Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-157

94 157. országos Diés márczius 31. 1870. épen az 1868. XXVIII. törvényczikk rendeletét tartotta a kiadásokra nézve mórvadónak és mért gondolja a t. képviselő ur, hogy a bizottság nem tartotta magát a XXVIII. törvényezikkhez ? azért, mert elfogadott egy előirányzatot a bevételekre nézve, mely a ház előtt meg nem fordult, a melyet a pénzügyi bizottság részletesen nem tárgyalt és mely törvényes erővel nem bir. T. ház! A t. képviselő ur sokkal jobban fogja tudni mint én, hogy azon előirányzatnak a födözetre nézve minő sorsa volt 1868-ban itt a ház körében. Álig hihető, hogy a pénzügyi bizottságnak, — melynek jelentése megtalálható az irományok 5-ik kötete 240-ik lapján 305. szám alatt — és melyben, mint magát kifejezi, arról gondoskodott, hogy a kiadások és bevételek közt a helyes arány föntartassék, és mely a födözetre nézve a „végeredmény" rovata alatt ugyanazon összegeket nevezi meg, a melyeket a zárszámadás foglal magában, — mondom — alig hihető, hogy ne tárgyalta volna részletesen, miután jelentéséhez egy mellékletet csatol, a melyben tételek szerint számíttatik íöl minden adónem, tételek szerint számíttatik föl azoknak lehető jövedelme és ezen összegek szórói-szóra, tételrőltételre megegyeznek azon előirányzati összegekkel, melyeket a hetes bizottság, valamint a zárszámadást szem előtt tartotta. Ugyanezen évi irományok 6-ik kötetében 8-ik lapon 305. szám alatt található Deák Ferencz indítványa, melyet a ház elfogadott, és mely tekintettel a pénzügyi bizottság által kifejezett kivánatokra, kívánja a budgettörvényt 1868. évre a pénzügyminiszter által beadatni. A pénzügyminiszter a törvényt beadja és mellékli öszszehasonlitását mindazon tételeknek, melyeket egy felől ő maga terjesztett be, más felől pedig a pénzügyi bizottság lejebb szállított, vagy fölebb emelt és ezt mind a kiadásokra, mind a bevételekre nézve. A napló 10-ik kötetének 20-ik lapján, a pénzügyminiszter a házat kéri, hogy ugy a törvényjavaslat, mint a mellékletek nyomattassanak ki és az osztályokban való tárgyalás végett az osztályokhoz utasíttassanak. Tehát azt kell hinnem, t. képviselőház, hogy ezen törvényjavaslat a mellékletekkel együtt, a mely mellékletek közt be van foglalva a felelet is, az osztályokhoz utasitatván, azok részéről a ház határozatához képest, tárgyaltatott is. De t. ház, nem is oly főfontosságu dolog az, és már maga a bizottság is megjegyezte, hogy a törvényben a födözet nincs megállapítva; nem oly főfontosságu dolog, mert csakis az összehasonlítás kedveért hozatott be a bizottság jelentésébe; de hogy mégis valami előirányzat létezhetett, maga a t. képviselő ur tanúsítja beszédje későbbi folyamában: mikor azt mondja, hogy elismeri, hogy az 1868-ik évben az adók és az államvagyon nagyobb mérvben jöttek be, mint az előre látható volt, ez az előrelátható, t. ház, azon előirányzat, a mely itten nem ideális alapokon, hanem azon alapokon, a melyek a házhoz be lettek terjesztve,az osztályok által tárgyaltattak és jóllehet az állam költségvetési törvénybe be nem mentek, mégis, úgyszólván, mint a háznak határozata elfogadhatók valának. De ez, ismétlem, nem oly főfontosságu kérdés ; nagyobb fontosságú kérdés a kiadásokra nézve, és itt először is megjegyzem, hogy a t, képviselő ur azt mondja, hogy a hetes bizottság nem is tartotta magát azon előirányzathoz sem, a melyet elfogadott és itt számokat idéz. Ha szives lesz a t. képviselő ur és utána néz a mi második számú mellékletünkben, meg fogja látni; hogy épen az a 146.215,000 frt jön ki és ismét az a 130.618,000 frt, melyet ő maga fölhozni méltóztatott. Ennek következtében tehát láthatja, hogy elfogadván az előirányzatot, nagyon és hűn tartottuk magunkat ahhoz. A t. képviselő ur idézte a bizottság ultal megállapított eredményeket, és azt mondja a végén, hogy ezen számítás magában igen helyes, csak az a hibája van, hogy azon számok nem állanak, melyeket a bizottság alapul fölvett. És miután az általam emiitett előirányzatot hozta föl, azt monda, hogy a mi számitásunk nem áll; de miután más felől a t. képviselő ur megfogja engedni, hogy az előirányzathoz képest csakugyan áll, azt hiszem, hogy ezen indok elesik. Hanem egy másik számítást is tett a t. képviselő ur és erre nézve engedje meg, hogy megtehessem észrevételeimet. Eem is említve, t. ház, azt, mit a megtakarításokra nézve a képviselő ur mondott, hogy t. i. mindaz, a mi megtakarittatott, nem a pénzügyminiszter érdeme, hanem érdeme azon kiadások kevesebbletének, melyek a közös ügyeknél s az államadóssági já.ruléknál előfordultak, azt hiszem, t. ház, hogy a pénzügyminiszter ur nem is tehetett mást, mint csak azt, hogy az adott körülményeket jól föl tudta használni: ezt megtette, ez kötelessége volt. Hanem azon eredményeken kivid, melyek az ezüst fölpénzből folynak, a pénzügyminisrter urnák még egy más érdeme is van : {Halljuk!) az t. i. a mit az agio körüli eljárásával tett. Kezünkben van. t. ház, egy kimutatás az ezüst agiora nézve 1867. deczember 31-étől fogva egészen 1869. deczember l-ig, és itt átlagosan megvannak a számok, s a végeredmény az, hogy provisioval együtt 15 frt. 46 kr. volt ez idő alatt az agionak átlaga. A pénzügyminiszter ur pedig nem 15 frt és 46 krajczárral fizette az agiot, hanem 14 frt. 48 krajczátral; és az ugy volt létesíthető, mert nem a piaczról vette az ezüstöt, hanem