Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-157
157. országos ülés márczius 31. 1870. 289 kokat kellő kímélettel, az adózók lehető kímélésével hajtotta-e be a kormány ? Ez mindenesetre első rendű érdekkel bír minden képviselő előtt. Áttérek azon helyre, a hol az mondatik, hogy a bizottság megvizsgálta azt, hogy a magyar kormány az 1867-ik évre kivetett adókat, vagy az előbbi évekből fönmaradt hátralékokat hajtotta-e be, és nem zaklatta-e illetéktelenül, és ellenkezőleg a tényleg fönállott gyakorlati szabályokkal az adózókat. Mielőtt a feleletet idézném, nem bocsáthatók megjegyzés nélkül keresztül egy kis részletet, t. i. azt, a hol az mondatik, hogy ..a tényleg fönálló gyakorlati szabályokkal ellenkezőleg." Mi igazolványokkal birunk, a melyeknél fogva nem ama szabályokkal ellenkezőleg, hanem egyenesen azoknak értelmében volt zaklatva a magyar adózó közönség. A t. bizottság azt hiszi, hogy teljesen megfelelt ezen érdemteljes kérdésre, a midőn azt mondja : (Olvassa.) ugy találta: ..hogy Magyarország jjolgáraitól 1867-re semminemű oly egyenes, vagy közvetett adó, illeték, állam egyedáruság nem követeltetett, mely az 1866-ban az egész monarchiára készült állam-költségvetésben tényleg Magyar-Erdólyországokra is ki ne vettetett volna, vagy mint az előbbi évekről való hátralék jogosan ne követeltethetett volna ; következőleg a bizottság nyomát se fedezhette íÖJ annak, hogy, ellenkezőleg a tényleg fönállott gyakorlati szabályokkal, Magyar-, Erdély-, Horváth-Szlavonországok lakói 1867-ben a magyar kormány részéről illetéktelen adónemekkel zaklattattak volna." T. ház! Előttem ugy tűnik föl, mintha népszerű fordításban ez azt jelentené, hogy : előbb jogszerűnek, illetékesnek, szentesitettnek kell kimondani minden jogtalant, illetéktelent, s akkor még csak az sem lesz helyén kivül, hogy nincs számadás, akkor megtörténhetik a föloldozás. Én ezen felfogás ellen tiltakozom. Azt nem tehetem, hogy rosznéven vegyem valakitől, ha a birtokában levő tiszta színaranyból borjut önt, vagy öntet saját használatára; de igenis megrovom azért, ha azt más által, én általam is imádtatni kívánná. Ezt kell mondanom azon véleményre vonatkozólag, a mit én teljeséggel nem oszthatok. Egy másik részletre kell még áttérnem. A negyedik lapon előadatik az 1867-ből fölmutatható megtakarítások összege. En ezt sem találom népszerű dolognak és nem látom föloldozásra elegendő indokolásnak, hogy ezen egy megtakarítási összeg olyan sokféle ivrétü, negyedrétü, nyolczad-, tizenkettedrétü kiadásokban van előtüntetve. Bátor leszek kimutatni ezeket. Az 1867-ki megtakarítás összegei a következők :.- Először KÉPV. H. NAPLÓ 18i|- VII. 3.563,057, továbbá 3.602,644, továbbá 2.218,979. továbbá 1.141,227 stb. stb., mindezek a jelentés 8-dik lapján. Azután ezzel ellenkezőleg a 14-ik lapon ez állíttatik : „2.461,416 frt &l% kr. összege azon hitelmaradványnak, illetőleg megtakarításnak, melyet a magyar államnak 1867-ki valóságos és 1868-ki pótlólag utánvitt pénzkezelése kimutat". Elég különös, t. ház, mert ez még bajo- • sabbá tette a dolgot. A 4-ik lapon ezt olvasom : „Miután a magyar minisztérium az 1867. márczius 2-ki határozat alapján a fönálló gyakorlati szabályokkal" — tehát nem : az alkotmányos elvekkel — „azt tartotta megegyezőnek, hogy a birodalom mindkét része a közös költségek fedezéséhez annyival köteles járulni, mennyi az előirányzat szerinti bevételekből saját kiadásainak fedezése után mint fölösleg fönmarad" .... ennélfogva ebből már kitűnik, hogy a szabályok értelmében nem volt lehetősége semmi megtakarításnak, mert mindazzal, a mi fönmaradt, a közös költségek fedezéséhez kellett volna járulni. Még csak egy észrevételem van a munkálatra vonatkozólag. A 16-ik lapon ki van mutatva : 11.705,066 frt 89\ krral kedvezőbb jövedelmi tétel ; de hogy ezen kedvezés az adózó közönséget illeti-e, vagy az adóztató kormányhatalmat ? az nincs bevallva. Mert a 17-ik lapon azon gunyornak is beillő igazolás jön a kedvező jövedelmi tételre nézve, hogy „teljes joggal véli megállapíthatónak (már t. i. a bizottság) : hogy miután a fogyasztási czikkek nagy mérvben való használata egyfelől azon czikkek szükségletének érzetét, másfelől azoknak tényleges használata egyszersmind az érzet kielégítésének lehetőségét tanúsítja ; továbbá, hogy miután utóbbi közvetett adó és szemközt a múltban tényleg fönállott szabályokkal 1868-ban e tárgyakban hozott törvényeinkkel fölemelve nincs, ellenben a dohányjövedék a magánosok használatára tett termesztési engedélylyel korlátozva van, a sójövedék pedig épen a só árának csökkentésével alább szállíttatott * a mégis kitűnhetett kedvezőbb eredmény, hazánkban az álampolgárok vagyoni értékének emelkedésére mutat, — akár legyen e vagyon az egyesek birtoklási mérlegében, akár vitessék vissza azon, az államgazdászatban rendkívüli fontosságú értékre , a mit a kereset és munka tőkéjének kamatoztathatásából vonhatunk. ;< T. ház ! E nézet az, melyben én nem osztozhatok, s e nézettel szemközt kell, hogy állítsam a következő tételeket, (olvassa): „A számok tagadhatatlan bizonyságai, oly állapotnak, mely a nemzetgazdászat és pénzügy történetében talán ó i
