Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-143

143. országos ölés mirczius 12. 1870. 67 mely a nemzetnek ezen adott szavát magában foglalja, és köttetett a nemzet által jóhiszemüleg, nyíltan, köttetett egy szövetséges társsal ; ezen szó az 1867-diki törvények. (Mozgás bal felől.) Vagy, uraim, önök a törvényt nem tartják a nemzet kötelező szavának, mely által a nemzet életerejét, ha van, kifejtheti ? önök e törvényt nem tartják olyannak, mint a mely a nemzetet mint szentül adott szó kötelezi? Én ily szónak tartom azt, és minthogy e törvénynek nemcsak betűje, de szelleme ellen sem akarok véteni, ily alakban e törvényt nem szavazhatom meg, nem már azon tekinteteknél fog/a sem: mert a nemzetnek erkölcsi kötelessége, hogy akkor, midőn nehéz napok viszonyai alatt megkötött egy törvényt, akkor, midőn ép e törvény üdvös befolyása következtében szebb napok derültek a hazára, midőn a nemzet védelmök alatt megerősödött, azt egyoldalulag meg ne sértse. Ennek igazságát vitathatják a nemzet jogainak prókátorai, de államférfiak nem. (Helyeslés jobb felől." Győrffy Gyula: T. ház! A közvetlenül előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédének elején mindjárt aggodalmát fejezte ki az iránt, hogy talán ő mint fiatal ember, nem fog az ellenzék részéről kellő figyelemben részesülni, nem fognak akadni, a kik az ő érveit megczáfolják. Én nagy figyelemmel hallgattam beszédét; különösen pedig annak végét: mert azt hittem, hogy mondani fog valamit; de valóban az egészből nem lett egyéb, mint hogj'" parturiunt montes, et nascitur ridiculus közösügyi törvény. Szívesen szolgálok azonban képviselőtársamnak azon elismeréssel, hogy mégis mondott valamit, a mi az én nézetemmel is megegyezik. Azt mondta ugyanis, hogy a szólamok erejéhez nem fog folyamodni: ezt helyeslém, és a mit ő csak igért, én igyekszem meg is tartani. (Derültség bal felől.) "Nem szándékozom, tiszt, ház, a szabadságharez hőseinek érdemeiről, sem azon kötelességekről szólani, a melyekkel irántok tartozunk: be van az vésve a hazafias keblekbe mélyen, kiirthatatlanui; az pedig, kinél talán hiányzanék, ugy sem fogna engem megérteni. De tanultam tegnap több képviselőtársamnak beszéde alkalmával a tapasztalásból, tanultam az ezekre tett megjegyzésekből, különösen pedig Zsedényi Ede t. képviselőtársam figyelmeztetéséből, ki az érzelem politikája ellen oly szépen, oly hevesen kikelt, tanultam, mondom : hogy valóban , ha azt hiszszük, hogy midőn önökhöz szólunk, a szívhez beszélhetünk, nagyon, de nagyon csalatkozunk. (Derültség a balon, mozgás a jobbon.) Ezen tapasztalás után, t. ház, én a csalódás keserűségétől meg fogom óvni magamat; elég keserű dolog látni a kormányt, látni a többség pártját, mint kapdosnak szalmaszálak után, hogy azokkal, mint valami komoly fegyverekkel küzdjenek a nemzeti méltóság, az adott szó megtartása ellen, és pedig épen azok rovására, a kiknek a haza, és igy ők is erkölcsi lótelöket köszönhetik. Ha alapos volna azon állítás, a mit tegnap Pulszky Ferencz ur mondott, hogy a demokratia rendesen háládatlan, a háládatosság egyedül az aristokratiának sajátja : akkor, uraim, önök a tál oldalon valóban büszkék lehetnek arra, hogy öuökben a világ legnagyobb demokratáit bámulhatja az emberiség. (Derültség bal felől.) Ennek elismerése után bátor leszek egy pár megjegyzést tenni azon jellemző eljárásra, melyet a kormánypárt a honvédsegélyezés kérdésében követett. 1867-ben, ha jól emlékszem, Julius 21-én, midőn Tisza Kálmán képviselőtársam ez ügyben indítványt tett, a túloldal részéről szintén, mint most. hasonló hevességgel megtámadtatott, de nem hasonló fegyverekkel. Akkor az mondatott, és pedig főérv gyanánt mondatott, hogy miután ő felségének nagylelkű, nemes kezdeményezése folytán eszközlött gyűjtésekkel az országban nagy összeget fognak szerezni, mely a honvédek özvegyeinek és árváinak segélyezésére és föntartására tökéletesen elégséges lesz: annak következtében az ellenzék indítványa fölösleges és szükségtelen. A kormányelnök annyira bizott az általa eszközölt gyűjtés eredményében, hogy oda utalta az ellenzéket: várja be az időt, míg ezen gyűjtés eredménye bekövetkezik, és majdan ha nem találja elégségesnek az összeget, akkor lépjen föl hasonló inditványnyal. A harmadfél év, t. ház, lefolyt, és, fájdalom, az idő tapasztalása igazolta az ellenzék aggodalmait. A kevés pénz csakhamar elfogyott, a nagy nyomor pedig megmaradt! (Fölkiáltás jobb felől: Nem fogyott el! Helyeslés bal felől.) A logika szabályai kérlelheti ének, ezt hangsúlyozta tegnap Gajzágó képviselőtársam. Ha ez föltétlenül állana, akkor az igen t. kormányelnök ur most nem tehetne egyebet, mint hogy saját szavaira visszaemlékezve, ne ellenezné az ezen oldalról jött határozati javaslatot. A mi igen t. kormányelnökünk azonban, ugy látszik, hogy a logika szabályait is kormányozza, (Derültség) és minthogy azon legfőbb ok, a melylyel ellenünk némi látszólagossággal küzdöttek, elenyészett, igen ügyesen azon fogással él, hogy megteremti az okot, a ház asztalára letévén egy ivet, melyen 10,000 írttal ő a nagylelkű kezdeményező és ez által visszaadja a már megszűnt érvnek az életet, csak azért, hogy a ha9*