Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.

Ülésnapok - 1869-157

288 157. országos Illés márczius 31. 1870. meggyőződés a hazai nagy közönségnek, a magyar népnek ? A hetes bizottsági munkálat, a melyre az akkoriban tőrtént előzmények után önmagukat nagylelkűen felajánlott t. képviselő társaim már előre is a „bátor férfiak' melléknevét nyerték a közvéleményben, ezen hetes bizottsági munkálat, mondom, az én felfogásom szerint, valódi merénylet. (Jobb felől: Ah!) bátorság szülötte, az igaz, de valódi merénylet a szabadságnak, polgárzatnak, alkotmánynak, állami életnek legelső alapfogalmai irányában. Midőn ily nagyot mondok, természetes, be kell ezt bizonyítanom. Teljesíteni fogom azt egyenesen a bizottság munkálatából. Igaz, hogy első tekintetre nem mindenki fogja olyannak nézni, mint a milyennek én jelöltem azt. Első tekintetre nem több, mint egy Deus ex machina, egy uj államgazdászati találmány, melyre most egyelőre a hazai közvélemény, később az európai alkotmányos nemzetek közvéleménye előtt bizonyos évek tartamára valószínűleg szabadalom fog kéretni, egyelőre talán nincs ilyen, újdonságnak tűnhetik fel, midőn annak 31. lapján a megengedő körmondatnak végén következik, nem több, nem kevesebb : mint absolutorium; midőn az mondatik, hogy bár a számadás vizsgálatát egyátalában nem teljesiti a küldöttség, mert hiszen nem is teljesíthette, mindazáltal az 1867/68-ik évről az államháztartásról tartozó számadás terhe alól a kormányt, illetőleg a pénzügyminisztert feloldandónak, igazolandónak véleményezi. Mintha csak tisztes aggastyán Aesopust látná az ember utezai gyermekek között a porban dióra játszani, ugy tűnik föl e sajátszerű ötlet. Neked, az ezer éves alkotmányos élettel kérkedő magyar nép, neked tulajdonítanak ilyen felfogást az államszámadások körüli eljárásnál! A milyen népszerű dolog, t. ház, az országos közterhek viselése ; mindenki által érthető, mert különben a végrehajtó hatalom nagyon megérthetővé tenné számára, épen olyan tisztán átlátszó, világos s népszerű legyen a számadás, mi előtt az alól föloldoztatni kéretik a kormány. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Tehát az a kérdés, hogy a t. bizottság küldetésében oly előzmények után, következik-e, mint apodosis, a föloldozás, fölmentés ? Én legalább nem találom. Múlt évi november 25-én Just József t. képviselő ur indítványa folytán, mind az 1848. évi III. t. czikk 37. §-ának, mind az 1867. évi X. t. ezikknek értelmében kivánt a ház határozatot hozni; és világos jelentést várt a kiküldendő bizottságtól. A pénzügyi bizottság jelentése és a hozzá mellékelt külön vélemény ennél többet mondott, mert azt hitték, hogy a parlamentáris vizsgálat nem lehet kielégítő ezen számadás teljes megvizsgálására. Ők utalnak egyenesen a legközelebb felállítandó számvevőszékre, épen erre utal, mondom, megjegyzendő, erre utal a hetes bizottság is, és ebből nem azt következteti, a mit kihozna a logika. Az 1867ről számadás sem lévén, csak némi kimutatás, 1868-ról már számadás lévén, melynek tömkelegéből tisztába jutni mi ugyan képesek nem vagyunk, — a héttagú bizottság nem azt hozza ki belőle, a mi egyenesen következik, hogy tehát visszateszszük ezen tiszteletteljes bejelentéssel a házhoz, körülbelől azzal a gondolattal, hogy nem vagyunk képesek eligazodni, hanem következteti, hogy : tehát igazolandó a kormány. Azonban, t. ház, figyelmet érdemel azon körülmény is, hogy a héttagú bizottság nem ugy. mint kellett volna, az egész ház küldöttsége volt, hanem azon párté, a mely a számadással tartozókat keblében tartja. Tehát gondolta, a számadást elfogadók, annak terhe alól fölmentők is a legkönnyebben itt találhatók lesznek. Ezt azért hoztam fel, mert nem birom feltételezni azon esetet, miszerint, ha a képviselőháznak minden pártárnyalata résztveszen vala ezen hét tagú bizottsági mnnkálatban, körülbelől még egy külön véleményt, egy kisebbségi véleményt, legalább szerencséje nem lett volna nyerhetni e háznak, mely most megkönnyítené a további eljárást. Nevezetesen igazat adott volna az állandó pénzügyi bizottság véleményének. Azt ki fogta volna mondani, hogy a zárszámadások egy hó múlva vagy a legközelebbi jövőben épen átvizsgálás végett fognak az államszámvevőszék hivatalának kezére bízatni, az oly következmény, a minőt kivont a hót tagú bizottság, valóban nem logice következett a dologból, hanem mint mondani szokták : diplomatice, és pedig diplomatice is nem olyan, nem tudom minek nevezendő szótár szerint, a melyben előjön az utezai vérengzés, mészárlás, bitófa stb. De van ezen szótárnak saloni nyelven irt kiadása is, a melynek irályában az ily következtetést csak müfogásnak nevezik, a mely müfogás mindenesetre csak azt föltételezi, hogy sikerüljön; nálunk pedig épen most van kérdés alatt: vajon sikerülhet-e és fog-e sikerülni 1 Mielőtt ezen kérdés eldöntésébe fognánk bocsátkozni, bátor leszek egyes részleteket hozni fel és bírálgatni. {Mozgás jobb felől.) Igen nagyra becsülöm a hét tagú bizottság munkálatában elmondottakat, és különösen a nézetemmel összehangzó tételeket, melyeket kérdésül föltett, de szerintem nem kellő helyességgel készité rá a feleletet. Ilyen már mindjárt az első lapon, a hol kérdésbe tétetik a 67-ki kimutatásokat illetőleg, hogy vajon az 1867-ki évre kivetett adókat és az előbbi évekről fönmaradt hátralé-