Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-159

834 tS9. országos Ülés áprií 2. 1870. sági kötvények" czim alatt forgalomban van, szelvénykamatok jövedelemadója czimén különböző °/okal rovatik meg, nem helyeselhető, miután tekintve azok eredetét, hasonló természetű kötvényeknek mondhatók. Midőn a törvényhozás a szőlőbirtok után járó tartozások megváltását rendelte el, még pedig az állam közvetítésével, ugy, hogy a jogosítottak kárpótlása az állam által kibocsátantó és annak jótállásáról biztosított kötvényekkel eszközöltessék, nem kívánhatta azt, hogy a jogosítottak csekélyebb értékű papírokkal elégíttessenek ki, mint azon papírok értéke, melyekkel annak idején a hasonló természetű földtehermentesités folytán elégíttettek ki a kárpótlásra jogosított birtokosok. Miután pedig a 3°/o-al terhesebb megadóztatás leszállítja a jelzálogos váltsági kötvények értékét : méltányos, hogy ezek is ugy, mint a földtehermentesitési kötvények, a jövedelemadó-törvény emiitett kedvezményében részesittessenek, mi azonban csak külön törvény által eszközölhető". A központi bizottság ezen intézkedést a pénzügyi bizottság javaslata folytán is elfogadván, a t. háznak e törvényjavaslatot átalánosságban elfogadás végett ajánlja. Dietrich Ignácz: T. képviselőház! Én meglehetős rövidséggel igen fontos okokat bátorkodom előterjeszteni, a mely okoknál fogva ezen törvényjavaslatot átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadni nem lehet. Én nagyon kényeseknek tartom mindazon kérdéseket, melyek a volt jobbágyoknak a földesurakkali viszonyait érintik. Egyszersmind, megvallom, nem akarom magamat félreértetni, és azért előre kell bocsátanom azt, hogy legkevésbbé sem akarok oly szavakat hangoztatni e házban, melyekből azt lehessen következtetni, mintha én a földesurak rovására a népet akarnám gazdagítani. A törvényjavaslat főindoka abban áll, hogy ha három #-al nagyobbittatik a szelvényadó, ez leszállítja a jelzálogi váltságkötvények értékét, és ha megkisebbíttetik, ennyivel a jelzálogi kötvények értéke fölemeltetik; ez által a váltságjogositottak minden r esetre nyernek. Tökéletesen helyeslem a czélt. En magam is terjesztettem a képviselőház elé egy törvényjavaslatot, mely, ha méltóztattak eddig már elolvasni, szintén azt ezélozza, hogy azon földesuraknak, kik az 1848-ik évi földtehermentesités következtében oly roppantul károsodtak, most egy másik alkalommal ismét az állam közvetítésével ne károsodjanak. En megmutattam számokkal: mily káros volt akkor, és mily káros most itt az állam közvetítése és a földesúr kielégítése oly állampapírokkal, melyeknek árfolyama 56 — 60 százalék volt, ugy, hogy a földesurak 100 forint helyett valósággal csak 60-at kaptak. Ha ezen veszteségből az adózó népre a szőlődézsma váltság kötelezettekre bármi csekély haszon is háramlott volna, akkor azt mondanám: hozza meg a nép az áldozatot a földesurak részére. De azt is megmutattam, hogy sohasem hozatott ez országban törvény, mely az adózó népet oly irtózatosan megterhelte volna, a mint megterhelte ezen váltsági törvény. Ha szétnézünk az országban, látjuk, hogy csaknem lázadás történt. Én tudom, hogy azon vidékeken, hol nagy szőlőterületek vannak, például Baranyában, vérig izgattatott a nép, és inkább oda engedi ingyen szőlejét, melybe annyi munkát befektetett. Nézetem szerint egy bölcs törvényhozásnak arra kellene hatni, hogy a meglazult kapcsot a volt földesurak és a jobbágyok közt megkösse és visszaállítsa azon szeretetet, a melyre oly nagyon szükség van. A tisztelt pénzügyminiszter ur azt mondja indokolásában: hogy a magyar korona államadósságainak e két neme, tudniillik a szőlőváltsági kötvények és a földtehermentesitési kötvények eredetökre nézve hasontermészetüek. Én ezt tagadom. A föld, melyet a földtehermentesitési kötvények megváltanak, és a szőlők közt nagy a különbség. A szőlőíöldbirtok a földesuraknak oly magán tulajdona volt, melyhez az államnak nem is lett volna szabad hozzányúlnia és nem is kellett volna abba beleavatkoznia: mig ellenben a föld, melyért kárpótlás adatott, úrbéri természetű volt. Tehát már eredetileg a megváltás alapja, a föld, nem volt egyforma. De más tekintetben az értéknek megváltása, az összegnek fölszámitása sem egyforma. A földtehermentesités akként történt, hogy egy császári nyílt parancs megállapította az osztályokat, és minden osztályban megállapította a váltsági tőkét egy-egy telekre nézve. Ezen osztályok szerint Magyarországban széltében —tekintetbe véve a telki állományok nagyságát—egy telekre 14—24 frt váltságdij esett. Nézzeneii szét az egész országban, mikép a szőlődézsma váltságnál, mely nem egyátalában 30—40—50 hold területnyi váltságot mond ki, hanem a mely a termés felszámítása szerint határozza meg a váltságtőkét, egy holdra nálunk Baranyában, legkevesebb 50—60 írt esik és fölmegy 3—400 frtig; ugy, hogy van oly ember, kinek fertály telke van, mely minden esetre sokkal nagyobb terület, nem ér meg annyit, mint egy vagy Vj hold szőlő. Az 1868-iki törvényhozás egy igen fontos körülményt nem vett itt tekintetbe, midőn a termést a? 1858—67. évtizedre rendelte kiszámíttatni. Ugyanis tudjuk, hogy az 1853-ki császári nyilt parancs szerint a szőlők megválthatóknak nyilváníttattak és a termés kiszámítás az 183645-iki időközre tüzetett ki. A birtoknak, a telkeknek szabályozása, hasonlag ugyanazon na-