Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-143

66 143. országos ülés márczius 12. 1870. letékesebb szónokok sokkal szebben elmondták. Örülök, hogy a lerovás ezen módjában magasztos momentumokkal is találkozom. A különbség köztünk tehát csak az, hogy a lerovás azon része, mely még hátra van, miképen teljesíttessék a nemzet által? Mi azon utón akarunk haladni, melyen megindultunk, és melyen — ismétlem — oly magasztos momentumokkal is találkozunk, melyen oly szép eredmények mutathatók fel. Mi nem akarunk korlátot szabni ott, hol leghelyesebbnek tartjuk, hogy a nemzet erkölcsi érzülete a legszabadabban mozoghasson. Önök törvényt akarnak, tehát kényszereszközt, vagy ha a kényszer-eszközt nem ily értelemben veszik, legfölebb azt bizonyítják be, hogy, mint igen sokban, ezen dologban is a lényeget a formának alávetik. Ezen dologban törvénynek, t. ház, csak akkor lenne értelme, ha bárki a kegyelet e leggyöngédebb adójának nyílt lerovásában gátoltatnék. Gátolva azonban senki sincs; törvényre sincs tehát szükség. Atalában, t. ház, én azt hiszem, hogy mi még igen gyakran tévedésben vagyunk a törvény rendeltetése s a törvényeknek a közélethez és a szabadsághoz való viszonya iránt. A mi az embernél a kézi eszköz, az a nemzeteknél a törvény: segédszere az élő, mozgató erő. A legügyesebb , a legedzettebb karnak is sokszor szüksége van jó kézi eszközökre, de a mit szabad kézzel is megtehetünk, annál a kézi eszközök használása fölösleges, hogy ne mondjam nevetséges. Lehet egy országnak igen sok jó törvénye, de valamint a gyönge és rósz kézben a legjobb eszköz is roszul működik : ugy azon nemzetnél, hol a közszellem nem emelkedett, hol az erkölcsi és a kötelességérzet nem öntudatos és önkéntesen nem szolgálatkész, azon ország a legjobb törvények mellett is nagygyá, virágzóvá nem lesz soha. És kérdem, t. ház : a közszellem, az erkölcsi kötelességérzet nálunk oly törpe lenne-e már , hogy a nemzeti ambitió, a kegyeletes hálával ily szorosan összeforrott ügyben, a kötelesség teljesítésére emeltyűre lenne szükség? Én nem hiszem ezt, t. ház, nem osztom tehát a túlsó rész véleményét, és nem szavazok a határozati javaslat elfogadására. A vita folyamában fölmerült némely állításokra szabadjon még csak némely észrevételeket tennem. (Jobb felől: Halljuk!) Nyáry Pál igen tiszt, képviselő ur Gajzágó Salamon képviselőtársam ellenében, midőn ez minden politikai momentumot, minden tekintetet, melyet a fönforgó kérdéssel szemben figyelembe venni kell, elősorolt, azt mondotta: hogy ez a kérdéstől megszökött, hogy, mert a kérdést kerülte, tömkelegbe bonyolódott. En könnyen megfordíthatnám a kérdést, és mondhatnám, hogy mikor törvény alkotásáról van szó, és mikor annak czélszerüségéről vagy czélszerütlenségéről minden politikai ok elősoroltatik, figyelembe vétetik, a ki ezek ellenében nem akar, vagy nem tud czáfolatot adni, kitérőleg válaszol, a ki appellál a legkényelmesebb fórumra, a szivre: az szökik meg a kérdés elől. Áttérve a képviselő urnák Magyarország 1848-ik évi kormányzatára s hivatkozva Nelson nevezetes mondatára, és az ország akkori helyzetére ; miután én azt hiszem, t. ház, hogy nemcsak egy ország törvényhozójának, hanem a kormánynak sincs szentebb és szorosabb, szem elől nem téveszthető kötelessége, mint az, hogy mindazokat, mik fiz ország érdekeit, legsarkalatosabb létföltételeit, milliók boldogságát alkotják, mindent a legszigorúbban megtontoljon, átgondoljon, és főleg a fönforgó politikai tekinteteket szem elől soha se téveszsze: ha ezt az 1848-ik évi kormány nem tette volna, megvallom, hogy mindazon eredménynek, melyek azon kormányzat következményeit jelezik, kulcsát kezeinkben tartanok és azon következtetésre is juthatnánk, hogy, miután a képviselő ur is azon kormánynak ideiglenes tagja volt, a mennyiben kötelessége lett volna a kormánynak figyelemmel lenni minden politikai tekintetre, és ezt nem tette volna; épen képviselő úrra nem lehetne alkalmazható először Nelson azon mondata, mert épen ő nem teljesítette volna mint kormányférfi kötelességét, és másodszor ő lenne legkevésbé jogosult, mint kötelességmulasztott, a nemzetet kötelességeire figyelmeztetni. Ugyanily nézetekkel találkozunk az ellenzék egy másik szónokának beszédében is, ki szintén azt monda: hogy nincs politikai tekintet, nincs oppoi'tunitási szempont e kérdéssel szemben s csakis a kötelességérzet forog fön. Igen, de itt nemcsak kötelesség teljesítéséről, hanem törvény alkotásáról is van szó; már pedig ki meri tagadni, hogy törvény alkotásánál a politikai tekinteteket szem előtt tartani szükséges! Egyébiránt, midőn azon tisztelt szónok ur azt mondotta, hogy azon szennyfolttól mentse meg a képviselőház az országot, melybe belevonatnék, ha a nemzetnek adott szó szentsége megsértetnék, igen sikamlós térre lépett; mert, kérdem: a nemzeti becsület szempontjából azon foltról minő fogalmai lennének, mely az által okoztatnék, ha a nemzetnek egy irányban adott szavát egy más irányban adott szó föláldozásával kellene megváltania? (Helyeslés.) A nemzetnek nemcsak ez irányban van adott szava, hanem van adott szava, tiszt, ház, más irányban is. (Halljuk!) Sokkal viszontagságosabb időkben köttetett meg azon törvény, uraim,