Képviselőházi napló, 1869. VII. kötet • 1870. márczius 10–ápril 7.
Ülésnapok - 1869-155
155. országos ülés márczius 29. 1870. 255 tam értesülve, annak oka az igen t. államtitkár ur, és a közlekedésügyi miniszter ur. Mondottam már múltkor, most is ismétlem, hogy én az országgyűlési tárgyalásokból merítettem mindazon adatokat, melyeket fölhoztam. Azt mondja az államtitkár ur, hogy a miniszter ur arról, miért adta csőd nélkül Warringnek a concessiót ? minden pillanatban felelhet. Nekem is az volt egyedüli kívánságom, ezért kívántam a vizsgálatot, hogy derittessék ki: miért adatott a concessio olcsóbb ajánlatok mellőzésével épen Warringnek ? Ez az, a mit kívánok; hanem erre okvetlenül szükséges a vizsgálat, mert tagadom, hogy elégséges legyen, ha önök azt mondják: minden jól van, az eddigi tapasztalatok után merik állítani, hogy a miniszter ur helyesen cselekedett ! Meglehet, hogy ugy van; de miután én az érdekelt félnek oly egyoldalú nyilatkozatából megnyugtatást nem meríthetek, óhajtom most is, hogy parlamenti vizsgálat utján derittessenek ki a körülmények. Azt mondotta azután az államtitkár ur, hogy az e tárgyban előterjesztett interpellátióra azért nem felelt a miniszter ur, mert az illető interpelláló maga szólította föl a minisztert arra, hagyná válasz nélkül interpellatioját. T. ház! Minden képviselőnek joga van interpellatiót intézni a házban, de a mikor az interpellatiót a házban elmondotta, már többé nem az ő dolga az, melylyel kénye szerint disponálhat: a ház, az egész közönség, az ország tulaidona fölvilágositás is nem azon képviselő urnák szól csupán, hanem az egész háznak, a ház által az egész országnak. (Igás! hal felől.) Tehát visszavonhatja ugya: itt interpellatioját, és akkor azt más akárki sajátjává teheti, ha arra a választ kívánatosnak tartja: de azt, hogy arra nem kell felelni, hanem susogva elintézni : nem találom sem helyesnek, sem elegendő oknak, hogy az interpellátióra válasz ne adassék, különösen akkor, midőn az csak magam által is három külön ízben sürgettetett. Néhány igen szép adatot közölt az igen t. államtitkár ur a hatvan-miskolczi és zákányzágrábi vasutakra vonatkozólag, s először is azt állította, hogy a miniszternek joga van személyes bizalom utján adni concessiót. Engedelmet kérek, ebben mi homlokegyenest ellenkezünk; én ezt részemről tagadom és azt hiszem, hogy a miniszternek nincs személyes bizalom utján joga az ország közvagyonáról intézkedni, hanem joga van csupán a nyilvános ellenőrködés mellett szabályszerüleg intézkedni. Azt is furcsának találja, hogy én oly nagy bajban voltam ezen vasutak hosszának meghatározásánál, és utal engem először a törvényre, másodszor azon törvény alapjára, a szerződésre. Ama törvényt magam is fölolvastam a múlt szombaton, és azt mondottam, hogy a törvény 2. §-ában az áll: „mindkét, összesen mintegy 27Ví mértföldnyi vasútvonalnál" tehát itt 27 és % mfd van, de nincs elegendőkép praecisirozva, mert azt mondja, „mintegy 27 és Vs--" Belenéztem én az alapszerződésbe • is, és arra is hivatkoztam a múlt szombaton; abban az áll az 1. §. utolsó két sorában: „A mennyiben a két vonal sem hosszabb, sem rövidebb 27 ós V», azaz: betűkkel kiírva, huszonhét és fél mfdnél nem lehet: 9 millió ós néhány száz ezer frt utalványoztatik érette." Tehát épen ezen szerkezetből láttam azt, hogy annak sem hoszabbnak, sem rövidebbnek 27% mfdnél lenni nem szabad; és csodálkoztam azután, miként jött nem az 1869-ki, de már az 1868-ki költségvetésbe az, hogy a vasút hossza 30 mfd: mert e szerint már 30 mfdre kívánták megszavaztatni a költségeket? csodálkoztam azon, hogy ugyanazon évben, midőn e szerződés, és e törvény alkottatott, mielőtt a vasútnál még csak egy kapavágás is történt volna, már is megnyúlt e vasút 2 és Va mfddel; ellenben jövő évben, 1869-ben, nem mint Hollán ur állította, hogy akkor nyúlt volna meg 30-ra, hanem akkor összevonult, ós 29 1 /* mfd lett belőle; és mégis azt mondja, hogy azért bizony a minisztériumnak szemrehányást tenni nem lehet, mert az 8 / 4 mfdnyi vasutat megtakarított. Mikor aztán a hatvan-miskolczi és zákány-zágrábi vasút költségeit tárgyaltuk a ház előtt, megint megnyúlt 3 U mértfölddel és 30 mértföld után számíttatott ki a kamat-biztosítás. A kamat-biztosítási összegre nézve nem fogom hoszasan követni a számokat, hanem megjegyzem azt, hogy azon számítás, melyet én tettem, a kormány által követelt rendszer szerint történt, azon módon, mely a kormány által ö felségének tett hivatalos jelentésében foglaltatik. E mód szerint nekem 44 ezer és néhány száz forint biztosítás jött ki mértföldenkint. De elfogadom az államtitkár urnák számadási módját is. Ezen vasút bele kerül, elhagyva a részleteket, összesen 14,609 ezer forintba, hozzá véve a 10°|o ideiglenes kamatokat 160,699, ezer forintba; igen, de ha már most annak a kamatait akarjuk kiszámítani, — még előbb méltóztassék hozzászámítani azt, hogy ezen 16 millió íorintnak megszerzése mennyibe került az országnak? Ezen pénz a vasúti kölcsönből adatott reá; tudja az egész világ, hogy a vasúti kölcsön 80°i o-ért vétetett meg, tehát ezen pénz beszerzése 20°| 0-ba került, ezen 20°| 0-ot tehát okvetlenül hozzá kell számítani még azon 16 millióhoz, mielőtt azt mondjuk, hogy mennyibe került valóban ezen vasút. Ezen 20°| 0 tesz 3.213,000 frtot; a vasút költsége tehát összesen
