedhetünk, de annak meghatározásában, hogy minő feleletet kell vala ezen ünnepélyes alkalommal adnia, tévednünk alig lehet. Fölfogásom szerint csak egy nyilatkozat, csak egyetlen nyilatkozat felelt volna meg az akkori körülményeknek és a nemzet követelményeinek, és ez a nyilatkozat következő: „Nagylelkű e tény, uram király, szivéig fog hatni ez a nemzetnek, de ne engedd, hogy ez csak múló becsű legyen : engedd, hogy ez első szegletkövéül szolgáljon az országgyűlés által megszavazandó honvéd segélyezési alapnak ; engedd, hogy legyen ez mustármag, a melyből ki fog emelkedni a nemzet hálás kegyeletének terebélyes faja, és ekkor meg fog szűnni a honvéd-kérdés ilyen kérdés lenni." — Az én nézetem szerint az igen tisztelt miniszterelnök ur e vonalig mehetett volna, és e vonalra — meg vagyok győződve — rálépett volna ö felsége a király r is, és bizony nyal a honvéd-kérdés e szempontból véve most már nem léteznék. Leromboltatott volna azon válaszfal , mely a nemzet fiainak egy része és más része közé ezen tátongó seb folyvást nyitvatartása által emelkedik, és nem állíttatott volna föl a másik válaszfal, — legalább részben válaszfalnak mondhatnám — a mely a magukat mostoha gyermekeknek tekintő régi honvédek és ifjabb testvéreik az uj honvédek közé e tárgynak függőben tartása által némileg emelkedett. És legyen meggyőződve az igen t. miniszterelnök ur, hogy ez lett volna a valódi politikai tőke, a melynek gyűjtésére büszke lehetett volna : mert áldásait, kamatait vele, a kormánynyal együtt élveztük volna mindnyájan az alap lehető megszilárdítása és a teljesített hazafiúi kötelesség tiszta öntudata által. Azonban, t. ház, a bajon nézetem szerint még lehet segíteni. (Halljuk!) A sibyllák könyveiből 6 elégettetett, 3 még megvásárolható. Elégett az első könyv, melynek ezime : „harmadfél esztendei idő", elégett az is. a mely nekünk az alkalmat adta volna, hogy segelyeztessenek azon rokkant honvédek vagy özvegyeik és árváik, kik ezen lefolyt idő alatt I a végnyomornak estek áldozatul, és elégett több más könyv, melyeket megnevezni nem akarok, melyeknek czimeit megtaláljuk a lefolyt idők történetében; azonban 3 könyv még megvásárolható: segélyezése legalább azon rokkantaknak ; és özvegyeknek, kiket megkímélt az idő, ez az I egyik könyv; folyóvá tétele a kormány részére, vagy ha ugy akarjuk, mindnyájunk részére az úgynevezett politikai tőkének, ez a 2-ik könyv, és a mi legfööb: beváltása a nemzeti becsületszónak. Ez a 3-ik könyv! I És ez nem ugy, mint igen t. képviselőtár' sam Szlávy József mondotta, ez nem a sziv, ez | nem a megáradt érzelem politikája : ez az ész. I a higgadt megfontoló ész szava. Igaz, t. ház, hogy nehéz elfojtani oly tárgynál a sziv lüktetését, a melynek minden paránya a mi testünkből való test és a mi vérünkből való vér. De mégis elfojthatjuk a sziv érzelmeit és el kell fojtani azokat a közügy érdekéből: mert hiszen nemcsak humanitási , nemcsak philantropicus tényekről van itt szó, hanem itt arról is van szó, hogy Magyarország Ígéretet adott és Magyarország ezen Ígéretet váltsa be, hogy Magyarország megemlékezik a harezosokról, kik érte fegyvert emeltek. És ez nem a sziv. hanem az ész intő szózata: mert mig egy részről bennünket a múltra visszatekinteni enged, más részről foglalót ad az uj harczosoknak a jövő küzdelmekre. {Igaz Ugy van', bal felől.) Ez, t. képviselőház, Magyarország főkönyvében a Soll és Haljen rovatoknak kereskedői pontossággal betöltése és ez nem a sziv, hanem a.z ész politikája. . Azonban t. képviselőtársam Szlávy Józsefnek igazságot kell szolgáltatnom, (Halljuk!) mert két nagy igazságot mondott. Egyik az. hogy mostani állásunkat nemcsak az 1848-ki küzdelmeknek köszönhetjük, hanem köszönhetjük az absolut hatalom működésének, köszönhetjük a közbejött háborúknak, valamint a, nemzet azon idő alatti magatartásának. Igazság! Azonban engedjen meg, ha igaz mondását egy kérdéssel egészítem ki: mi történt volna, hogyha a nemzet 1849-ki januárban az unbedingte Unterweríüug-ot elfogadja, ha megcsókolja a kezet, mely megostorozta a helyett, hogy a kardot a végső pillanatig tartotta kezében? mi történt volna, hogyha gyáva megadással a márcziusi úgynevezett alkotmányt elfogadja 1 ? Bizonynyal hasztalan lett volna az absolut hatalomnak ügyetlenkedése, hasztalan lett volna a nemzetnek passiv ellenállása, mert az 1859. és 1866-ki harczok már nem találtak volna nemzetet : a nemzet meghalt volna már akkor, midőn jogait I önként föladta; (Igaz! Ugy van! bal felől) a mit az 1861-ki második fölirat is, mely mélyen t.
