Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-158

320 158. országot Olts ápril 1. 1870. vajon az államháztartás megtakarítással, vagy hiánynyal végződött-e ? Ugyanezt állítom most is; s ha a pénzügyminiszter ur azon czikksorozatnak más értelmet méltóztatott tulajdonítani, ne vegye rósz néven, de én ezt az ott foglaltak értelme elferditésének vagyok kénytelen kijelenteni. Azt is monda a pénzügyminiszter ur, hogy hibáztam abban, hogy levontam az 1867-dik évre az 1868-ban tett kiadásokat az 1868-iki bevételekből. Bocsánatot kérek, én ezt a t. pénzügyminiszter ur saját zárszámadása nyomán voltam kénytelen tenni. Nézze meg a t. pénzügyminiszter ur a zárszámadások 28-ik és 30-ik lapját, s ott látni fogja, hogy mindazon bevételek, melyek az adókból és más kutforrásokból az 1867-ik évi hátralékokból folytak be, 1868-ban a zárszámadások 28. és 30-ik lapjain az 1868. év jövedelmei közé vannak sorozva. Bs igy én e kiadásokat természetesen máshonnét nem vonhattam le, {Helyeslés bal felől.) mert, miután minden bevétel, mely 1867-dik évről 1868-ban folyt be, az 1868-iki jövedelemhez van számítva, igen természetesen azon kiadásokat is, melyek az 1867-ik év számlájára 1868-ban tétettek, az 1868-ik év összes jövedelméből kellett levonnom. (Helyelsés bal felől.) En nem helytelenítem azt, hogy a t. pénzügyminiszter ur azon bevételeket — az adókból ós más forrásokból — melyek 1868-ban az 1867-ki számlára vétettek be, az 1868-iki jövedelmek sorába igtatta; — tudom miért tette ezt a pénzügyminiszter ur, és helyeslem eljárását, helyeslem annyival inkább, mert azért a számadásban nehézség és hátramaradás nem történik, minthogy ugyanannyi marad ismét föl jövőre azon adókból, melyek 1868-ban kivetve voltak, de be nem hajtattak; például a földadóból 1868-ban 1867-ről bevétetett 15 millió, 1868-ról 38 millió: ez tesz a százezrekkel együtt 54 milliót, mely összeg egészen az 1868-ik év számlájára lett fölvéve, de viszont ismét 15 millió fönmarad 1869-re azon összegből, mi 1868-ra ki volt vetve, de be nem hajtatott. De nem esnek ugyauily szempont alá azon tételek, melyek az 1867. év előtti időkben hátralékban maradt összegekből befolytak, mert azon, összesen 5 millió frt. valósággal megfogyasztotta az ország régi aetivumait, a nélkül, hogy azok máskép pótolva letlek volna. Meglehet talán, t. ház, hogy ha láttam volna azt a sok pénzt együtt, mely a pénztárakban van, tán némileg magam is elkábultam volna; (Derültség.) de remélem, ismét hamar visszanyertem volna öntudatomat, megfontolván azt, hogy azon sok pénz az állam terhére fölvett vasúti kölcsönből,.. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Egy fillér sem abból! Ghyczy Kálmán: a régi megfogyasztott activ követelések, az eladott államjavak után, az eladott úrbéri kötvények után bevett összegekből folyt be. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Az sem áll! Ghyczy Kálmán: Nem mondom kizárólag, de legalább nagy részben. Már most engedje meg a t. ház, hogy ezeknek előrebocsátása után reflectáljak azokra is, melyeket Justh József és Gajzágó Salamon képviselőtársaim főihoztak. Justh t. képviselő ur azt mondta, hogy ő egyátalában nem csodálkozik azon, hogy mi, kik a hetes bizottság kiküldését elleneztük, kik ez iránt kezdet óta bizalmatlanságot nyilvánítottunk, véleményét most nem helyeseljük ; de kívánja, hogy viszont mi se csodáljuk, ha ő bizalommal viseltetvén a hetes bizottság iránt, annak véleményét elfogadja. En nem csodálom a t. képv. ur eljárását, de, ha ezen állítása oda volt irányozva, hogy véleményünk nyomatékát gyengítse, — akkor nem méltóztatott a t. képviselő ur figyelembe venni, hogy ezen állításával saját véleményének súlyát enyésztette el: mert a számadási ügyekben a bizalom éppen ugy nem érv, mint a bizalmatlanság. (Helyeslés.) Számadási ügyekben csak egy auctoritás van: „kétszer kettő négy," (Élénk helyeslés bal felől.) és e számítás helyességének megpróbálására csak egy ut vezet, t. i. a számviteli rendszer megvizsgálása és az utánszámitás. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy egy sereg számnak nagy fáradtsággal összeállítása ő előtte nem bizonyíték. Erre nézve először megjegyzem, hogy egyátalában nem nagy fáradságba került azon számokat előállítani, melyeket bátor voltam a t. ház elé terjeszteni. Nagy fáradtságnak ezt csak azok nevezhetnék, kik vonakodnak minden fáradságtól, melylyel szövevényes ügyöknek tárgyalása mindenesetre együtt jár. A számok összeállítva egy seregben — igaz — nem bizonyíték, ha a számokban logika nincs: de ha ezen számok arithm etikailag összefüggenek egymással, akkor a következtetés, mely ezekből levonható, mathematicai, és igy a logika bizonyítékánál is nagyobb erővel bir. (Egy hang jobbról: Silvester.') Es én azt hiszem., hogy azon számokkal, melyeket a t. ház elé nem azért terjesztettem, hogy azok eredményeit mint apodicticusokat állítsam föl, hanem azért, hogy megtámadhassam azoknak alapján a hetes bizottságnak számításait, azt hiszem, hogy ezen czélomat elértem s a számok erejével azt, a mit akartam, bebizonyítottam, mint ez bővebben ki fog tet-