Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-156
276 156. országos Ülés márczius 30. 1870. törvény által megállapított kiadási előirányzat I 130.618,300 írt ós 40 krt tett, A többi számok is, melyek a hetes oizottság fönebbi számításában kitéve vannak, a hetes bizottságnak általam ugy is későbben megemlítendő saját adatai szerint a valósággal meg nem egyeznek. Kitetszik ezekből, hogy a hetes bizottság nem,—mint kellett volna a költségvetési törvény alapján számított, nem számított a ház határozata következtében, a mely szerint a hetes bizottságnak egyenesen meg volt hagyva, hogy magát a költségvetési törvény 1868-ik évi XXVIII. t. ez.-ét vegye figyelembe, hanem számított a főkönyvelési osztály által a zárszámadásban illetéktelenül fölvett ideális előirányzat és önkényesen összeállított számcsoportok szerint. Ha pedig maga a költségvetési törvény vétetik figyelembe, akkor ismét más eredmén} r jön ki, mint az, melyet a hetes bizottság kifejtett. Én, t. ház! megkisérlettem a költségvetési törvény alapján tervezni az 1868-ik évi zárszámadást. Ezen számításomnak summázatát igen röviden bátor leszek a t. képviselőház elé terjeszteni. Előlegesen mindazáltal megjegyzem, hogy a számításba vett tételeket mennyiségökre nézve, minden további nehézség elkerülése végett, azon összegekkel vettem föl, melyeket e tekintetben a hetes bizottság is elfogadott; ámbár megvallom, hogy számításai ellen nagy összegekre rugó ellenvetéseim lennének. Első sorban számításba vettem az állam valóságos összes bevételeit és kiadásait, ezeket összehasonlítottam a költségvetési törvénynyel, és azután tettem számítást az iránt: vajon az 1868-ik évi háztartás activ vagy passiv volt-e 1 Számitásom adatainak elősorolása nem fog sok időt igényelni. (Halljuk! Halljuk!) A fedezeti előirányzatot nem vehettem föl, mert a költségvetési törvény a fedezetet szám szerint nem határozta meg, hanem fölvettem a valóságos bevételt és pedig a hetes bizottság jelentése második mellékletének 6-ik rovatában és ugyanazon jelentés 4-ik melléklete szerint: 149.896,279 frt 78 Va krral. A kiadás a törvényben van előirányozva, és pedig 130.6 i 8.300 frt és 40 krral. A valóságos kérdést a hetes bizottság jelentése 3-ik mellékletének 6-ik rovatában és a 4-dik számú melléklet szerint fölvettem 121.808,423 frt 16 krt, és igy a kiadást a bevételből levonván, 8.809,887 frt 24 kr azon összeg, melylyel kevesebb adatott ki 1868-dik évben, mint előirányozva volt. Ez mindenesetre igen nevezetes összeg, de ezen nem annyira megtakarítás, mint költségkímélés, a minisztériumnak nem érdemül tulajdoni tható, hanem részint mulasztásának, részint oly tényeknek, melyek a minisztérium minden hozzájárulása nélkül önmagukból következtek. (Derültség jobb felől. Mozgás. Halljuk!) Kevesebb adatott ki azon összegből, mely előirányozva volt: először a vasutakra 6.882,095 frt 51 krral, és ez igen természetes, mert azon esztendőben a közlekedési minisztérium által vaspályákra, jelesül a nagyvárad-kolozsvári, és a károly város-fiumei vonalokra nézve nagy munkálatok helyeztettek kilátásba, melyekre 9.400,000 frt volt előszámitva; a minisztérium azonban ezen pályákra nézve semmit, vagy igen keveset tett, természetes tehát, hogy nem adathatott ki ezen összeg azon pályákra, melyek nem építtettek. (Derültség bal felől.) A második czim, melynek rovata alatt sokkal kevesebb adatott ki, mint előirányozva volt, az államadóssági évijárulék. E ezimen az előirányozott összegnél 1.124,497 frt %\\ krral kevesebb adatott ki. (Zaj. Lónyay miniszter közbeszól : E miatt vád alá kell helyezni a minisztert. Halljuk! Halljuk! a bal oldalon.) Föltűnő első tekintetre, t. ház, hogy miután nekünk állandó évi államadóssági járadékunk van, mely nem változhatik : mikép történhetett, hogy mégis e czim alatt ily nevezetes megtakarítás mutatkozik 1 ? A dolog igen könnyen megmagyarázható. (Halljuk!) Tudni méltóztatnak, (Lónyay Menyhért pénzügyminiszter közbeszól: Persze tudjuk! Halljuk, Halljuk! a baloldalon.) hogy az államadóssági évi járulék fejében fizetendő összeg egy része, 11 millió forintnál több, ezüst érezpénzben fizetendő, és ha ezen összeg nem fizettetik ezüst érezpénzben. az agio ráfizetése által pótolandó a hiány. Ennélfogva a pénzügyminiszter ur helyesen, (Lónyay közbeszól: Nem is tehetett máskép!) kelleténél mégis nagyobb összegben előirányzatba vette azon egész összeg után, mely érezpénzben fizetendő, az agiót, és pedig az 1868. esztendő első felére 15°/ 0-el, az esztendő 2-ik felére 20°/ 0-el, s igy előirányzott agio fejében 2,087,050 frt. Történt azonban hogy a határ vámokból, melyek ezüst érezpénzben fizetendők, sokkal nagyobb összeg jött be, mint váratott, és az agio sem emelkedett 20°/ 0-re, de átlag még 15°/ 0-re sem egészen, s igy a miniszter ur az agio fejében előirányzott " 2,087,050 frt helyett csak 864,551 frt 89 Vi krt fizetett, ez tehát igen megmagyarázza: az államadóssági évi járulék fejében megtakarítás miként történhetett. (Mozgás a jobb oldalon. Halljuk !j A közösügyi költségekre kevesebb adatott ki az előirányzatnál 1,416,956 frt 99 krral, ez is igen könnj^en megmagyarázható. Méltóztatnak tudni, (Lónyay Menyhéit közbe szól:
