Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-157
157. országos Illés márczius 31. 1870. 291 nem az, illetőleg nem volt olyan, mint a minőnek azt a t. képviselő ur mondotta. Mindenekelőtt megjegyzem, t. ház, hogy egyátalában nincs érdekünkben pénzügyi helyzetünket szomorúbbnak festeni, mint a milyenben az valóban van, és amint egy részről természetesnek találom, hogy egyik legnemesebb föladatunkul tekintjük az államháztartás körül követett eljárást ellenőrizni, ugy másrészről szigorú kötelességünk a valódi eredmények hű és alapos kimutatása. Én is azt hiszem, t. ház, a mit t. képviselő ur is mondott: hogy a kiküldött bizottságnak föladata nem az volt, hogy a tételek számtani és azoknak a részletekkel összhangzó igazságát fürkészsze, hogy azoknak eredetét az illető okmányok betekintésével megvizsgálja ; hanem az volt, hogy a kimutatott tételeket elfogadva ugy, a miként azok a zárszámadásokban irvák és azoknak fönebb jelzett megállapítását a fölállítandó számszékre bizva, az 1867-ki kimutatásokat, és az 1868-ki államzárszámadást, — tekintettel a háznak 1867. mártzius 2-án hozott határozatára, és tekintettel az 1868. XXVIII-ik törvényczikkre, következőleg figyelmen kívül nem hagyva, az 1867-ki XVIII-ik. az 1868-ki IV-ik, az 1868-ki X-ik törvényezikkeknek is a fölhatalmazásra vonatkozó §§-ait — a bevételek és kiadásoknak úgyszólván törvényszerűségére vonatkozólag — megvizsgálja. (Helyeslés jobb felől.) Tisztelt ház! Nem levén többé kérdés, hogy meg lehet-e ezen számadásokat átalában véve minden irányban vizsgálni? hanem megvizsgálhatók-e csakis azon fontartások mellett, melyeket a múlt évi deczember 2-án hozott határozata a háznak magában foglal, a bizottság ezen nézete szerint, egyedül helyes szempontból indulva ki, biztosan mondhatja: hogy előtte teljesithetlen munka nem állott, és hogy nem állott, azt bebizonyította tényleg is. Nem levén a bizottság hivatása mindent föltétlenül dicsérni, valamint nem levén hivatása azon erőködés, hogy azon kimutatásokat ós számadásokat már előre föltétlenül roszaknak nyilvánítsa: nem is állítja, hogy a 328-ik szám alatti kimutatás a zárszámadások minden kellékével bírna, sőt maga elismeri, hogy ezek nem képeznek önmagukban véve egy oly szerves egészet, a mely az állam majdnem egy évi pénzügyi kezelésének biztos tükréül volna tekinthető; de elismerve ezt, nem hagyta figyelmen kivül azon soha el nem vitatható tényleges körülményeket, melyek azon kimutatásnak rendszeresebb alakban való összeállítását lehetlenné tették. (Helyeslés jobb felől.) A mint másrészről bebizonyította, hogy föladatát, a mennyiben az a háznak deczember 2-án hozott határozatában foglaltatik, az ezen kimutatásokban fog: lalt tételek és a miniszter úrtól kért fölvilágoi sitások alapján megoldhatta. Vizsgálatának eredménye jelentésében kimerítően indokoltatik, valamint az is: mi az oka azon eltérésnek, mely a 328. szám alatti kimutatás bevételi és kiadási előirányzata és a bécsi zárszámadások bevételi és kiadási előirányzata között fönforog. Ghyczy Kálmán t. képviselő ur a bizottságnak 1866-ik évi kimutatások körül történt ! eljárására nézve főleg két észrevételt tesz. Miután ugyanis előadja, hogy az alkotmány visszaállítása után 1867-ben Magyarországnak még főszámszéki közege nem levén, a minisztériumok között azon megállapodás jött létre, hogy Magyarországra nézve is a bevételek és kiadások a bécsi államfőszámvevőszék által könyveztessenek, illetőleg készíttessék el azokról a zárszámadás, — természetesen csak azon adatok alapján, melyeket innen a budai, zágrábi és nagy-szebeni főszámszékek a magyar minisztérium utján fölterjesztettek — azon kérdést veti föl, miként lehetséges mégis, hogy az adatok kölcsönös közlése mellett a zárszámadások és a 328. sz. a. kimutatás között különbség, és pedig nevezetes különbség létezik? Azt hiszem t. ház, hogy erre a t. képviselő ur beszéde következő részében önmaga megfelelt, és megfelelhetett különösen azon adatok nyomán, melyeket a hetes bizottság jelentésében bőven előterjesztett. E különbözet onnan veszi eredetét, mert a bécsi zárszámadás tételei oly bevételeket is vonnak Magyarország javára,melyeket a magyar pénzügyminiszter el nem ismert, és Magyarországra oly kiadásokat, melyeknek jogosultságát a magyar pénzügyminiszter eddig el nem ismerte, s e részben a tárgyalások még mindig függőben vannak. Hogy helyesek-e azon indokok, vagy nem, melyek a pénzügyminisztert e különbözet el nem fogadására indították ? ezt — mint a t. ház át fogja látni, — a bizottság épen azért, nehogy véleményével bármely részre is praejudicáljon, nem taglalhatta; de megállapíthatónak vélte, hogy a ezél, mely a pénzügyminisztert e tárgyalásoknál vezette : t. i. a magyar kincstár előnyeit megvédeni, tiszteletreméltó; {Helyeslés) mig másrészről a pénzügyminisztériumnál vezetett folyó számlák tisztán kiderítik, hogy mindaz, a mi Magyarországnak közigazgatási költségeire előirányzott összegen fölül jövedelem volt, a közösügyek költségeinek törlesztésére tényleg átszolgáltatott 47.700,000 frt; csak a nagyobb számokat mondom. T. ház! a t. képviselő ur azt is zokon veI szi a bizottságnak, hogy miután megállapította ! azt, hogy az általa kimutatott 3.602,000 frt
