Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-157

157. országos Illés márczius 31. 1870. 293 országos alapok javára, a túlkiadásokhoz hozzászámítjuk, mert ha ezt hozzá számítjuk, itt akkor, miután itt leróttuk mint kiadást, akkor mint követelést hozzá kell számitanunk azon alapoknak 1867. év elején levő maradványaihoz és ekkor a maradványok mindenesetre 511,000 írttal többre fognak menni, a mi az eredményre vonatkozólag mindegy. T. ház! Az 1868-i zárszámadások rendszerét a bizottság helyesnek találta; helyesnek találta különösen azon vezérelvet, mely a zárszámadások rendszerének megállapításánál szem előtt tartatott, s mely elvet a t. képviselő ur leginkább megrovandónak tartotta: azt t. i. hogy a bevétel és kiadás nem vegyitetik össze a költséggel és jövedelemmel, és e kettő, közti azon lényeges különbség, hogy minden bevétel csak addig jövedelem, mig az az államvagyont szaporítja, és minden kiadás csak addig költség, mig az államvagyont csökkenti, figyelmem kívül nem hagyom. A t. képviselő ur azt mondja, hogy a bizottság e tekintetben nézeteit nem indokolta. Hivatkozom a jelentésnek először 13. lapjára, hol a bizottság kimerítően előadja mindazon okokat, melyeknél fogva a zárszámadásban fölállított rendszert helyesnek találta, mindig emiitvén az elvet, melynél fogva a rendszer megállapittatott, mert nem tagadja másfelől, hogy alkalmazásban az 1868. zárszámadás épen azért, mert a viszonyok kényszerűségénél fogva mintegy két évi számadásokat kellett, hogy foglaljanak magukban, ezen tömeges kimutatások következtében lett sokkal nehezebben átvizsgálható, mint lett volna különben. Hivatkozom a bizottság jelentésének egy másik részére, a hol t. i. a végszámadásokat megteszi, és azt mondja: „A fölállított zárszámadási rendszert — mint azt jelentésének mindjárt elején megjegyezte — a bizottság helyesnek találja, mert: valamint az egyesek, ugy az államháztartásnál is az egy évi összes bevételek és kiadások nem csupán az évi költségek és jövedelmekből alakulván, magukban foglalják mindazon összegeket, melyek a szorosan vett évi jövedelmek és költségekből a pénzforgalomnak külön vált részeit képezik." Es tovább folytatja: „Mert a zárszámadás rendszerének megállapításánál azon elvek szigorú keresztülvitelét látta elérni óhajtottnak, hogy a szorosan vett jövedelmek és költségek az évi bevételek és kiadásoktól elkülönítve soroltassanak elő azon okból, hog}

7 e rovatok egymással lett szembeállításával első pillantásra kimutatható legyen: vajon a valódi jövedelmek és költségek között meg van-e vagy nincs azon arány, mely az állam pénzügyi gyarapodása, illetőleg fogyatkozásának biztos zálogául szolgál." Mindamellett, t. ház, a példa, melyet a t. képviselő ur a bécsi zárszámadásokra nézve idézett a hetes bizottság ellen, az elvet illetőleg, a zárszámadások ellenében pedig a kivitelt illetőleg nem bir bizonyító erővel, és én részemről nem tartózkodom kinyilatkoztatni, hogy mindazon, a bizottság által is elismert hiány mellett, mely az 1868-ik államzárszámadásokra nézve fönforog, e zárszámadások rendszere a bécsi zárszámadások rendszerét — a mennyiben a bécsi zárszámadásban sem a hátralék, sem. az előleg, sem a leltár, sem a mérlegek foglalva nincsenek — messze meghaladja. De másrészről is figyelmeztetem a t. képviselő urat — nem is szükséges figyelmeztetnem, ő maga jól tudja — hogy Bécsben a zárszámadások két év után kerülnek csak a ház elé, és az utalványozás a megelőzött év rovására a következő év feléig, a fizetés pedig az egész év végéig tart: mig Magyarországon a számadások az év után beadandók, másrészről az utalványozás csakis márczius, a fizetés pedig april végéig tart. Áttérek, t. ház, azon legnagyobb fontosságú ellenvetésre, melyet a t. képviselő ur az 1868-ki zárszámadások megvizsgálását illetőleg a hetes bizottságnak tett, hogy t. i. a költségvetési törvényre, az 1868: XXVIII. törvényre, jelentésében is alig hivatkozik, alapul azt számításaiban semmi esetre nem vette és a helyett, hogy a költségvetési törvény alapján hozta volna tisztába az állam valóságos bevételeit és kiadásait, elfogadja a főkönyvelési osztály által a törvénytől eltérőleg, önkatalmilag a „bevétel és jövedelem", „költség és kiadás" czimek alatt egybeállított számcsoportokat a nélkül, hogy csak azt is, hogy vajon ezen megkülönböztetés mily elvek szerint történt, tüzetesen megvizsgálta volna. T. ház! Hogy a héttagú bizottság mit tartott szem előtt kiküldetésére nézve, azt önmaga jelentésében eléggé tüzetesen előadta; a 15. lapon az mondatik: „A bizottság az 1868. zárszámadást illetőleg, egyedül tekintettel az 1868. évi XXVIII. törvényezikkre adandó véleményes jelentéstételre utasíttatván, egész kötelességét vélte teljesíteni, midőn vizsgálatát csakis azon irányra fordította : vaion megfelelt-e a penzügymmisz ter s átalában a minisztérium az 1868: XXVIII. törvény czikk által adott fölhatalmazásnak? és ezután részletezi a bizottság mindazon kérdéseket, melyek magából a törvényből. folynak ; azt hiszem, t. ház, ha a t. képviselő ur összehasonlítja különösen a mi 3. szám alatti kimutatásunkat, és ott a költséget és kiadásokat megtekintette és egybehasonlitotta az együttes kiadásokat a törvénybe megállapított kiadásokkai: nem fogja mondhatni legkevésbé sem, hogy a bizottság nem