Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-144
M 144. orsiágo* ülés márcziiu 14. 1870. évi október 11 -ikén a horvát-szlavón országgyűlés egyik tagja a horvát országgyűlésen interpellatiot nyújtott be a kormánynak a fiumei és buccarii kerületben történő ujonczozás tárgyából. Ez ügy közös és a jelen állapot szerint a magyar kormányt, nevezetesen a honvédelmi minisztériumot illeti, mint a mely a zágrábi kormányhatóságnak utasításokat is ad. Bátor vagyok az alkotmányosság és egyetértés érdekében a honvédelmi minisztériumhoz a következő interpellatiot intézni: kérem felolvasását. Majláth István jegyző (olvassa Miletics Szvetozár inferpeUátióját.) „Tudva levő tény, hogy Fiume kerülete 1869-ben az uionczozástól meg volt kiméivé. Miután az átalános védtörvény Fiume tekintetében semmi kivételt nem tesz, ez csak az 1848-ki törvény alapján történhetett, melynek értelmében ezen kedvezmény akkor az egész partvidék számára határozva lön. Jóllehet semmi kétséget sem szenved, hogy a tengerpart lakói a védelemkötelezettség tekintetében nem állíttathatnak egy vonalba a belföld lakóival, a nélkül, hogy életlételöket ne veszélyeztetnék: mégis más részről nem lehet jóváhagyni, hogy a honvédelmi minisztérium egyoldalú kegyelmeket osztogat a positiv törvény ellenében, melyeknek következményeikben semmi alaposságuk nincsen, a nélkül, hogy ezen egész idő alatt jóváhagyást vagy a törvény felfüggesztését kérte volna. Ugyanis vagy az 1848-ki törvény mértékadó, mely szerint ezen kedvezményt az egész partvidékre ki kell terjeszteni, vagy pedig a véderőről szóló törvény a magyar korona minden állampolgáraira vonatkozik, tehát kétségkívül Fiume ós kerületére is. Ennélfogva hivatva érzem magamat a honvédelmi minisztériumhoz következő kérdéseket intézni: 1. Meddig fog tartani ezen törvénytelen kiváltságos állapot Fiúméban? 2. Szándékozik-e ugyanazon minisztérium, miután a tengerpart lakosainak érdekei az átalános védtörvény irányában könnyebbitést kövevetelnek, a mint ezt az 1848-ki védtörvényhozás jól fölismerte, egy ezen törvényt megállapitó törvényjavaslatot épugy Fiume, mint a kroát partvidék számára előhozni és addig a tengerpart összes lakóit egyenlővé tenni ? Elnök: Közöltetik a honvédelmi minisztériummal. Eötvös József báró közoktatási miniszter: Egy interpellátióra kívánok felelni. Mármaros-Sziget érdemes képviselője interpellaiót intézett hozzám egy körrendelet tár gyában, mely a cultusminiszterium részéről október 10-én adatott ki. E rendelet fogalmazása olyan — mint magam is tapasztaltam, — hogy némely tanfelügyelő által félreértetett. Én rögtön, november 11-én, egy uj magyarázó körrendeletet bocsátottam ki, melyet föl fogok olvasni ; (Olvassa;) „Tudomásomra jutott, hogy az 1868: XXXVIII. törvényczikk .25., 26. §-ainak végrehajtására vonatkozólag f. évi október 10-én 17,663 sz. a. kibocsátott köriratomat némelyek a törvény ugyanazon §§-ainak végrehajtására eddig kibocsátott utasításaim és rendeleteimtől eltérő értelemben magyarázzák, különösen azon tételét értelmezik tévesen, hogy a felekezeti iskolák felekezeti jellegét megváltoztatni csak az illető felekezet van jogosítva; továbbá szintén arról is értesültem, hogy több tanfölügyelő ur nincsen tisztában az. iránt, hogy emiitett körrendeletem ezen kifejezésében: „a felekezeti iskoi Iák községivé átalakítása az illető egyházi hatóság beleegyezésével'eszközölhető" minő egyházhatóság értendő ? Bármely félreértés elkerülése végett, említett körrendeletem idézett tételeit illetőleg, a következő,— minden eddigi, ezen tárgyra vonatkozó intézkedésemben is kifejezett — elvekre figyelmeztetem : ,,A népiskolai törvény 25 — 26. §§-ainak végrehajtásánál mindig az szolgálhat átalános és kivételt nem tűrő alapelvül, hogy a létező felekezeti népiskolának községivé átalakítása, vagy felekezeti intézetül ÍODtartása fölött határozni, mindig azon iskola tulajdonosa van jogosítva. Ha a tulajdonos a polgári község, ugy ezen község, ha pedig a tulajdonos a felekezet vagy valamely felekezeti hatóság, ugy ezen felekezeti hatóság rendelkezik az iskola felekezeti vagy községi minősége fölött. Ezen elv alapján intézkedtem az ó-budai, nagy-váradi és egri ismeretes ügyekben is.„ A következő sorokat nem olvasom, mert nem ide valók; hanem alább ezt mondom: „Ha az illető iskola a polgári község tulajdona, annak felekezeti tanintézetül meghagyása vagy átalakítása fölött kizárólag a polgári község intézkedhetik, minden más testület vagy egyén megkérdezése nélkül. Ha pedig az illető iskola valamely hitfelekezet tulajdona és a község ezt csak segélyezte, akkor a polgári község csupán a fölött határozhat : hogy a segélyt továbbra is adja-e mint felekezeti intézetnek, vagy pedig azt tőle megvonva községi iskola állítására fordítsa ? De a hitfelekezet tulajdonát képező iskola minősége fölött mindig , maga az illető hitfelekezet határoz, és csak az ö akaratával alakitható az iskola községivé."
