Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-159

1S9. országos Uiés ápril 2. 1670 335 ipon kelt pátens szerint rendeltetett el. Én szer­ítészét az országban jártam és tudakozódtam mindenütt s ugy tapasztaltam, hogy a volt job­bágy, azon teleknek birtokosa, nem bizott abban, hogy a telket megtarthatja, mig azt tudta, hogy a szőlőt elvenni nem lehet, azért • miután az 1836—45-iki termés vétetett alapul, minden erejét a szőlők müvelésére fordította, nálunk legalább Baranyában ez ugy volt, minek folytán a telket elhanyagolta, nem mivelte, nem trágyázta, hanem minden erejét a szőlőmüvelésre fordította és ugy most azon beruházást kell megváltania, a mit a szőlőre fordított. Ez, mondom, az ok, a mely miatt a szőlő­váltsági törvény a váltságkötelezettekre roppant terheket ró fel, s a mely ok miatt annak módo­sítását indítványoztam törvényjavaslattal. A mint megmondottam, ezen váltsági törvény mind a földesurakra, mind a kötelezettekre nézve káros. En azon törvényjavaslatban egészen más mó­dot ajánlottam. (Halljuk !). Azt a módot aján­lottam t. L, hogy emeltessék fel a százalék, a kamatláb, akkor kisebbedik a tőke és a státus vagy egy magasabb kamatlábú kötvényekkel fizesse ki a földasurat, ez megtarthatja, elteheti a kötvényt, vagy oly kamatlábbal vehet kölcsön pénzt és fizes­se ki a földesurakat, a kik kívánják, készpénzzel: mert, ha az állam már beleavatkozott, gondoskod­nia kell, hogy az illető felek, a kik közé lépett, ne károsodjanak. Ezen törvényjavaslatnak hossza­sabb indokolását vagy ezen tárgybakeverését nem tartván helyesnek, azért azt nem folytatom, csak azt akarom megjegyezni, hogy a pénzügyminisz­ter ur indokolásában maga is eltért azon törvény­től, melyre hivatkozik. Az 1868. XXVI. t. ez. 2. §. 1. pontja szerint a kilenczed és hegyvám az első osztályba tartozik; a kilenczed és a hegy­vám 10 %-kal van megadóztatva. Ha eredetét veszszük, a megadóztatás alapjának, akkor az állam­kötvények, melyeket az állam szőlődézsma megvál­tására kibocsát, képviselik azon hegyvámot, mely­től az állam ezelőtt százalékot vett; ezen sza­kasz változnék meg tehát, nem pedig a harma­dik osztály, mely a kötvényekről szól: mivel ez­által mindenesetre az állam jövedelme kevesbe­dik és ezt is közadózás utján kell pótolni, és ez csakugyan az összes népre háramlik. Azért én ezt nem tartom helyesnek: mert ezen kamatleszállítás gyökeres orvoslást nem nyújt a földesuraknak. Ezen csak egy oly törvény által kell segíte­ni, a mely mind a két fél baján segíthet. Azért én az ily kisszerű segélyhez nem járulhatok hozzá és nem fogadhatom el e törvényjavaslatot még csak a részletes tárgyalás alapjául sem. Zsedényi Ede: T. ház! Az előttem szóló képviselő urnák észrevételei nem a szőlőváltság­ról szóló törvény ellen vanuak intézve, tehát a mostani kérdéssel semmi kapcsolatban nincsenek. (Helyeslés) A kérdés most csak az: ha vajon a szőlőváltsági kötvények kamatai után kell-e a jövedelmi adót fizetni vagy nem? E tekintetben a pénzügyi és a központi bi­zottságnak véleménye az, hogy, ugy mint a föld­tehermentesitési kötvények után 7 % fizettetik, fizettessék ez után is. Ezt én igazságosnak találom és azért elfogadás végett ajánlom. (Helyeslés a jobb oldalon.) Elnök: Senki fölírva nem levén, elfogadja­e a ház e törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául ? (Elfogadjuk!) Tehát a részletes tárgyalás következik. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a tör­vényjavaslat czimét.) Elnök: Elfogadja a ház e czimet ? (Elfo­gadjuk!) Tehát a czim elfogadtatik. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa tovdlb %-kint az egész törvényjavaslatot, melyre akozpon­ti bizottságnak sem volt semmi észrevétele.) Elnök : Elfogadja a ház ez utolsó §-ust ? (Elfogadjuk!) A már részleteiben is elfogadott törvényjavas­lat 3-szori felolvasása a legközelebbi ülésben fog 1 megtörténni, Következik a közös magyar-horvát törvények­! nek Horvát-Szlavonországokban kihirdetéséről szó­| ló törvényjavaslat tárgyalása. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a tör­vényjavaslatot.) Elnök: Méltóztassanak átalánosságban hoz­I zá szólni. Királyi Pál előadó: T. ház! A közp. bizott­ság a horvátországi miniszter ur által beterjesz­| tett ezen törvényjavaslatot tárgyalván, egészen méltányosaknak tartotta az indokolásban felhozott azon okokat, a melyek szerint az 1868. XXX. t. czikk 60. §-a rendelkezvén a törvények kihirdetése módjáról azt rendeli, hogy a közös törvényhozás utján hozott törvények Horvát-Szlavón országok­ban is a régi szokás szerint eredeti horvát szö­vegezéssel ő felsége által aláírva hirdettessenek ki; de ép e rendeletnél fogva ezen törvény egy hézagot hagyott fön, a melyet a mostani törvény­hozásnak feladata kipótolni. E hézag pedig abban áll, hogy, miután ezen törvény oem mondja azt, miként hirdettessenek ki a közös törvényhozáson hozott törvények a társországokban,tehát fönmarad az eddig követett mód, hogy a hozott törvények végérvényesen kihirdettethessenek a zágrábi horvát országgyűlésen. Minthogy pedig eként bekövet­kezhetnék az az eset, hogy midőn a közös tör­vényhozáson hozott valamely törvény érvényes­sége bizonyos időhöz van kötve, az nem hajtat­hátik végre azért, mert történetesen a zágrábi

Next

/
Oldalképek
Tartalom