Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-141

Hl. országos Ölés márczius 10. 1870. 25 pontból és népszerütleniteni fogja az országnak egy része előtt a honvédséget egy sokkal komolyabb dolog, és ezúttal megmondom, hogy mi? Népszerütlenitette és népszerütleniteni fogja, hogyha a kormány a részben nem ad tónust ma^a, a mint jogában, módjában és kötelességében áll: ezen honvédseregnek szellemét olyanná tenni, hogy ne ríjon ki belőle minden felé, a hol találkozik az ember, az utezán, gőzhajón, vasúton és mindenütt, nem a magyar szellem. hanem a német szellem. (Bal felől: Igaz ') Azt pedig a kormány igen könnyen megteheti, az nagyon kevésbe kerül: mert ha a miniszterelnök ur és a többi miniszterek s átalában a hatóságnak fő emberei, a kormánynak fő emberei nemcsak hogy nem kerülik a magyar zamatot megadni ezen honvédségnek, hanem egyenesen éreztetik azokkal, kik a német szellemet aka/rják behozni a honvédségbe, hogy az nincs inyökre: akkor ne féljünk , mert a honvédszervezet népszerű lesz, akárki, akármit beszéljen ellene. Végre még csak egy megjegyzést leszek bátor tenni, és azt egyenesen a miniszterelnök urnák kifejezéseire. Sokan a ház azon oldalán, melyen szerenesés vagyok ülni, és jelenleg állani, megbotránkoznak a miniszterelnök urnák némely időnkinti kifejezésein. Én megvallom, hogy kissé furcsán hangzik, az igaz, ha Magyarország miniszterelnökét beszélni halljuk, rágódásról; hogyha Magyarország 1848—49-iki harczait, ha mindjárt esak hasonlatilag is — én nem is tulajdonitok annak semmi rósz értelmet — gyermekjáték gyanánt emliti, ós ma ismét „sárról" beszélni halljuk. Ez kissé furcsán hangzik, az igaz, és talán egészen a parlamenti kifejezések szótárába nem is sorozható, hanem mondom, én részemről nem botránkozom meg az efféléken, s megvallom egész őszinteséggel, hogy én sokkal inkább szeretem azt, mikor a miniszterelnök ur kitör, mert ezek a kitörések a valódi érzelem kifejezései, ha haragszik vagy boszankodik, vagy restéi valamit, de ez érzelem és az érzelem a szívből jön. és azt én mindig szeretem, mert a genius eredménye. Ha Andrásy gr. nem találja mindjárt azt a kifejezést, melyet Magyarország miniszterelnökének használnia kellene, az megint más kérdéshez tartozik ; hanem azzal állani elő* mikor nem tud valamely fölhozott érvre ellenérvet találni, hogy szemben az Ő ellenei — nem ellenségei, hanem ellenei — egyenesen hazafiatlanságot követnek el, egyenesen gonosz indulatból teszik megjegyzéseiket, sarat dobálnak rá; nagyon szegény eljárás —mindamellett, hogy a mim mondám, sokat meg lehet engedni a genius érzelem fölbuzogásának—azt mondani, mikor nn kritizálunk valamit a honvédelmi költségvetésben, hogy sarat dobálunk. (Jobb oldalon ellemKKPV. H. NAPLÓ lBVff VU. mondás. Fölkiáltások: Nem arra vonatkozott.) De átalánosságban épen erre vonatkozik, mert a t. kormányelnök ur nem mondott semmit, nem felelt semmire, ezt hagyta az igen t. államtitkár úrra, kiről a legnagyobb őszinteséggel és készséggel elismerem, hogy statusférfiui módon felelt igen sokra és igen érdekes beszédet tartott a házban, de az igen t. miniszterelnök ur nem felelt semmire, hanem csak kitört. (Bal felől: Ugy van!) Ha kitörése jogos, ha kitörése méltányos, az iránt soha senkinek sem lesz ellenvetése; de azt tagadom, hogy azon kitörés jogos és méltányos lett volna. E háznak ezen oldala époly hazafiúi, és soha sem szoktam több hazafiságot föltenni ez oldalról és saját magamról, mint a másik oldalról. Én mindkét részről elismerem, mindkét részről fölteszem, mint tudom magamról, és fölteszem másról, hogy a hazának szeretete által sugaltatik, a hazának javára törekszik. Ha ezt fölteszszük egymásról, akkor én részemről nem tartom följogosítottnak a miniszterelnök urat arra, hogy mikor az ő minisztériumának tényei megtámadtatnak, költségvetésének egyik-másik tétele helytelennek állíttatik, egyikmásik tétel iránt kérdés intéztetik hozzá: azzal feleljen, hogy mi megtámadjuk a honvédséget és azt népszerűtlenné akarjuk tenni, hogy mi sohasem voltunk a mellett, hogy akkor, midőn megindult, nem hittük hogy meg fog állhatni, mikor pedig láttuk hogy az fönáll, mindenféle kifogást teszünk ellene. A parlamentnek íöladata: hogy minden tételre nézve, mely iránt aggodalma van, kérjen fölvilágosítást; a kormánynak pedig kötelessége, hogy minden nyilvánuló aggodalomra fölvilágosítást adjon. Ha az államtitkár ur beszédét, melyet most tartott, akkor mondta volna el, mikor Györffy Gyula képviselő kérdést intézett hozzá, ez az egész vita elmaradt volna és valószínűleg a t. miniszterelnök urnák boutadeja is elmaradt volna; hanem akkor kellett volna felelni, mikor aggodalom nyilvánult de nem ugy felelni, a mint a miniszterelnök ur felelt. Öszszefoglalva érzelmeim nyilatkozatát, én azt mondom, hogy tagadom annak igazságát, a mit az államtitkár ur a sajtóra nézve mondott; a kormányelnök urnák pedig tagadom igazságát arra nézve, a mint ő érzelemnyilatkozatának kifejezést adott. Kerkapoly Károly államtitkár: Az előttem szólott képviselő ur egyetlen egy nyilatkozatára kívánok esak felelni; mert a miket a kormányelnök irányában a t. képviselő ur fölhozott, azokra nézve természetesen nem rajtam fekszik a felelet terhe. Én a magam részéről nem hiszek tévedni, ha azt állítom, hogy én a balodali sajtónak csak egy részéről szóltam, 4