Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-161
161. országos Ülés áprit 5. 1870. 353 gyalások alapját képezi. Azon reményemet fejezem ki, hogy az minél előbb elkészülend, és az igazságügyminiszter ur által a ház elé fog terjesztetni. Mi a csődtörvényt illeti, ámbár magam is átlátom azon nehézségeket, melyek azon törvény gyökeres reformját most lehetetlenné teszik : azon reményemet fejezem ki, hogy azon intézmények, melyeknek életbe léptetését miniszter ur közel kilátásba helyezte, némileg enyhite- | ni fogják a bajt; de a mennyiben az lehetséges nem volna, arra kérném az igazság ügyminiszter urat, hogy legalább egy novella beadása által iparkodjék segíteni ezen bajokon, melyek most oly égetőknek mutatkoznak. Elnök: Tudomásul veszi a ház a miniszter ur feleletét? (Tudomásul!) Tudomásul vétetik. j Horvát Boldizsár igazságügyminisz- \ ter: Tisza László képviselő ur a sajtó viszonyokra j vonatkozó interpellátiójában két kérdést intézett I már ismételve hozzám. {Zaj. Halljuk!) Az első kérdés az, vajon szándékozom-e oly tőrvényjavaslatot terjeszteni a házhoz, mely a hirlapi eautiót Szent István koronája területén eltörölje? és másodszor szándékozom-e addig is, mig a törvényhozás e téren intézkednék, a királyhágóntuli részekben az országgyűlés mindkét házából nyert fölhatalmazásom erejénél fogva olykép intézkedni, hogy ott a. praeventiv censura megszüntettessék és a magyarországi sajtótörvények hatálya oda is kiterjesztessék. Mi az első kérdést illeti, az tévedésből intéztetett hozzám, mert a hirlapi eautiót nem ismerhetem el juridikai rendszabálynak. Az. fölfogásom szerint részint politikai, részint pedig rendőri rendszabály természetével bir, a mi kitűnik az 1848. XVIII. t. ez. azon intézkedéseiből, melyek szerint azok, kik valamely hírlapot indítani, vagy valamely nyomdát fölállítani akarnak, eme szándékukat a politikai közigazgatási főnöknek tartoznak bejelenteni, aki viszont erről a belügyminiszternek tesz jelentést. Mindamellett azonban, hogy ezen kérdés inkább a belügyminiszterhez lett volna intézendő, azon helyzetben vagyok, hogy arra nézve a kormány nevében nyilatkozhatom. (Hattjuh!) A kormány nagyon hiányosnak tartja az 1848. XVIII. t. czikket, mely a sajtótörvényt foglalja magában, és pedig oly annyira hiányosnak tartja azt, hogy sokkal könnyebb dolog volna a sajtó viszonyokat egy organicus rendszeres uj törvény által szabályozni, mintsem a létező hián3 r okat novelláris utón kijavítani. Azonban a kormány sem az egyik, sem a másik orvoslathoz nem folyamodott. De akármelyik módszert fogadta volna is el a kormány a kettő közül, annyi bizonyos, hogy eljárását nem a hirlapcautio kérdésénél kellett volna megkezdenie, mint inkább az KÉPV. H. KAPLÓ 1841 ra1848. XVIII. t. czikk anyagi részénél, mely a legtöbb baj forrását képezi, és a mely, midőn egy részről a sajtó utján elkövethető vétségeknek csak egy részét sorolja fel, más részről a legkülönbözőbb sajtóvétségek büntetésénél a helyes fokozatot nem tartja meg, és igy például a fölség személye elleni tiszteletlenséget a fölségsértéssel, az egyszerű izgatást a nagyobb beszámitásu lazítással egy kalap alá szorítja. A kormány tehát azt hiszi, hogy, ha a sajtó viszonyok rendezéséhez fogna, a fősúlyt a különböző sajtóvétségek fogalmának helyes ós szabatos megállapítására kellene fektetnie. Ez azonban a kormány felfogása szerint a büntető törvényhozás hatásköréhez tartozik és épen azért, mert a büntető törvényjavaslat teljes valószínűséggel már a jövő télen a ház asztalára lesz le téve, és mivel épen ezen oknál fogva a kormány feleslegesnek tartotta uj organicus sajtótörvénynyel föllépni: tehát a legkövetkezetlenebb és legkevésbbé indokolható eljárást követné a kormány akkor, ha most az utolsó órában egy novellát e tárgyban akarna a ház asztalára letenni, s ezen novellában is nem a legfőbb baj orvoslásáról gondoskodnék, hanem egy alrendü kérdés, a hirlapcautio kérdésének megoldására szorítkoznék. Ily egyoldalú eljárásra annál kevésbbé szánhatja el magát t. ház! a kormány, ha azon nagy horderejű s nagy fontosságú kérdések halmazára tekint, a melyek a törvényhozás halaszthatlan intézkedését oly sürgősen követelik és a melyek mind a tőrvény hoz ásnak, mind pedig a kormánynak összes munkaerejét és idejét igénybe veszik. Ezen nagy horderejű föladattal szemközt a hirlapcautio kérdésének fontossága elenyészik és a kormány azt hiszi, hogy az ország jól fölfogott érdekében akkor jár -el, midőn a törvényhozás tevékenységét mindenek előtt az ország első rendű követelményeinek kielégítésére hivja fel, hová a hirlapcautio kérdése semmi esetre nem tartozik és ezen kérdést akkorra halasztja el, midőn a büntető törvénykönyv megállapításával egyúttal a sajtó viszonyok is végleges rendezést fognak nyerni. A mi a t. képviselő ur második kérdését illeti, melyben a magyarországi sajtótörvényeket a királyhágóntuli részekre is kitérjesztetni kívánja : van szerencsém a t. képviselő urat megnyugtatni, hogy a rendeletek e tárgyban már készen vannak, és azokat a legrövidebb idő alatt ki fogom bocsátani, a mi által a királyhágontuli részekben a praeventiv censura szintén el lesz törölve és az esküdtszéki eljárás a sajtótörvényekre nézve Erdélyre is ki lesz terjesztve. (Helyeslés.) Tisza László : T. ház ! Én nagyobbrészt meg vagyok a t. igazságügy miniszter ur válasza által nyugtatva. Elismerem, és igen helyes eljárás45
