Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-158
158. országos Ülés ápril 1. 1870. g ] g vény által előirányozva : miként történhetett mégis, hogy azon kimutatásban, melyre hivatkozik, a bevétel 260 milliót, a kiadás 232 milliót tesz ? Hogy ez a költségvetési törvénynyel, — melyben sokkal kisebb előirányzatok vannak, — mikép egyeztethető meg, nem tudom: lehet, hogy a pénzügyminiszter ur tudja, de mások, a kik nincsenek minden titkába bevezetve, nehezen fogják kitalálhatni. Azt mondja továbbá a miniszter ur, hogy helytelenül nevezem 1868-ra nézve a fedezeti előirányzatot ideálisnak; s erre nézve azt mondja, hogy föl volt ezen előirányzat véve a pénzügyi bizottságban, ott részletesen volt tárgyalva, és igy bemutatva az országgyűlésnek, s az ő kívánatára az osztályokkal is közöltetett. Engedje meg a t. pénzügyminiszter ur, hogy az 1868-ki pénzügyi bizottságnak zárjelentéséből egy passust fölolvassak. A pénzügyminisztérium költségvetésére azt mondja a bizottság : „A pénzügyminisztérium költségvetésénél, melyben államháztartásunk alapforrásai és eredményei együttesen föltüntetve jelentkeznek, a bizottság azon nézetből indult ki, hogy a jelen átmeneti időben, midőn a pénzügyi rendszer átalakítása folyamatban van, és a pénzügyi kezelés újjászervezésének számos nehézséggel járó munkája befejezve nincs ; de azért is, mivel az adó-törvényeknek országgyülésileg legújabban történt megállapítása, a födözetnek pontos meghatározását lehetlenné teve, az egyes előirányzati tételek pedig folytonos változásoknak vannak kitéve, e budget átvizsgálása nem eszközölhető, és azért azt csak átalánosságban ajánlja elfogadás végett." Mi történt ezen jelentéssel ? Beadatott a házban a pénzügyminiszter ur által beadott fölviiágositásokkai, és födözeti előirányzattal, közöltetett az osztályokkal: de törvénybe nem igtattatott be. Nem-e világos bizonyítéka ez annak, hogy épen azért, mert a födözeti előirányzat az osztályokban tárgyalta tott, de a költségvetési törvénybe be nem vétetett : az országgyűlés azt el nem fogadta, és helyben nem hagyta? mert hiszen különben a költségvetési törvénybe 1868-ra épen ugy fölvétetett volna,mint 1869-re beigtattatott. (Igazi Ugy vem! bal felöl.) Hivatkozik a pénzügyminiszter arra. hogy azon előirányzat, melyet ő beadott, az ország levéltárában meg van. Kérem a pénzügyminiszter urat: hány vélemény, hány javaslat van az ország levéltárában, mely az országgyűlés által soha helybenhagyva nem volt ? (Derültség a bal oldalon.) A mi a kiadások előirányzatát illeti, e tekintetben vádat a pénzügyminiszter úrtól nem érdemlek: mert elismertem, hogy a kiadási előirányzat azon módon vétetett a hetes bizottság által is föl, mint a törvénybe igtatva van, és csak abban láttam az eltérést a törvénytől, hogy itt is a hetes bizottság költség és kiadás közt önkényes különbségeket tesz, melyekről pedig a törvényben egy szó sincs. És valóban, t. ház, ha fölteszi az ember azt, hogy a tőrvényben csupán bevételek és kiadások vétetnek föl. ós azután a zárszámadásban quasi deus ex machina megjelennek egészen más összegek, a bevételek ós ' jövedelmek, költségek és kiadások czime alatt: mondhatja-e bárki is lehetségesnek a kellő átnézetet ? lehetséges-e ekkor tüzetes összeegyeztetése a valóságos eredménynek a költségvetéssel és törvénynyel? Méltóztassék akárki magának venni azon fáradságot, és ezt megpróbálni, nem mondom, hogy lehetetlen, de bizon} 7 ára oly munka, mely számos hónapnak reáforditását igényelné ! Azt mondja az igen t. pénzügyminiszter ur, — és itt argumentummal ad hominem él, — hogy én magam állítottam föl azon elvet, hogy meg kell különböztetni az államnak folyó bevételeit azoktól, melyek az államnak valóságos jövedelmeit képezik, ugy viszont a költségeket a kiadásoktól, és hivatkozik e tekintetben egy czikksorozatra, mely nevem alatt a múlt évben megjelent, és az ellentéteket iparkodik kimutatni, legközelebbi nyilatkozatom, és azon czikksorozat között. Én köszönettel tartozom a t. pénzügyminiszter urnák, hogy a mennyiben a dolog engem illet, figyelemre méltatta azokat is, és ily hosszú idő lefolyása után, a miket egy igénytelen czikksorozatban több hónappal ez előtt bátor voltam a közvélemény elé bocsátani. De vegye tekintetbe a t. pénzügyminiszter* ur az időközben beállott változásokat! Mikor én azon czikk-sorozatot irtam, akkor még zárszámadás kezünkben nem volt. (Lónyay Menyhért pénzügyminiszter közbeszól: Meg volt már!) A pénzügyminiszter ur tudhatta a zárszámadást, de nekem arról tudomásom nem volt. En nekem tehát számításaimat másra fektetni nem lehetett, mint a törvényre. A költségvetési törvényből mutattam ki, hogy ugy 1869-re, mint 1868-ra, ismétlem, a költségvetési törvényben magában deficit van előirányozva. Ezt akkor pénzügyminiszter ur maga is elismerte; hogy a zárszámadások megkészülvén, ez mind a kedvező körülményeknél fogva egészen nem valósult, annak szivemből örvendek magam is, — de, hogy ellenkezésbe jöttem volna magammal, mert különböző körülmények között különbözőt állítottam, azt el nem ismerhetem. Egyébbiránt én azon említett czikksorozatban is ugyanazon véleményt támogattam, melyet most támogatok, hogy t. i. előbb a bevételeket és kiadásokat kell mind constatálni és összeegyeztetni a költségvetési törvénynyel, azután tenni meg ezen valóságos zárszámadások alapján a további számításokat arra nézve, hogy
