Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-158
314 158. országos Ölés áprii I. 1870. túlzott scrupulositással igyekezett eljárni, midőn az állam bevételei és kiadásainak kezeléséről oly részletes számadást terjesztett be. Mert az 1867. országos határozat mire kötelezte a minisztériumot? — arra, hogy a fönálló gyakorlati szabályok szerint járjon el, és ne adjon ki többet, mint a mennyit bevett. Ha szorosan ezen fölhatalmazáshoz kívánta volna a minisztérium magát tartani, elég lett volna kimutatnia, hogy többet nem adott ki, mint a mennyit bevett, sőt még fölösleg is maradt. Az 1868. évet illetőleg : annak 4 első hónapjáról szól az 1867. XVIII. törvényczikk, és az mit mond ? „Ezen 4 havi időszak alatt a pénzügyminiszter a beligazgatási költségek födözésére a jelen év folytán — t. i. 1867. év folytán — gyakorlatban volt elj'árás szerint fogja a szükséges összegeket folyókká tenni." Mi volt pedig ezen gyakorlatban volt eljárás, melyet az 1867. márczius 2-ki országos határozat megállapított? „Ne adjon ki többet, mint bevett!" De ez nem elég. Az 1868. IV. törvény czikk kiterjesztette ezen fölhatalmazást egész 1868. évi június végéig, vagyis az év feléig, ugyanazt mondván ki, mit a fönebb idézett 1667. XVIII törvényezikk megállapított, t. i.: a pénzügyminiszter a szükséges összegeket a jelen óv folytán gyakorlatban volt eljárás szerint fogja folyókká tenni. És miután ezen gyakorlat az 1867. márczius *2-ki országos határozat által volt megállapítva, mely azt mondja, hogy a minisztérium ne költesön többet, mint a mennyit bevesz; azon egész időszak s / 4-ed részére, melyre nézve jelenben fölmentésadásról van szó, a minisztérium semmi más kötelezettséget nem vállalt, és e szerint szorosan a törvényt véve, ezen időszaknál máskép nem is tartozott volna számolni, mint: hogy nem adott ki többet, mint a mennyit bevett, és csakis azon 2 év utolsó hat hónapjára nézve érvényes az 1868. XXVIII. törvényezikk. Mit tett ennek ellenében a minisztérium ? Többet tett, mint a törvény kivánt: számolt minden egyes tételről az 1867-ik évre nézve az 1866. deczember havában nem is alkotmányos utón engedélyezett előirányzat szerint; az 1868. évre nézve pedig a kiadásoknál az 1868. XXVIII. törvényezikkben megállapított tételek szerint, a bevételekről pedig az előterjesztett előirányzat szerint, melyet a pénzügyi bizottság helybenhagyott, és mely az ország levéltárába letett költségvetési példányban foglaltatik. És képviselő ur azért kívánja kárhoztatni „a minisztériumot, mert ily részletesen számolt, és hogy ily részletesen számolt és mérleget előterjesztett, azt calamitásnak tartja; én pedig — engedje meg, hogy kimondjam — azt tartanám nagy calamitásnak, ha azon számviteli ideál, melyet képviselő ur beszédében fölállított, s mely nem más, mint a mely a birodalom másik felében divatozik, — mely divat iránt képviselő ur bizonyos előszeretettel látszik viseltetni — nálunk is behozatnék. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ezt nevezi képviselő ur oly világosnak, oly átlátszónak, hogy azt bárki megértheti; képviselő ur t. i. azt mondja, hogy teljesen megelégszik oly számadással, melynek 4 rovata van. A bevételeknél minden egyes czim után az első rovatban az foglaltatik, hogy mi vétetett be az 1867-ik esztendőre nézve, az 1867-ik év folyama alatt és külön az 1868. év Jtnásodik felében. A második rovat egyesíti ezen két összeget és egy összegben tünteti elő mindazt, a mi az 1867. évre bevétetett. A 3-ik rovat magában foglalja azt, a mi a költségvetési törvény ezen czime alatt „ bevételképen" előirányoztatott. A 4-ik rovatban van az összehasonlítás az eredmény és költségvetési előirányzat közt; az t. i. hogy mennyivel volt kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb az előirányzatnál a valóságos eredmény. Ez tehát képviselő ur szerint az államszámvitelnek ideálja, melyet a kezénél levő osztrák államszámviteli elvek szerint állított össze Ha csak ezután vágyódik, megtalálja ezt az 1868-ki zárszámadásra nézve szorul szóra. (Halljuk! Mattjuk!) Tessék megnézni a 85-ik laptól kezdve egész végig: itt is ugyanazon rovatok fordulnak elő. A rendes bevétel (89. lap szerint) 111 millió, a rendes kiadás (99. lap) 103 1 j 2 millió, a rendes felesleg 7 % millió; a rendkívüli bevételek és kiadásokkal : bevétel (91. lap) 149 s j 4 millió, kiadás (111. lap) 129^4 millió; rendkívüli felesleg 20 1 | 2 millió, tehát ezen elszámolási rendszer szerint, melyet ideálisnak tekint, a maradvány 28 millió, és nem azon szerény 2\ millió, melyet a zárszámadás mutat. (Tetszés jobb felől.) Kárhoztatja továbbá tisztelt képviselő ur beszédében azt, hogy miért tétetett a zárszámadásban különbség: bevétel és jövedelem, kiadás és költség közt? megvallom ennek kárhoztatását olyantól, ki a beszédében a kettős könyvvezetési módszerről beszél, nem értem; de hogy arról meggyőzzem, miszerint nem elég a pénztári eredményeket — azaz a bevételt és kiadást — elősorolni, bátor vagyok ajánlani : méltóztatnék elolvasni érdekes czikkeit a „Hon" kis-igmándi levelezőjének: — a múlt nyár onjelentek meg. Elsejét azzal kezdte, hogy hazánk állapotáról az akkori ülésszak berekesztése alkalmával mondott beszédemet — az abban kimutatott eredmények végett — briliáns tűzijátéknak nevezte, pedig alig lettünk néhány hóval öregebbek, s az én állításaim nem tűzijátéknak, de örvendetes valóságnak, a kis-igmándi 16 milliós
