Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-156
156. országos Illés márczius 30 1870. 275 képviselőház azonban sem meg nem vizsgált, sem nem tárgyalt, sem el nem fogadott, s a mely előirányzat e szerint törvényesen nem létezőnek tekintendő. A zárszámadás ezen előirányzatot vévén alapul, azon óhajtásánál fogva, hogy ezen alapon megtakarításokat mutathasson ki, mégis ezen előirányzatot sem követte következetesen, mert a főkönyvelési osztály saját fölfogása szerint, a törvénytől eltérőleg, mert abban arról egy szó sem foglaltatik, önkényesen különbséget tesz bevétel és jövedelem közt és ezen alapon külön számcsoportokat állit elő. A mi a kiadásokat illeti, azok az 1868-iki XXVIII. törvényben fejezetenkint, szám szerint voltak előirányozva. Ezen törvényes előirányzatot sem követi azonban a zárszámadás, mert itt is a „költség'- és ,,kiadás" között megkülönböztetést tesz, és ezen megkülönböztetés alapján, melyet keresztülvisz minden egyes tételen, a főkönyvelési osztály saját fölfogása szerint, mely — lehet helyes, lehet téves, de a törvénytől mindenesetre eltérő — és azo i elvekre nézve, melyek ezen megkülönböztetésben követtettek, sem a zárszámadásban, sem a hetes bizottság jelentésében fölvilágosítva nincs: „költség" és „kiadás" czimek alatt önhataimüag külön számcsoportokat állit föl és azokat eombináija az általa alapul vett ideális előirányzatban. Ezen eljárásnak nem lehetett más eredménye, mint az, hogy a zárszámadás nem mint a hetes bizottság mondja, nehezen érthető, hanem érthetetlenné lett; {Igaz! Ugy van! bal felől.) nem lehetett ezen eljárásnak más következménye, mint az, hogy azon munkában, melyet zárszámadásnak nevezünk, van négy kimutatás, több mérleg, de valóságos zárszámadás nincs, mely az állam minden valóságos bevételét és kiadását, ugy, mint kell, a költségvetési törvénynyel összeegyeztetve, összefoglalva terjesztené elő. A zárszámadásnak ezen hibáit a hetes bizottság mind elsajátította. A költségvetési törvényre, az 1868. XXVIII. törvényre, jelentésében is alig hivatkozik, alapul azt számításaiban semmi esetre nem vette, s a helyett, hogy a költségvetési törvény alapján hozta volna tisztába az állam valóságos bevételeit és kiadásait, elfogadja a főkönyvelési osztály által a törvénytől eltérőleg önhataimüag a „bevétel" és „jövedelem," „költség" és „kiadás" czimek alatt önkényesen egybeállított számcsoportokat a nélkül, hogy csak azt is, hogy vajon ezen megkülönböztetés mily elvek szerint történt, tüzetesen megvizsgálta volna, és igy nem tett egyebet a hetes bizottság, mint, hogy ismétli a zárszámadásnak tételeit és számításait, s ezen alapon természetesen más eredményre nem jöhetett, mint az, melyet maga a zárszámadás kifejt. Jelesül igy számit a hetes bizottság jelentésének 34. lapján — bocsánatot kérek, hogy számokat kell idéznem, de számadásról szólván, lehetetlen számokat nem említenem. Azt mondja a hetes bizottság jelentésének 34. lapján, hogy az 1868-dik évre előirányzott jövedelem volt 100.150,000 forint; költség volt előirányozva 110.302,300 frt 40 krt: tett tehát az előirányzott hiány 10.152,300 frt 40 krt. Ezután azt mondja: előirányozva volt 1868. jövedelem 100.150,000 frt, bejött valósággal jövedelem 112.849,449 frt 93^ kr. Tehát több jött be az előirányzatnál 12 millió 699,449 frt 93 l l 2 krral. Előirányzott költség volt 110.^02,300 forint 40 kr. A való-ágos költség pedig tett 109.227,460 frt 82 krt, és igy mindaz, a mivel több jött be, mint előirányozva volt, kevesebb adatott ki, mint előirányozva volt, összesen 13.774.289 frt 51 % krt tesz. Ebből fedeztetvén az előirányzati hiány, mely 10.152,300 írt. 40 krt tett. maradt tiszta megtakarítás 3.621,989 frt 114, kr. Ezen számítás magában igen helyes, csak az a hibája van, hogy a számok nem állanak, melyeket a számításban alapul vett. Jelesül, hogy előirányzott jövedelmet vesz a hetes bizottság számítási alapul ; pedig emiitettem már, hogy az 1868. törvény 18íí8. évre a fedezetet szám szerint nem előirányozta: nem levén előirányozva szám szerint a fedezet, természetes, hogy hiány sem lehetett a törvényben előirányozva ; e tekintetben tehát már a hetes bizottságnak számítása nem áll. Sőt még ha alapul vétetik azon előirányzat is, melyet a pénzügyminiszter 1868. évben a költségvetéssel egyetemlegesen a ház elé terjesztett, s a melyet a hetes bizottság különben követ: az általa a föntebbiek szerint számításba vett összegek ezen előirányzattal sem megegyezők. Mert a pénzügyminiszter által előterjesztett előirányzatban előirányozva volt bevétel 146.215,800 írt, kiadás 135.915,800 frt, s igy a miniszter maga 1868. évre nem hiányt, hanem 1<> milliónyi fölösleget tett kilátásba, s ezen fölösleget a pénzügyi bizottság azon jelentésében, melyet egyébiránt a ház el nem fogadott, ezen fölösleget még 15.848,000 forintra emelte. Hasonlókép a hetes bizottság számításában egyik factorként működik az, hogy a költség előirányozva volt 110.302,300 frt 40 krral, és ez sem áll, mert a költségvetési törvény egyenes tanúságot tesz arról, hogy hozzá számítva azon 100,000 frt, melyet póthitelképen az országgyűlés a belügyminiszternek utalványozott, a 35*
