Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-142

56 142. országos ülés márczius II. 1870. szerencsétlen időszak, hogy ő felsége trónjának, támaszát szuronyokban keresné, nem akarok jós lenni, de akkor e trón össze fogna roskadni. (Helyeslés hal felől.) Minthogy pedig a tény, melynek a határozati javaslat kifejezést akar adni, a nemzet közérzületével találkozik, — minthogy abban a valódi hazafias érzelmet beismerte a jobb oldalon is minden szónok — nem is sürget mást, mint azt, hogy a honvédek iránt elismeréssel legyünk: szerintem a kormánynak be kell látnia azt, hogy ezen kérdésben erélyesen, a nemzet akaratának érvényesítésére minden található eszközt fel kell használnia és Bécscsel szemben szilárdan megállania; (Helyeslés bal felől) de akkor, midőn beismerni sem akarja a kormány, midőn a jobb oldal minden szónoka takargatja gondosan a valóságot, a mit különben talán négy szem közt be is vallanak, hogy e kérdésben lehetetlenség a „non possumus" politikája : nem a nemzetiségek érzelmeiben, hanem Bécs akaratában rejlik a minek folytán a nemzet, ,a magyar kormánytól azon erélyességet, melyet tőle követelhetne, nem várhatja. (Andrásy Gyula gr. minisztereinöli kesével a szónok felé tagadólag int.) Igen örültem volna, ha kegyes lett volna miniszterelnök ur nemcsak végszavaimat, hanem előadásom azon részét is meghallgatni, a midőn Bécs politikájáról szólottam, akkor nem lett volna alkalma egyes szavaim negatióját bizonyos kézmozgással kisérni. T. ház! E politika, ismerjük el, az a politika, a mely lehetetlenné tette egy oly kívánság teljesítését, a mely világos törvényben gyökerezik, és a mely miatt elmaradt az ujonezozási törvény czimónek törvényes alakban meghatározása ; és ez azon politika, melylyel szemben a kormány nem akar erélyes lenni, melylyel szemben megtűri, hogy a Szent-György téren egy Henczi szobra íonálljon; ez azon politika, mely megtűri azt, hogy a Szent-Grellért-hegyen oly erőd álljon, a melyről ágyuk ásítanak reánk, mintegy azt mondva, hogy addig mehettek csak, a meddig nekünk tetszik. (Helyeslés bal felől) Ezek és ehhez hasonló tények jellemzik alkotmányos állapotunkat, és ezzel szemben a kormány mindig csak azt hangoztatja, hogy jelen viszonyaink között többet tenni nem lehet, hogy több önállóságot Bécscsel szemben magunknak kivívni nem lehet. Ez az. a mit szerintem az, a ki oly hatáskörrel bir, mely a jelen viszonyok helyes fölismerését tételezi föl, magáévá, saját politikájává nem tehet soha. Az osztrák birodalom mostani viszonyait épen sokan oly színben akarják föltüntetni, hogy ott az alkotmányosság is magának a monarchia fönállásának egyedüli eszköze, ha a nép enged mindenben, ha a fejedelem vagy a bécsi kormánykörök akarata teljesül mindenben, és ezen hitet akarja^ a kormány évek óta keblünkbe csepegtetni. Én ezen hitet soha nem vallom, mert azt tartom, hogy az osztrák monarchia és vele az uralkodó ház csak Magyarország által állhat fön, hogy a magyar nemzet akaratának legalább a jog és törvény keretén belől már ma teljesülni kell; hogy a nemzet akaratának nem egy táborszernagy, sem egy tábornagy, sem nem tudom, egy titkosan működő egyházfi, sem senki ellent nem állhat: csak érvényesíteni kell a nemzet akaratát, csak bátran keli a nemzet politikája mellett küzdeni. És, t. ház! mert én az előttünk fekvő javaslat el nem fogadásának indokát ezen dolgokban látom, s mert meggyőződésem, hogy a jobb oldali t. képviselő urak is velem szemben szintén elismerik ezen indok valóságát, csak nem tartják ojoportunusnak ezt a házban kimondani, én ellenben nemcsak opportunusnak, de szükségesnek tartom ráutalni, azért voltam bátor a határozati javaslat támogatására ily szellemben szólani. (Helyeslés a bal oldalon.) Pulszky Ferencz: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezen kérdést egészen más szempontból vegyem föl, mint azok, a kik eddig hozzá szólottak, Midőn ezen dologról van szó; lehetetlen vissza nem idéznem emlékezetembe, hogy az egész ügy miként állott 1848-ban. Mi volt az 1848-ki mozgalom 1 Igen ügyes felhasználása olyan európai körülméiryeknek, a melyeket nem mi teremtettünk. Azokat igen ügyesen felhasználtuk arra, hogy a nemzetnek régi óhajtásait már egyszer, a mennyire lehet, érvényesítsük, és érvényesítettük is. Érvényesítettük azon ifjonti lelkesedéssel, a mely nem nézi az akadályokat, a mely nem nézi mindazt, a nii ellen áll, és elmegy a legszélsőbb szélsőségekig. ISÍem tudtuk, hogy mi lesz a jövendő. Azt láttuk, hogy igazság az, a mit kívántunk. Tudtuk azt, hogy a nemzet szintén kívánja mindazt, és azon voltunk, hogy egészen teljes mértékben fizettessünk ki, hogy érvényesítsük azon jogokat, a melyekért őseink századokon át küzdöttek. És megszereztük mindezt. Kivívtuk a persona] uniót, nem volt semmi quota, nem fizettünk semmi államadósságot. Mi tökéletesen a függetlenség alafján rendeztük ügyeinket, ugy a mint ezt a t. háznak egyik része még most is kívánja. ííem mondom, hogy nem volt akkor jogunk hozzá, nem mondom, hogy ez nem volt az ország többségének kívánsága. Meg kell azonban vallanom, hogy az első enthusiasmusban, mindjárt az első pillanatban megfeledkeztünk arról, hogy ez által igen tekintetre méltó érdekeket megsértünk, megsértünk