Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-142
142. országos Ülés márczius 11. 1860. 57 Bécsben, és megsértünk máshol is, hogy ennek folytán rokonszenvre az országon kivül sehol nem számithatunk. De mit gondoltunk mi akkor azzal, hogy mi más országok rokonszenvét meg nem nyerjük? mit gondoltunk mi akkor azzal, hogy nem számolhatunk a bankárokra és a pénzerőre, egész Európában, sőt hogy ezek mind ellenségeink lesznek, épen azért, mert nem akartuk a quotát, nem akartunk részt venni az államadósságban. Megsértettük, ellentétbe helyeztük magunkat a régi sereggel; de mit gondoltunk mi mindezzel 1 ? alkottunk honvédséget, és megvártuk — a mint világosan kimondá Nyáry Pál, megvártuk — hogy akkor minden ember megteszi a maga kötelességét, és megtette mioden ember. Sőt nemcsak hogy megtette kötelességét, de többet is tett annál. Igen jól emlékszünk azon időkre, jól tudjuk, hogy mi mindnyájan igen szívesen koczkáztattuk vagyonunkat, szabadságunkat és életünket ; tettük ezt szívesen; tettük minden számítás nélkül s épugy, valamint nem számítottunk semmit azon pillanatban; épugy valamint nem néztük ellenségünknek sem számát, sem erejét: épugy nem számítottunk arra, lesz-e, nem lesz-e ezután valaha köszönet; mert hiszen nem is &z végez nagy dolgokat, a ki azért tett valamit, hogy valaha köszönetre lehessen számítania. Igen jól tudjuk azt, hogy csak a monarehiákaak, az aristocratiáknak erénye a háladatosság. A democratiák mindig háládatlanok voltak. Igen jól tudtuk, hogy háládatlan lesz a demoeratia irántunk is, még ha győzünk is. Igen jól tudtuk ezt, mert a nemzetnek annyit kellett véghez vinnie, annyi föladat állott előtte, hogy nem ért volna reá visszapillantani azokra, kik nem hibából, hanem épen a haza szolgálatában bénultak meg, és lettek volna kénytelenek később is a nemzet haladása mögött visszamaradni. Igen jól tudtuk azt, hogy nem első ország lett volna a miénk, a mely háládatlan azok iránt, a kik szolgálják, mert a demoeratia hálátlan volt mindig, háládatlan is lesz, — ez a föladata. (Ellenmondás bal felől.) Es épen azért, mivel nem lehet a democratiánál hálára számítani, épen azért kebelében teremnek a nagy emberek és nagy férfiak. Mert csak azok, a kik nem számítanak semmiféle hálára, csak azok tesznek olyanokat, a melyek a történelemben megélnek. (Helyeslés.) Akkor, ismétlem, a szélsőségekig mentünk. Nem néztük azt, hogy az által megsértjük más érdekét, megsértjük az országnak igen sok lakóját, hiszen azt'hitték, hogy az őérdekeik meg vannak sértve az által, a mit nyertünk. Es meg kell vallanom, véres könyeket sírhattam, hogy KÉPV. H. NAPLÓ 18|-| VII. nem voltak velünk egy oldalon, de azt soha nem mondottam rólok — azt állítani nem lehetett — hogy az ő harezuk ne lett volna szintén szent : mert ők is meggyőződésűkért harczoltak, mert ők is mindent áldoztak, lettek legyen bár szerbek vagy románok — nézetünk szerint hibás eszme mellett — de ők is csakúgy eszme mellett harczoltak mint mi. Én mindenkinek tisztelem politikai meggyőződését épen ugy, mint minden vallásbeli meggyőződóst, s azért, hogy nem enyém, más vélekedésére követ nem vetek. (Helyeslés.) De tovább is mentünk Eljött az idő — mondjuk ki világosan—eljött ideje annak, hogy egy lépéssel tovább kellett mennünk, és ezen lépés az volt, hogy rebellisekké lettünk: lettünk pedig jó szándékból, tiszta meggyőződésből, — büszkék voltunk rá, hogy azok vagyunk. Elmentünk ezen végletig is, és minden hősiesség mellett mégis mi lett a dolog vége? Tudjuk, hogy mi lett, és azon politikának nem is lehetett más vége. r Épen azért, mert ezen politikának csakis ilyen vége lehetett, és mivel az előre is bizonyos volt, hogy ilyen lesz a vége, azért, mert az európai politikai áramlattal ellentétben volt: épen azért én ki akarom kerülni most az ilyen áramlatot, és kikerülni azon hibákat, melyeket akkor követtünk el. Igen, ha azon utón indulunk, melyen a t. baloldal szerint indulnunk kellene, teljes meggyőződésem szerint utoljára oda jutnánk, hová 1848-ból 1849-ben jutottunk. (Ellenmondás a bal oldalon.) Es épen azért, mert nem akarom ezen utat követni, ellentétbe kell magamat tennem igen sok inditványnyal, melyekről elismerem, hogy tisztán a jog terén állnak; de itt nem a jogról van szó, minthogy mi nem vagyunk prókátorok, hanem arra kell gondolnunk, mit kell tennünk a végből, hogy a nemzet megállhasson, hogy a nemzet megállhasson és haladhasson. (Élénk helyeslés a jolb oldalon.) Epén ezért én részemről szívesen föladok valamit a magam világos jogából, ha általa oly alapot szerezhetek a nemzetnek, hogy rajta megmaradhasson. (Élénk helyeslés a job oldalon.) Ezen nézetek vezettek ezen inditványnyal szemben is. Világos, hogy én is szánom azon szerencsétleneket, kik bénák, csonkák — bár meg kell vallanom, hogy sok összeköttetésben levén velők, azon képet, melyet Jókai oly meghatóan ecsetelt, költői képzelmének tulajdonítom: mert hiszen halálos sebbel 20 évig az ember el nem élhet; s csak arra figyelmeztetem, hogy 1848 óta 20 év telt le s azon árvák nagy része most már 22 éves. (Derültség.) De mellőzöm e kérdést, mely sokkal komolyabb, mintsem hogy tréfás oldalát akarnám fölmutatni, — is8
