Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-157

292 157.országos ülés márczius 31. 1870 1867. végén nem mondható egészben megtakarításnak, mert ellene 1.383,000 frtnyi követelés tétetik — a miről előbb szóltam, a bécsi zárszámadás tételei szerint — miként tehette a bizottság, hogy midőn az összes eredményről szól, ezen összegeket az eredményhez hozzászámította ? Azt hiszem, t. ház ! hogy a bizottság másként nem is tehetett, (Halljuk!) nem tehetett pedig azért, mert miután eonstatálta magát a tényt, nem tehette azt, hogy miután a pénztár valódi elrendelése még meghatározva nincs, miután még ki nem derittetett az, hogy mennyiben és mily összegekig lesznek azok fizetendők, vagy nem fizetendők: a folyó számlából kitörölje. Mindenki, ki a bizottság jelentését figyelemmel olvasta, bizonyára tudni fogja, hogy a mily tisztán, és őszintén kimondotta a bízottság erre vonatkozó nézeteit; ugy mindazon föntartások, melyeket a bizottság soha vissza nem vont, értetendők a végeredmények számításánál is. A másik észrevétele a t. képviselő urnák az 1867-iki kimutatásra nézve az, hogy a bizottság nem volt kellő figyelemmel a földtehermentesitési alapok és országos alapokra. A bizottságot nem lehet vádolni azzal, hogy ne lett volna figyelemmel ezen alapok kiadásai és bevételeire. A bizottság azt hitte, t. ház, hogy igenis természetes eljárást követ el akkor, midőn e különböző nemű ós természetű tételeket Összevegyiti, hanem, mindegyikrőlkülön, amaga rendeltetése helyén szól. (Helyeslés jobh felől.) Nem vegyíthette pedig össze ezen alapokat azon előirányzattal, mely a monarchia mindkét államára elfogadtatott; hanem külön kellett a leszámolást eszközölnie, a mint meg is tette. Maga. a t. képviselő ur is elismeri, hogy az országos alapokra a bizottság nemhogy észrevételt nem tett volna, sőt kiderítette, hogy az alapok kiadásai meghaladják a bevételeket 511,000 írttal, és a bizottság a szerzett fölvilágositások alapján megállapította, hogy ezekből, a mint a t. képviselő ur maga is mondotta, de a bizottság is kijelentette, a tulkiadásoknak egy része födöztetett. És ha most már figyelembe veszem azon számítást, melyet a t. képviselő ur végeredményül állított föl, az tűnik föl előttem, hogy ő 130 millió irtot, mint összes bevételt, és !27 millió frtot. mint összes kiadást hoz föl; ós e kiadás eredménye az, hogy a bevételekből történt levonások után maradt 2.298,150 forint. En elfogadom ezen számítást; hanem ha ezen számítást elfogadom, akkor azon kérdést is bátor vagyok a t. képviselő úrhoz intézni: hogy miért akarja ezen számításból levonni azon 1.383,665 frtot, melyet mint különbözetet fönebb kimutattunk : miután tudva van, hogy ez en különbözet, — mind a kiadásban, mind a bevételben —nemezen előirányzatokra van fektetve, m elyek itt a számítás alapjául fölvétettek, hanem azon bevételi, és kiadási előirányzatra, mely a bécsi zárszámadás tételei szerint fönmaradt. Es továbbá azt kérdem a t. képviselő úrtól : miért akarja levonni ezen összegből azon 314,339 forintot, mely a bizottság jelentésének 31-ik lapján tett megjegyzés szerint, a dohányjövedékre vonatkozólag, a két minisztérium között szintén még kérdés alatt van? — ismételve kérdem: miért akarja levonni ez összeget, miután ez még korántsem bevégzett tény, és miután az e kérdés megoldására vonatkozó tárgyalásoknál a miniszter 600,000 frtot elegendőnek vél, miért kívánja, hogy 914,000 frtot fizessünk ? (Tetszés jobb felől.) A zárszámadások 3-ik füzetének 16-ik oldala tisztán föl fogja a f. képviselő urat világosítani e tekintetben ugy, hogy méltó azon kívánságom, hogy mindaddig, a míg e részben is a leszámolás eszközöltetik, sem le, sem fölfelé, sem ezen, sem a másik oldalról valamely véleménynyel a kérdéseknek ne praejudicaljunk. — (Helyeslés jobb felől.) És ha ezeket levonja, azt kérdem a tiszt, képviselő úrtól : miért nem adja azon 2 millió 298,150 írthoz azon 39,000 frtot," melyet mint számadási hibát a bizottság is a kincstár előnyére irt 1 és ha mindezeket elfogadta, az eredmény bizonyára nem mi ránk, kik megállapítottuk a 3 millió 602,000 frtot; hanem a t. képviselő ur számításaira fog hátránynyal kiütni. T. ház! Azon őszinteségnél fogva, a melyet a bizottság jelentésében mindenütt tanúsított, nem vonakodott kijelenteni, hogy ezen sokszor emiitett 3.602,000 frt az 1867. végén mint tiszta megtakarítás tekinthető nem volt; nem volt először azért, mert — mint emiitettem — ezen összeg ellen követelés támasztatott 1.385,000 forintig. Másodszor azért, mert, mint az 1868-ki zárszámadások tanúsítják, apótkezelésre 1868-ban 1867-dik évre egy millió 141,000 frt fizettetett. De ha mindezen összegeket a fönebb kitett megtakarításból levonjuk, a fönmaradt fölösleg kétségkívül bizonyítja, hogy a kormány 1867-ben minden állami szükség fedezése után sem terjeszkedett ki messzebbre, illetőleg azon határokig sem, melyeket az 1867. márczius 2-án kelt határozat eléje szab : t. i. a jövedelmek mértékén ^ való határig. Es ha mi tekintetbe veszszük azon túlkiadásokat is, melyeket tett, még akkor sem terjedett ki, hogy ha azon 511,000 forintot, melyet a t. képviselő ur ezen előirányzatból von le az