Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-157

157. országos illés márczius 31. 18T0. 295 külföldre szóló váltók által eszközölvén a fizetést, hozta ki a kedvező eredményt, a mi mindenesetre oly ügyes működés, melyért köszönetet érdemel. (Helyeslés.) Áttérek t. ház azon számításra, melyet a t. képviselő ur előhozott. Az összes bevétel tett 149,896,279frtot; az összes kiadás tett 121,808,423 irtot és 16 krajezárt. A kiadás a bevételből levonatván, marad 28.000,000. A képviselő ur az általa kimutatott 28,870,000 frtnyi összegből levonandónak tartja. Először, — én ugyan nem tudom, hogy miért — azon 4,111,463 frt, mely a zárszámadás 54—55-ik lapjai szerint ott mint kiadás áll. Ezt nem tudom, miért akarja a t. képviselő ur levonni, miután az 68-ban 67-re történt fizetés, mint ilyen a kiadásokból ki nem maradhat. ítt igen kedvező dolgot fogok mondani, — mondja a t. képviselő ur — levonván ezt, még mindig marad 23.970,000 frt, mint oly összeg, mely a kiadások levonása után az évi bevételekből a pénztárban megmarad és az 1868-iki zárszámadás aktívumát képezi. Most megállapítván e szerint a t. képviselő • ur az aktívumot 23 millióban, levonja mindazokat ezen aktívumból, a miket levonandónak hisz: „Vasúti kölcsönben 22,111,000 forintot és mindazt, mi a törvényben magában előirányozva van a rendkívüli bevételekre, azon 8,558,000 frt 60 krajezárt, mely összeg az országnak a közös pénztárban levő áctivumaiból az 1868-iki közösügyi rendkívüli költségek födözésére utalványoztatott; továbbá több kisebb tételen kivül még a régi adóhátralékból befolyt 5 millió 280,000 frtot és végre ezen passivumok összegét 37.368,000 forintban állapítja meg, és levonva ebből az aktívumul kimutatott 23 millió forintot, még mindig 13 millióra számítja azon összeget, mely 1868. lefolyta alatt az állam terhére valósággal kiadatott : tehát 13 millió a passivum. A t. képviselő ur igazságos akart lenni, és most előszámitja mindazon beruházásokat, melyek ezen passivumból levonandók. — Nevezetesen az államvagy ónnál 122,000 frtot, a dohányjövedóknél 206,000 frtot, a távirdai vonaloknál 268,000 frtot, s több kisebb tételen kivül az államvagyon gyarapodásában 2.033,000 frtot, és végre a vasúti kölcsönből befektetett 9.667,000 frtot, sigy a beruházások értékét 12.399,000 írtban a kimutatott passivumból levonva, megállapítja a végleges hiány t935,000 írtban, s a hetes bizottság jelentésében foglalt 6.830,000 frt vagyongyarapodást, beruházást, illetőleg megtakarítást mint egészen indokolatlant tünteti föl. Ha ez igy van, akkor én abban a nézetben vagyok, hogy a bizottság csakugyan hibázott, de nem azért, mert 6 milliót mutatott ki megtakaritásképen, hanem azért, mert nem mutatott ki sokkal többet. Bátor leszek szavaimat indokolni (Haljuk!) A t. képviselő ur 22 millió és egynehány százezer forintot von le mint vasúti kölcsönből bejött összegets abból fölszámit csakis 9,667,000; frtot az állam javára. De megfeledkezett a t. képviselő ur, hogy a bizottság a maga jelentésében 12 millió s egynehány százezer frtra teszi azon pénzösszeget, mely az állam vasúti kölcsönéből mint valóságos összeg nemcsak létezik, hanem részint kész pénzben, részint legjobb hitelű értékpapírokban be van fektetve, és az 1869. Julius elsejétől a földhitelintézet által kezeltetik. Ezt tehát méltóztassék a kiadásokból levonni. Másodszor ha a beruházásokat, a mint föl méltóztatott számítani s a többit a mi kimutatásunkból átvenni méltóztatott volna, egyszersmind át kellett volna venni azon 3 millió s egynehány százezer forintot is. mely mint megtakarítás kész pénzben 1868, végén az állam pénztárában a jövedelmekre vonatkozólag meg volt, s hogy ha a 12 millió s egynehány százezerét a 3 millió egynehány százererrel összeadja, :\kkor kitűnik, hogy a majdnem 16 milliónyi megtakarításból csakis a 900,000 forint az, a melyet a t. képviselő urnák levonnia kellene. De épen ez | mutatja, hogy nem jó számítás, az államháztarj tásnál csak is bevételekre s kiadásokra figyelni: mert a bevételek és kiadások nagyon fontos érdekkel bírnak a pénztári mérlegre nézve ; de az állam költségi törvényére nézve nem bírnak oly nagy fontossággal. (Helyeslés joub felől.) Ez mutatja t. ház, hogy a bizottság érett megfontolás után nyilatkozott a mellett, hogy helyesnek tartja a zárszámadási rendszert azért, hogy nem csak bevételek s kiadásokról szól, hanem szói jövedelem s költségről is; ezt egymástól elválasztja, s ez által lehetővé teszi azt, hogy az államköltségvetési törvény, mely csakis költség s jövedelemre vonatkozólag vizsgáltathatik meg, megí vizsgálható legyen. (Élénk helyeslés jobb felől.) [ Senkinek sincs joga — én azt hiszem, nem is teszi e házban senki — hogy a bizottság tagj jairól föltételezné, miszerint ők föladatuk niegolI dásában könnyelműen jártak volna el. Mielőtt ! véleményét megállapította volna, sok vizsgálaton i és gondos tanulmányozáson ment az keresztül, a mire határozatilag ugyan nem volt kötelezve, tekintve kiküldetését; de a melynek megtételére nézve — tudatában azon súlynak, melyet a. viszonyok szavainak kölcsönözni fognak — erkölj csileg kényszeritettnek találta magát. Ha a bii zottság, szorosan szem előtt tartva a költségveí tési törvényt, megállapítja tételek szerint a kij adástól történt eltéréseket, azoknak indokait megI vizsgálja, és föl tünteti a viszonyt, a mely egyei dül birhat — a mint fönebb mondottam — ha-