Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-143
70 143. országos ülés márczius 12. 1870. méhez az égbe fog kiáltani, félek, hogy elfordul ez országtól védangyala! A határozati javaslatot pártolom. (Hosszas zajos éljenzés bal felől.) Klapka György: T. ház! Rövid leszek, csak néhány észrevétellel akarok járulni a szőnyegen levő tárgyhoz. Nézetem szerint a kérdés 3 részre oszlik: először, köteles-e a nemzet rokkant és munkaképtelen harczosairól gondoskodni ? másodszor, ha igen, elegendő volt-e az, mi eddig magánadakozás utján, vagy pedig a törvényhozás által történt ? harmadszor pedig, hogy ha e szerencsétlenek sorsán még segítve nincsen, kog} r an és mi módon segíthetünk a nélkül, hogy a vélt jónak elérése roszabb ne legyen a mulasztásnál? Mit tegnap és tegnapelőtt hallottam, az meggyőzött arról, hogy e házban az első pont fölött véleménykülönbség nincs: jobbról szintúgy, mint balról mindnyájan a legmelegebb szavakkal ecsetelték szerencsétlen, munkaképtelen honvédeink iránti részvétöket. A második pont fölött sem lehet véleménykülönbség, hogy t. i. a mi eddig történt, még koránsem volt elég arra, hogy e szerencsétlenek sorsán segítve legyen. Bebizonyította ezt leginkább a miniszterelnök ur, midőn egy uj magánadakozást indított meg személyes szép példájával Tehát vélemény különbség csupán csak a harmadik pont fölött lehet, az az: hogy opportunus, elkerülhetlenül szükséges-e, hogy a törvényhozás hozzájárulása által döntessék el ez ügy mindjárt azonnal, vagy pedig, hogy az tovább is halasztható, a nélkül, hogy a halasztás az illetőknek még nagyobb kárára váljék. Megvallom, hogy egyszerűen csak a napirendre való áttérésre nem szavazhatok. Ez viszszautasitása volna egy oly kérdésnek, mely a nemzet egyik legszentebb kötelességével van öszszefüzve; annál kevésbé szavazhatok a napirendre áttérésre, mert a tegnapi incidens által egészen más alakot vett föl a kérdés: másrészt épen ezen incidens következtében az Ivánka Imre és társai által benyújtott indítványra sem szavazhatok ; mert addig, míg önkéntes adakozás által épazon czélt érhetjük el, mit tisztelt képviselőtársaim a bal oldalon a törvényhozás utján akarnak elérni, addig én mindig az önkéntes adakozás mellett leszek. (Helyeslés a jobb oldalról.) E mellett leszek pedig azért, mert: ha a ház nincs kényszerítve a szegény adózó nép terheit növelni, akkor kötelessége a másik utat, a magánadakozások útját választani— ha az épazon czélhoz vezet. Én tehát főleg azon okból, hogy talán mind a két párt nézetei egy ujabb közvetítő indítvány által egyesittethetnének a követlíező határozati javaslatot vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlom (olvassa) : „Határozza el a ház, tekintettel arra, hogy a magánutoni adakozások egy Pesten fölállítandó menházra egyrészt, másrészt pedig átalában a munkaképtélen honvédek s azoknak özvegyei segélyezésére az egész országban újólag meginditattak: oda utasítja a képviselőház a kormányt, hogy ez adakozásokat teljes erejéből támogassa; azon nem várható esetben pedig, ha a siker ezeknek meg nem felelne, még ez év folyama alatt e kérdés végleges rendezésére vonatkozó törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. Jámbor Pál jegyző (olvassa Klapka György határozati javaslatát.) Mocsáry Lajos: T. ház ! (Halljuk! Hosszan tartó nyugtalanság.) Én azt hiszem, hogy mi nem helyezhetünk nagy nyomatékot, nem tulajdonithatunk nagy fontosságot azon érveknek, melyek tegnap e házban a napirendre térés mellett felhozattak; mert igen jól tudja mindenki e házban, legalább mi ezen oldalon meg vagyunk győződve, hogy nem azok a valódi okok. melyek a t. jobb oldal tagjait elhatározásukra bírják, hanem azok egészen más neműek. Azért nem fogok Gajzágó Salamon t. képviselőtársammal nemzetiségi vitába bocsátkozni, hasonlókép nem kívánom taglalni Pulszky Ferencz képviselőtársunknak a közmorálról tegnap hallottam eynismussal előadott nézeteit, azok után, miket ezekre nézve Győrfy Gyula t. barátom előadott ; csak annyit kívánok kijelenteni : hogy sohasem hittem volna megérni azt, hogy Magyarország képviselőházában akadjon valaki, ki azokat, kik egy ellenséges zászló alatt az ország önállósága és szabadsága ellen harezolván, oly irtózatosságokat követtek el, melyeket a feledékenység fátyolával borítani, talán maguknak az illetőknek áll érdekében, — az isaszegi és nagy sarlói hősökkel egy categoriába sorozza. (Helyeslés bal felől.) Én csak ahhoz kívánom magamat tartani, mit miniszterelnök ur a honvédelmi budget vitatásainak első napján, midőn az 1867-ki nyilatkozatokat maga idézte, továbbá tegnap előadott, akkor, midőn említést tett bizonyos politikai lehetetlenségekről, és midőn, habár csak mellékesen, de érintett bizonyos személyes tekikinteteket, a fejedelem személyes helyzetét, személyes érzelmeit, melyek irányában meg lehet várni, hogy az ország képviselőháza kellő kimélettel, kellő gyöngédséggel viseltessék. Ebben fekszenek a jobb oldal magatartásának, nézetem szerint, valódi indokai. Ezek szerint miniszterelnökur ugy állította fel e kérdést, hogy ő felségének helyzete, ő felségének személyes érzelmei, és azon kímélet és gyöngédség, melylyel azok irányában viseltetni tartozunk, képezik a valódi
